A forradalom gyermeke: Petőfi Zoltán

Szerző: Lotte

Ha március 15-e, akkor Petőfi Sándor! A forradalom lelkiségének szavakba öntője, a Nemzeti dal zseniális írója, a  zsibongó lelkű költő ízig-vérig komolyan vette a '48-as tavaszt: élete minden erejével szabadságot és szerelmet fakasztott.

Petőfi Zoltán

A nap eseményeit végigpörgetve a Nemzeti dal kinyomtatása, majd a Múzeum lépcsőin annak elszavalása idézi meg minden magyar szívében emlékét (ugyan ez csak legenda, mert a kutatások szerint Petőfi nem szavalt a lépcsőkön, de a legenda már önálló életet él és szép is). Kevesebben tudják, hogy a köz iránti hevület mellett ifjú felesége, Szendrey Julianna is lázba hozta ekkortájt a költő zsenit.
Ha megnézzük a kis Petőfi Zoltán születési idejét, döbbenetes dátumot találunk: 1848. december 15-én déli tizenkét órakor látta meg a napvilágot. Számoljunk csak vissza! Napra pontosan kilenc hónappal a forradalom kirobbanását követően. Jelképes üzenet attól a fiatalembertől, aki szabadságot és szerelmet akart, egy  kési költőtársat idézve, "eget ostromló akarattal".


Petőfi Sándor hátralevő rövid élete alatt nemcsak buzgó hazafi, de szenvedélyes férj és jó apa is volt. Mintha érezte volna, hogy csak kevéske idő adatik, amit fiával tölthet, már két hónapos korában megírta Zoltánka "életrajzát", melyben ilyesfélék álltak:

"Deczember 14-kén  este Tacitusról beszélgettem feleségemmel, midőn hirtelen rosszul lett. Egész másnap délig a legirtózatosabb kínokat szenvedte, miknek visszagondolása most is megrázkódtatja lelkemet; már eszem ágában sem volt, hogy a szülést túl fogja élni szegényke, mert különben is olly kicsiny, vékony és gyönge, vagy legalább ennek látszik, hogy a szellő is könnyen elbánhatnék vele. Fiam is oly gyönge, olly hideg, olly kicsiny, mondhatnám, olly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halvaszületettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett, s a betegség még inkább elcsigázta; de nemsokára felgyógyult, s azután folyvást szemlátomást gyarapodott."

A szabad szellemű költő aztán így folytatta:

"Reám és feleségemre nézve maradt volna, mint született, becsületes pogány embernek; de ipam és napam kedvéért, kik igen buzgó keresztények, meg kellett kereszteltetnem. Gondoltam hát, hogy legalább a neve legyen pogány, s lett belőle Zoltán. Keresztapja Arany János, a világ egyik legnagyobb költője s legbecsűletesebb embere; keresztanyja Arany Jánosné, a milly egyszerű asszony, olly jó feleség és anya."

Petőfi persze verset is írt kisfia születésekor (Fiam születésére), mely eképpen szólt:

Apa

és fia

Ide, ide fiamat kezembe,

Hadd szorítsam a szivemhez őt!

Mintha volnék újonnan teremtve,

Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!

Üdvezellek, lelkem szép kis ága,

Üdvezellek, édes magzatom!

Sírásodnak bánatos zajába

Beleolvad örvendő dalom.

(...)

Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan,

Én a sorbul kiöregedem,

Iparkodni fogsz túltenni rajtam,

Vagy betöltöd legalább helyem?

Vajha egykor ekkép szólanának,

Nem busulva sírom szélinél:

Meghalt! de nincs kára a hazának,

Nincs, mert lelke a fiában él.

(Debrecen, 1848. december 15.)

Hogy mi történt az édesapával, akinek nem jutott osztályrészül a versbéli "kiöregedés", tanultuk az iskolában. Arról, hogy mi lett forradalom gyermekével, nem tanultunk. Petőfi Zoltán apja halála után Erdődön, nagyapjánál, majd Pesten, mostohaapjánál, Horváth Árpád történésznél (édesanyja hamar, már 1850-ben eldobta az özvegyi fátylat) gyerekeskedett. A pesti piarista gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd Szarvason folytatta felsőbb iskoláit. A könnyelműségre hajlamos ifjú aztán hamar beleunt a tanulásba. Nem hagyta nyugodni az örökül kapott vér, s hozzátartozói lebeszélése ellenére követte apja példáját, vándorszínésznek állt, sőt, néhány (nem túl jó) verse is megjelent. Életmódja és gyenge egészsége miatt még édesapjánál is hamarabb, 22 évesen halt meg.

Kosztolányi Dezső 1910-ben törékeny, beteges trónörökösként festette le, aki nem bírta el apja nehéz koronáját. Odáig ment, hogy ezt írta, "ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája. Gyorsan pergő változatban játssza le - sokszorosan megkicsinyítve - az apja életét.(...) Pedig ezerszeresen az ő fia. Nemcsak az életét adta neki, hanem a halálát is."