Bogarak inváziója (3D-ben)

Szerző: Fakirma

A háromdés társassal már megvívtam csatámat (vesztettem)

Előre szólok, ez a bejegyzés nem Heti Muníció, csupán egy terápiás eszköz, ami azt a célt szolgálja, hogy jobban érezzem magam. Soha senkitől nem akarom azt hallani, hogy azért kezdett el Bogyó és Babóca iránt érzelmeket táplálni, mert én szóba hoztam. Ha bekúszik a könyvespolcotokra a dagi csigafiú és a buzgó levéltetűzabáló bábkönyve, magatokat hibáztassátok, ne engem (én is ezt fogom tenni).
 Továbbá elnézést kérek Bartos Erikától és összes élő és kitalált teremtményétől, tudom, hogy ők nem tehetnek arról, hogy alantas érzéseim projekciós felületévé váltak. Ne keseredjenek el, ez is egy szép életfeladat.

 A trauma a Pagony elektronikus levelével kezdődött: örömmel értesítettek arról, hogy Bartos Erika bogarait ezentúl 3D-ben is élvezhetem. Nem, nem töröltem ki azonnal az örömhírt, hanem önpusztító hajlamaimnak engedelmeskedve kinyitottam egy doboz sört és bátran szembenéztem a rideg valósággal : bartoserika fóbiám újabb maflást kapott (pontosabban a pofont én kaptam, az iszonyom virágozhat kedvére), mesekönyv, Pogány Judit, naptár és társasjáték után megérkeztek a Bogyóésbabóca bábok.

Igazság szerint egy rossz szavam se lehet a kis gusztustalanságokra. Míg meggyőző érvekkel tudom bizonyítani, hogy Annapetigergő a világ elleni legfőbb merényletek egyike, Bogyó és Babócát mindössze érzelmi alapon utasítom el: egyszerűen rühellem őket. A mesék bájosak,  a karakterek cukik, nem rongyolják a gyerekeim agyát, legfeljebb az enyémet, de annak már úgyis mindegy, és egyébként is önfeláldozó anyatípus vagyok.
Az örömhír mellé (mármint, hogy a bogarak 3D-ben nyomulnak) érkezett ajándékba egy Bartos Erika interjú is. Elolvastam (majdnem) végig, találtam benne jó hírt is: a fényképek tanúsága szerint a sikeres írónő öregszik, és szerintem egy icipicit hízott az évek során (de erre azért nem esküdnék meg). Vad értelmiségi loboncát mostanában lágy kontyba kanyarítja, ami legalább olyan szarul áll neki, mint a régi frizu. Rossz hír viszont, hogy a jelek szerint boldog házasságban él, legalábbis erre utal, hogy a férje is segédkezett a bábok elkészítésében (egyszer felröppent a hír, hogy Bartos Erika válik, de szerintem kacsa volt az egész, vagy pedig talált magának egy új barmot). Úgy tűnik, ideje elengedni azt az álmomat, hogy egyszer a Bartos pereputty családterapeutája leszek. Minden azért nekem se sikerülhet.
Az interjúban betekintést nyerhetünk az elmúlt tíz év fáradtságos, de örömteli munkájába, ami alatt a bogárkák (plusz csigagyerek) elnyerték végső karakterüket (nem csoda, hogy ilyen összetett, árnyalt személyiségek lettek). Kiderül továbbá, hogy az írónő eredeti szándéka nem az volt, hogy a gyerekek megszeressék a ronda kis dögöket. Ez csak egy plusz hozadéka a munkásságának. Lotte, ha örömet akarsz nekem szerezni, kérlek cserkészd be ezt a Bartos Erikát a Kitűnőbe, de ne ilyen baromságokat kérdezz tőle, hanem inkább arra lennék kíváncsi, hogy veri-e a gyerekeit, és Apa hányszor csomagolta össze a bőröndjét, hogy lelépjen otthonról. Nagyjából érzéketlen vagyok az emberek nyomora iránt, de Bartos ügyben pletykaéhségem kielégíthetetlen.
Az interjú után találtam egy Prezit. A szó azt hiszem a prezentáció beceneve, és arról szól, hogyan készült a bábmesekönyv. Kulisszatitkok özöne zúdul a nyakunkba: kiderül, hogy a szerzőnő miért celluxszal ragasztotta be az ujját, amikor elvágta egy szörnyűéles vágószerszámmal. Nem kevésbé izgalmas hír, hogy az esti szobakép fényképezésénél gyengébb fényeket használ a szerző, a legkisebb Bogyóésbabóca mesekönyv makettje apróbb egy bélyegnél, és a dagi éticsiga balkezes. Elhihetitek, a legizgalmasabb mozzanatokat megosztottam veletek, felesleges a linkre kattintanotok! Fel nem foghatom, hogy a fenében van ennek a nőnek energiája a három kölyök mellett milliós példányszámban ízeltlábúakat varrogatni (Babócát még pucéran is megvarrta). Nekem egy gomb felvarrás is szentségelésbe fullad, ő meg még egy prezit is lazán kiböfög a  boldog hétköznapjairól! Plusz egy kézikönyvet hasonló adottságú anyatársainak. Menjen a fenébe! Természetesen a kérdés részemről puszta önmarcangolás, a válasz ott lapul az Annapetigergő könyvekben: ha tényleg olyan szuperanyu, mint ahogy a sorozatból kiderül, akkor nyilván mára a csöppségei rendes, szófogadó, kooperatív kamaszokká serdültek, akikkel az égvilágon semmi gond nincs. Vagy ha mégis, az egy nagy ugrással és égnek emelt karokkal (Támadt egy ötletem!) seccperc alatt orvosolható.
Bár próbáltam elmélyülni a témában, sajnos nem találtam választ arra a - nyilván sokak által felvetett - kérdésre, hogy a három kis faszút láthatjuk-e térbelileg kiterjedt állapotában. Én bízom Bartosanyuban, nem fog csalódást okozni.
Természetesen Bartos Erika bábjaival nem csak egy újabb bőrt fog lehúzni a rovarokról. A 3D-s állatkákból kiállítás nyílik hamarosan (nem árulom el, hogy hol, a végén még elmentek), saját szememmel láttam a plakátját.
Bogyóés babóca fronton az egyetlen bíztató esemény a házunk tájékán, hogy megszületett a nyár slágere. Esküszöm, nem én találtam ki, a négy gyerekem közül valamelyik, és most napestig együtt ordítják:

Bogyó és Babóca,
Fingik a bokorba

Farkas Ojó még hozzáteszi:

Ne púzzál Babóca,
mert az undorítoró

Romlatlan kis ártatlanságom! Az ő fülébe még senki nem ültetett bogarat.