Heti Muníció: Vízparti mulatás víz nélkül

Szerző: Fakirma

A vízparti nyaralással az a baj, hogy a megérkezésünk után nagyjából egy órával rádöbbenek, hogy utálom a vízparti nyaralást. Nem lenne ezzel semmi gond, ha a gyerekeim is így éreznének, vagy legalább Ember nem lenne víziszonyos. Férjem azonban következetesen megtagadja a vízben való tartózkodás legprimitívebb formáit is. Mert fél a cápáktól. Hiába magyarázom neki, hogy a Balatonban nincsenek cápák, ő csak hajtogatja, hogy azt sohasem lehet tudni, s jobb félni, mint megijedni. Így aztán én áztatom magam rongyossá a vízben fogócskázás, cicázás, ugrálás, gyerekhuzingálás és kézből fejesugrás címszó alatt, miközben neurotikusan számolom gyermekeim fejeit,

egy, kettő, három, négy, egy kettő, három, négy, egy, kettő, három, basszus, hol a negyedik?!

A vízparti nyaralások alkalmával kimerítem a tökéletes anyaság összes kritériumát, ennek keretei között jobbnál jobb vízmentes programokkal  kényeztetem gyerekeimet, csak azért, hogy minél több időt tölthessek a szárazföldön: naponta ötször fagyizunk, társasjátékozunk és játszótérre járunk. Néhány nap után sajnos dugig vagyunk az édességekkel, rájövök, hogy a társasjáték csak arra való, hogy a gyerekeim egymás haját tépjék, a játszótér pedig pont annyira lehangoló, mint a strand, csak kevésbé vizes.

 Következő kétségbeesett lépésként körbetelefonálom a gyerekekkel rendelkező ismerőseimet, véletlenül nem tartózkodnak-e a Balaton környékén, hogy összefussunk néhány órácskára. Egy részük épp most ment haza, esetleg a jövő héten jön, a henyélős maradék pedig udvariasan adja tudtomra, hogy náluk a nyaralás fogalmába nem tartozik bele a velünk való találkozás sokkoló élménye.
Ha utolsó reményem is szertefoszlott, olyan programmal vesztegetem meg a kölyköket, ami messze van a víztől. Ez azt jelenti, hogy autót kell vezetnem, vagyis nem kezdhetem el vedelni a hosszúlépést délelőtt 10 órakor, ami tovább rontja a nap ép ésszel való túlélésének esélyeit (Ember ilyenkor már éppen robog a hajnali gyorssal Budapest felé egy hirtelen közbejött életbevágóan fontos és előreláthatóan több napig elhúzódó tárgyalás miatt).

Ilyen előzmények után kerültünk egy tikkasztó júliusi délután a veszprémi állatkertbe. Az állatkert az a hely, ahová már gyermekkoromban is csak erőszakkal tudtak elhurcolni a szüleim. Most azonban a zsúfolt  strandélményekkel a hátam mögött felüdülésnek számított a ketrecek előtt ácsingózni, ahol főleg pucér állatok tartózkodtak, ember pedig csak néhány mutatóba, azok is megnyugtatóan fedett testtel. De most nem a félig döglött egereket rágcsáló baglyokról szeretnék áradozni, hanem a Balatonfüredről  Veszprém felé kanyargó 73-as út mellett található élményparkról. A lányok már odafelé kiszúrták a fákra aggatott kötélpályákat. Az állatkertből való hisztériamentes távozás érdekében megígértem nekik, hogy megállunk visszafelé ezen a helyen. Váratlan fordulatként a Veszprémből Balatonfüred felé kanyargó 73-as utat nem találtam meg, de erre csak Alsóörsön döbbentem rá, úgyhogy fákon való lógincsálás helyett vettem a lányoknak rózsaszínű körömlakkot. Ettől aztán elhallgattak. Másnap reggelig. Hiába ígérgettem nekik lila szemfestéket, kitartóan követelték a kötélpályát.
A Nosztori élménypark felülmúlta minden várakozásomat.  A legjobban az tetszett, hogy a jegyszedőkön és rajtunk kívül nem tartózkodtak helyváltoztatásra képes élőlények a több hektárnyi területen. A sok lökött nyaraló a 40 fokban inkább a Balatonban áztatta a fenekét.

A következő kellemes meglepetést az jelentette, hogy a belépőjegy nem került pofátlanul sokba:

Bár az élményparkban semmilyen korosztály nem tartózkodott, a tervezők gondosan figyeltek arra, hogy mindenki igénye kielégülhessen. A kötélpályákat használhatják egészen pirinyók,

és az infantilis nagyok is kiélhetik gyermekded impulzusaikat akár a földön,

akár a levegőben,

akár a kettő között valahol félúton:

A mesebeli játszótéren

a kötelező kommersz cuccokon kívül eredeti ötletekben sincs hiány. Ez itt például egy óriás méretű csúzli:

A lusta szülők az étteremből figyelhetik,

hogyan szabadulnak meg gyermekeik a nyaralás közben felhalmozódott indulataiktól a trambulinon vagy az ugrálóvárban:

Akadnak persze mázlista szülők is, akiknek leszármazottjait nem az agresszív indulatok, hanem a tudásszomj vezényli, ők éttermi henye helyett az óriási sakktáblán toszogathatják a bábukat. Én ezen a napfényes délután kezdtem el tisztelni Polgár papát:

A romantikus lelkű vendégek bérelhetnek bográcsot, és az éttermi koszt helyett egy árnyas ligetecskében sütögethetik a sütnivalójukat:

Lehet íjászkodni is:

Aki pedig ősi sportok helyett szívesebben űz újkori labdajátékokat, annak igazi Kánaán a park. Jó hír a szárazföld pártiaknak, hogy lehet például strandröplabdázni strand nélkül:

A hely igazán stresszmentes, s akár egy teljes napot el lehet itt lébecolni különösebb erőfeszítés nélkül. Akinek meg nem tetszik, akár fel is kötheti magát!