Szerző: Lotte
Pénteken elballagott Tüskeböki az óvodából. Hiába, öregszem, már a hiányos fogsorú, komolytalan ovisok kesze-kusza vonulása láttán is gombóc szorongatja a torkomat.
Néztem az én kis csemetémet, amint esetlenül, popsiján lobogó sötét nadrágjában, utált ünneplő ingecskéjében menetelt az iskolás évek végtelen hosszú sora felé. Idétlen vigyor a fiúk arcán, megszeppenés a lányokén. Maguk sem értették, mi ez a felhajtás, miért a tarisznya az ovi homokjával, s miért a sok kattogtató szülő, nagyszülő?
Tüskeböki is csak annyit tud, hogy lassan neki is lesz majd saját táskája, tolltartója, s végre nem kell bátyjára hagyatkoznia, hogy elolvashassa a játékok használati utasítását. Én meg csak azon tűnődöm, hogy lehet az, hogy már itt tartunk?! Szinte fel sem ocsúdtam, hogy anya lettem, és szeptembertől már két iskolás gyerekem is lesz! Jövő ilyenkor pedig - mikor kislányom is körbeszökelli az óvodát - végképp elbúcsúzunk az ovis élet kuckós melegétől. Hiányozni fog!
Pénteken elballagott Tüskeböki az óvodából. Hiába, öregszem, már a hiányos fogsorú, komolytalan ovisok kesze-kusza vonulása láttán is gombóc szorongatja a torkomat.
Néztem az én kis csemetémet, amint esetlenül, popsiján lobogó sötét nadrágjában, utált ünneplő ingecskéjében menetelt az iskolás évek végtelen hosszú sora felé. Idétlen vigyor a fiúk arcán, megszeppenés a lányokén. Maguk sem értették, mi ez a felhajtás, miért a tarisznya az ovi homokjával, s miért a sok kattogtató szülő, nagyszülő?
Tüskeböki is csak annyit tud, hogy lassan neki is lesz majd saját táskája, tolltartója, s végre nem kell bátyjára hagyatkoznia, hogy elolvashassa a játékok használati utasítását. Én meg csak azon tűnődöm, hogy lehet az, hogy már itt tartunk?! Szinte fel sem ocsúdtam, hogy anya lettem, és szeptembertől már két iskolás gyerekem is lesz! Jövő ilyenkor pedig - mikor kislányom is körbeszökelli az óvodát - végképp elbúcsúzunk az ovis élet kuckós melegétől. Hiányozni fog!
5 megjegyzés:
Nyugi Lotte, az igazi vénség az lesz, amikor nem Tüskeböki, hanem a Te fogsorod lesz hiányos!:)
Fakirma, mindig fel tudsz villantani új perspektívákat! Kérek időpontot hozzád, de most azonnal!
:)))
Erről Kingám ballagása jut eszembe!Ő nem a saját gyerekem,de nagyon szerettem őt és a testvérét is.bébisintér voltam náluk 2 évig.Sokat játszottunk nevetgéltünk és cakkoztuk az elszáradó virágok levelét,micsoda kacagások voltak!!Megtanultunk kádat mosni(4 évesen)mert az aztán a móka!Most a ballagáson az édesapja mellett ültem,aki nagyokat sóhajtozott.-Mi a baj kedves János?-kérdem én.-Felnőtt a gyekem és én lemaradtam!válaszolta Ezt hogy érted?-tettem fel a kérdést csodálkozva.Hiszen majdnem minden este te meséltél nekik! Igen,de a lelkem még a munkában volt és már nem öletgethetem úgy,ahogy kicsinek megtehettem volna.....
Mikor hazaértem szokásommal ellentétben nem érdekelt a kupi.Megöleltem megcsókoltam az enyéimet és boldogan hallgattam a kis csip-csup dolgaikat.
Milyen igaz, kedves Ismeretlen...annyi minden fontosat hagyunk nap mint nap odaveszni.
Megjegyzés küldése