Színes testvérháború

Szerző: Fakirma

Gyűlölöm a testvérharcot, majdnem annyira, mint az ikeás műanyag poharakat. Mióta két fiam van, tudom, hogy a tesómacera nemesíti a jellemet, pallérozza az akaratot, s bár az én pszichoszociális jóllétemet veszélyezteti, hosszú távon jótékony hatást gyakorol gyermekeim személyiségfejlődésére. A színes kis gusztustalanságokkal más a helyzet. Mikor először megláttam őket a kék-sárga épület polcain, ébredező fészekrakó ösztönöm azt sikoltotta, hogy csak az igazi gnómok szürcsölik a bodzaszörpöt ezekből a színes vackokból.

Ismeritek Móricz Zsigmond Kismalac meg a farkasok című meséjét?

 Csak kunyorál, csak ígérget:

-Csak egy lábom engedd, kérlek.

  

 


Az első műanyag szett azon a nyáron költözött be a homokozónkba, amikor a fiaim elérték a sárba-disznós életkort.

A megkopott, napszítta roncsok hamarosan a fürdőszobánkban tűntek fel fogmosó pohárrá átlényegülve. Lakásunk esztétikai összhatásában ugyan okoztak némi romlást, egyébként nem bolygatták meg családi békénket: a fiúk nem ismerték a színeket iskolás korukig, így hát boldog tudatlanságban mostak vagy nem mostak fogat bármelyik színű pohárból, és szívükben testvéri szeretettel pofozzák egymást havi rendszerességgel a baleseti sebészetig. Akkor még nem sejtettem, hogy egymás gyepálása a legkibírhatóbb formája az erőviszonyok folyamatos tisztázásának.

Az ikeás gusztustalanságok olyan észrevétlenül szaporodtak el otthonunkban, mint a leánygyermekek. Először úgy tűnt, az új betolakodók csupán színt visznek egyhangú életünkbe, mára  a műanyag poharak a lányok nyivákolós agressziójának státuszszimbólumává nőtték ki magukat: testvérek, unokatestvérek, óvodatársak és barátnők eltökélten ragaszkodnak ahhoz, hogy a rózsaszínűből vigyék be szervezetükbe a napi folyadékmennyiséget. Egykor békés otthonunk zeng a visítástól, s mindent beborít a könnycsepp, kitépett haj,  kiborogatott és egymásra öntött tea, víz, limonádé.

Megpróbáltam mindent: 

bölcsen hallgattam, ez a ti csatátok, vívjátok meg magatok,

koordináltam, mindenki a rózsaszínűből kap, csak álljatok szépen sorba,

visítottam én is, ezt nem lehet kibírni,

eldugtam a poharat, ma nincs rózsaszín,

elloptam a poharakat a rokonok, barátok, ismerősök otthonából, ma mindenki rózsaszínűből kap, kivéve azt az egy kislány, akinek mégse jut.

Nehéz szívvel, de megbocsájtom az IKEA családbarát vezérkarának, hóka marketing szakembereinek és kreatív tervezőinek, hogy hatos csomagolású (mindegyikben 1 darab rózsaszín!) műanyag poharakkal mérgezik a világot.

Nincs azonban annyi husigolyó a földkerekségen, amely feledtethetné velem legújabb merényletüket. Talán valamelyik jóltartott piackutatójuk súgta meg nekik, hogy a vevőközönség megcsömörlött pohár fronton, ezért kivonták a forgalomból az elaggott darabokat, s helyettük majdnem ugyanilyeneket dobtak piacra. Az új poharak ugyan hasonlítanak a régiekre, de egy leheletnyivel karcsúbbak, magasabbak és a megszokott homogén felület helyett apró vízszintes hullámok díszítik. Amilyen ökör vagyok, vettem a hétvégén egy szettet.

Szerintetek melyik pohárból akar mindegyik kislány inni?