Heti Muníció: Töltött medve

Szerző: Fakirma

 A baljós jövendölés dacára még élek, igaz hangos halálhörgések közepette: ahogy emelkedik a Duna vízszintje, kis családom úgy süllyed egyre mélyebbre a Maslow-piramis szükséglethierarchiáján. Fénykorunkban a Bizalom szintjét ostromoltuk, a jelenlegi zord időkben már a Fizikai szükségletek kielégítésének alapszintjén is rezeg a léc: fürdés, fogmosás, körömvágás frontján gyengén állunk, tegnap dél körül valahol a szelektív hulladékgyűjtő és dagadt lábú anyám orvoshoz hurcolása között jutott eszembe,

Bakker, ma 4 plusz három gyereket kell megebédeltetnem, mi a lótúrót főzzek nekik?!

Mázli, hogy valami adminisztrációs hiba folytán a Jóisten kedvel engem, s Barátnő által sugallat érkezett kaja-ügyben. A Barátnő azért hívott, súgjam meg neki a tuti töltött tök receptem titkát, állítólag a fiai tavaly tavasszal ettek valami csodát nálam, s azóta is emlegetik. Csodálkoztam, mert emlékeim szerint a tök ősszel terem, aztán arra jutottunk, hogy ez csak valami félreértés a részemről, mert a narancssárga gömbölyű halloween tökön kívül létezik a zöld hosszúkás is, amit most lehet kapni a sarki zöldségesnél. No és én ebből a zöld hosszúkásból állítólag remek eledelt tudok készíteni. Óvatosan kifaggattam  Barátnőt, mit is meséltek a fiúcskái a csodatökömről, s lassan derengeni kezdet...

A múltkor hazudtam, a szétválasztós diétám során nem én igazodom a család igényeihez, hanem ők az enyémhez: husinapon pácolt húst, keményítőnapon pattogatott kukoricát, szénhidrátnapon pedig sütit zabálnak paradicsomos tésztával. Csak a gyümölcsnapon nem osztozunk, ők következetesen elkerülnek mindenféle fán/bokron termő cuccot, míg én tömöm a málnát, ők porcukornapot tartanak. Ne ítélkezzetek felettem, teljesen szaranya nem vagyok, például a lelkiismeretem keményen furdal gyermekeim táplálkozási szokásai miatt. A tökös ebéd gondolata épp ezért örömmel töltötte el a lelkemet. A testem pedig cselekedni kezdett: kikunyerbálta a helyi takarékszövetkezettől, hogy adjon neki pénzt lakcímkártya és bankkártya nélkül. A háromnegyed éves könyvtári tartozások rendezése után még maradt annyi pénz, hogy három darab tököt, egy kiló akciós darált húst és két nagy doboz tejfölt vásároljon. A testnek ugyanis fehérjenapja, a léleknek pedig egészségesen-táplálom-a-gyerekeimet napja volt.

A kölyköknek persze nem árulhattam el, hogy tököt kapnak ebédre, ezért aztán amikor fél öt körül arról érdeklődtek, hogy

No, mi lesz ma az ebéd?

azt válaszoltam, hogy

Töltött medve.

Azonnal aggódni kezdtem Ojóka intellektuális lehetőségei miatt, amikor szemrebbenés nélkül elfogadta, hogy egy medve így néz ki:

s csak azt hajtogatta kétségbeesetten, hogy

Hülyeségeket beszélsz Mama, az emberek nem esznek medvéket.

Erre mondtam, hogy

De mi nem vagyunk emberek Ojóka,

de ő nagy megkönnyebbülésemre határozottan ragaszkodott eredeti elképzeléséhez, ezért aztán megnyugtattam,

Csak vicceltem, ez nem is medve, hanem egy csónak, amiben a darált husi utazik.

A gyerek megnyugodott, nyilván egyéb háztartásokban is úgy szokás, hogy az emberek medvét nem, bezzeg csónakot esznek.

Arra jutottam, hogy Ojókám jó eséllyel nem az eszéből fog megélni, és nem is a szépségéből (kiköpött apja a lelkem), így aztán az a legbiztosabb, ha a tűzhely melegét őrző családanya szerepét időben ellesi tőlem.

Hagymát pirítottunk, aztán beleszórtuk a husinyuszit a serpenyőbe, s megbolondítottuk fokhagymaporral, oregánóval, bazsalikommal, fehér borssal és boróka bogyóval. (Ez utóbbi az előző férjem szerint garantált impotenciát okoz, így a végén egyesével kiszedegettük a serpenyőből,  sosem lehet tudni, ki toppan be ebédre...)

Következő lépésként a megpucolt és kibelezett medvék elnyerték csónak formájukat és elkezdtük őket megtölteni husival:

Miközben kiengedtem a takarítónőt, Ojó rendületlenül folytatta tovább a husi evakuálását a serpenyőből,  mikor visszaértem, az első csónak így fogadott:

Mázli, hogy a bejárónő szépen felsuvickolta a konyhakövezetet, így Leika kutyánk biztosan nem szedett össze semmi csúnya fertőzést a tányérjában landoló hústól.
A többi megtömött csónak megúszta katasztrófa nélkül, a tetejüket szépen megkentük tejföllel, aztán 220 fok körüli hőmérsékleten nagyjából fél óráig sütöttük a sütőben. Nem kellett volna:

Az egyetlen probléma egyébként csak annyi volt, hogy odaégett. Mármint azon kívül, hogy a tök nyers maradt.  A keményítőnapomról még maradt egy kis rizs is (ld. második kép tűzhely, bal sarok). A gyerekek érdeklődve gyűltek az asztal köré:

Akadt köztük olyan is, aki megkóstolta:

Egyébként pedig Bendőnek volt igaza,
Mama, ez őrült finom, legalább kilenc pontos! 
(A skála nálunk egytől tízig terjed, általában a főztöm három és négy pont között mozog.)


Jó szívvel ajánlom, bátran essetek neki, és készítsétek el a családnak az egészséges, laktató táplálékot! Utána pedig írjátok meg nekem, hogy hány fokon, mennyi ideig kell sütni, hogy ne égjen oda a husi, a tök pedig megpuhuljon!