Szerző: Lotte
Busafej fáradhatatlanul felnőttet játszik, és az iskolai szünettel beálló lekötetlen vegyértékeit egyre kreatívabban hasznosítja. Az örvendetes, hogy maga indul bevásárolni, de egyre-másra adja elő odahaza Mekk mestert is: különféle szakmákban teszi próbára magát. Az még csak hagyján, hogy a felújítási munkálatok során maga is elkérte a festőtől a hengert, s a spaletták mázolásában is részt vett, de valamelyik nap különös nyomokra bukkantam.
Először is a szekrényem aljában megtaláltam a fültisztító pálcikákat és a gyerekek körmének vagdosásához használt kisollót. Kiderült, egymást tisztogatták, szépítgették egy csendes tízpercben a szekrény aljába kuporodva, igazi pedikür-manikür folyt a gardróbban. A fültisztítás is a nagy-generál részét képezte, szerencsére továbbra is csak részlegesen hallanak rosszul, a dobhártyájuk megúszta a beavatkozást. Ezt onnan tudjuk, hogy amit nem kéne meghallaniuk, arra most is azonnal reagálnak, amit pedig nekik címzünk, arra fülük botját sem mozgatják.
Tegnap aztán tovább folytatódott az önképzőkör, a mesterségbeli tudás autodidakta elsajátítása, ezúttal a fodrász szakmát célozva meg.
Nyolcévesünk előszedte a hajvágó ollót (én szoktam vele bravúroskodni az enyéim kontójára), s a nappali függönye mögött megnyitotta hajvágó szalonját. Gyanakodnom kellett volna, hogy amíg a zöldborsót pucoltam, túl nagy volt a nyugalom, hosszú perceken át egyik gyerek sem esett a másiknak, de olyan jó volt a monoton munkába révedni, hogy lefagytak a vészjelző radarjaim. Hiba volt.
Az ebédnél még fel sem tűnt, hogy megváltozott frizurával ülnek csemetéink az asztal körül, csak később vettem észre gyanús hajtincseket a nappalink újra csiszolt padlóján. Először szívemhez kaptam, hogy Csupamosoly haja hirtelen drámaisággal hullani kezdett, aztán alaposabban körülnézve rájöttem, hogy itt bizony más textúrájú, sötétebb hajcsomók is vannak a földön, amik tagadhatatlanul Tüskebökitől kell, hogy származzanak.
És ekkor nemcsak úgy globálisan, de végre kellő alapossággal rájuk néztem. (Immár láttam is, nemcsak néztem.) Kislányom frufruja hullámvasútként kanyargott a homlokán, a kis szendvicsgyereknek pedig markáns lyuk tátongott a feje búbján. HAJ-jaj!
Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek? Pedagógiailag meg mégiscsak kijár ilyenkor egy ejnye-bejnye, hogy ne sűrűn forduljon elő hasonló! (Bár ki tudja, lehet, hogy erősödik tőle a hajuk!) Busafej csak annyiban kommentálta az esetet, hogy "jól van, na, csak kipróbálta, milyen a fodrászkodás". Kislányom pedig csak annyit mondott, mikor a tükör előtt mutattam az új extravagáns séróját, ami cseppet sem hasonlított a vágyott királykisasszonyos modellhez: "azt hittem, jó lesz!"
Nem lett. Olyan volt, mint Paci Manci frizurája az említett mesében. Ezt a cégért egyelőre családilag levertük Busafej házárnak faláról.
Először is a szekrényem aljában megtaláltam a fültisztító pálcikákat és a gyerekek körmének vagdosásához használt kisollót. Kiderült, egymást tisztogatták, szépítgették egy csendes tízpercben a szekrény aljába kuporodva, igazi pedikür-manikür folyt a gardróbban. A fültisztítás is a nagy-generál részét képezte, szerencsére továbbra is csak részlegesen hallanak rosszul, a dobhártyájuk megúszta a beavatkozást. Ezt onnan tudjuk, hogy amit nem kéne meghallaniuk, arra most is azonnal reagálnak, amit pedig nekik címzünk, arra fülük botját sem mozgatják.
Tegnap aztán tovább folytatódott az önképzőkör, a mesterségbeli tudás autodidakta elsajátítása, ezúttal a fodrász szakmát célozva meg.
Nyolcévesünk előszedte a hajvágó ollót (én szoktam vele bravúroskodni az enyéim kontójára), s a nappali függönye mögött megnyitotta hajvágó szalonját. Gyanakodnom kellett volna, hogy amíg a zöldborsót pucoltam, túl nagy volt a nyugalom, hosszú perceken át egyik gyerek sem esett a másiknak, de olyan jó volt a monoton munkába révedni, hogy lefagytak a vészjelző radarjaim. Hiba volt.
Az ebédnél még fel sem tűnt, hogy megváltozott frizurával ülnek csemetéink az asztal körül, csak később vettem észre gyanús hajtincseket a nappalink újra csiszolt padlóján. Először szívemhez kaptam, hogy Csupamosoly haja hirtelen drámaisággal hullani kezdett, aztán alaposabban körülnézve rájöttem, hogy itt bizony más textúrájú, sötétebb hajcsomók is vannak a földön, amik tagadhatatlanul Tüskebökitől kell, hogy származzanak.
És ekkor nemcsak úgy globálisan, de végre kellő alapossággal rájuk néztem. (Immár láttam is, nemcsak néztem.) Kislányom frufruja hullámvasútként kanyargott a homlokán, a kis szendvicsgyereknek pedig markáns lyuk tátongott a feje búbján. HAJ-jaj!
Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek? Pedagógiailag meg mégiscsak kijár ilyenkor egy ejnye-bejnye, hogy ne sűrűn forduljon elő hasonló! (Bár ki tudja, lehet, hogy erősödik tőle a hajuk!) Busafej csak annyiban kommentálta az esetet, hogy "jól van, na, csak kipróbálta, milyen a fodrászkodás". Kislányom pedig csak annyit mondott, mikor a tükör előtt mutattam az új extravagáns séróját, ami cseppet sem hasonlított a vágyott királykisasszonyos modellhez: "azt hittem, jó lesz!"
Nem lett. Olyan volt, mint Paci Manci frizurája az említett mesében. Ezt a cégért egyelőre családilag levertük Busafej házárnak faláról.
2 megjegyzés:
Kezdek izgulni, mi lesz Busafej következő lépése :)
Andi
Az imént elkezdtek házi készítésű fajátékokat gyártani. Ebben eredményesebbek, fűrészeltünk pl. fakorongot és marha jó fa angry bird született Busafej és öccse keze nyomán.Élelmesek, mert a szombati családi összejövetelen 50 Ft-ért akarják árusítani...
Megjegyzés küldése