Szerző: FiloSzofi
38. hét
+ 13 kg
Már múlt héten írtam volna, ha nem sodor el a gép mellől az élet, és akkor egész mást írtam volna. Minden változik, mint gyorsított felvételeken a vonuló felhők. Futólag tekintve talán csak a motívum egyhangúsága látszik, belefeledkezve azonban szédítő a változás. Az a kifejezés nem elég, hogy időzített bomba lettem, hiszen egy terhes nő mindig az, inkább azt mondhatom, hogy ha a kibiztosított kézigránátnak lelke volna, akkor valahogy így érezné magát. Különös, passzív, de személyes kapcsolatát az őt kibiztosító, majd egyszer bizonyosan elhajító kézzel is át tudnám érezni.
Köszönöm, még mindig jól vagyok, de nincs mese, ez már a célegyenes. Nem látok semmit, de a befutónál már tolonganak az újságírók, és zúg a tömeg a belső lelátón.
(Új lakás egyébként még mindig nincs, most már az új gyerekre figyelünk.)
 |
| ReneeThompsonDesigns |
- Első NST vizsgálat: ez nem lehet, hogy már itt tartok!
(Az utolsó hónapban hetente végzik, a kiírt időpont után naponta a kórházban.) Újra a hasamon a széles gumiszalag, kezembe nyomják a régi állólámpa-kapcsolóra emlékeztető gombot, hogy ugye tudom, mit kell csinálni, hiszen már rutinos vagyok. Másodperc törtrésze alatt lapozok vissza a régmúltba, mi is ez. Ja, igen, ha mozog a baba, meg kell nyomni. Nosztalgikus a bizonytalanság is, hogy ez most az volt? - Nyomjam? Fél órát ülök ott, és bosszankodom, hogy vége a békeidőknek, medikalizálódok.
- Az utolsó ultrahang vizsgálat: Kistesó szép, egészséges. Várható születési súly, 3,5 kg alatt, ami azért jó, mert nem nehéz megszülni, de nem is kell érte aggódni. A nagyok is ekkorák voltak (3,25, 3,30), kicsit aggódtam, hogy Kistesó túlnövi őket, mostanában olyan nagy gyerekek születnek!
- Itthon még arról beszélünk, ha ezek a vizsgálatok nem lennének, sosem jönne ki ez a gyerek. (Mert ha nem mérnénk, nem múlna az idő.)
- Egyszerre csak csípős, viszkető, kellemetlen érzés a hasamon. Raktárból előkapott mozdulattal vakarózom, masszírozom, ezek szerint ilyen is volt régen. Mintha a dinnyehéj repedne, de nem, ez valójában belülről jön. Talán a méhszalagok. Igen, most tűnik fel, hogy a hasam kitört a súlyvonalhoz simulásból, és ködvágó kezd lenni. Szemből viszont szép karcsú vagyok.
- E-mailt kapok anyukámtól: tudjuk-e már, mi lesz a gyerekekkel, ha szülni megyek, megvan-e a forgatókönyv, mikor mit lépünk. Mint egy dézsa hideg víz. Te jó ég, hiszen van egy rakás praktikus körülmény, amire eddig nem is gondoltam! Méghogy rutin, meg gyakorlat!
- Egy hete történt, hogy az óvodába rohanva meg kellett torpannom. Mintha Kistesó óriási citromba harapott volna. Nem tudom, ezt hívják-e keményedésnek. És ez ismétlődik, ha fokoznám a tempót. Rendben, akkor lassítok. Egy nappal később már azzal a bizonyos pingvinmozgással átbillegek egy másik világba, a Bármikor Szülhetek, avagy Zsilip az Űrhajón Korszakba (mostanában Star Wars-t nézünk). Már nem engednek vissza a kabinba, de a másik ajtó ha kinyílik, akkor...hussss.
- Irma szembesít a gyerekelhelyezés kérdésével: "Nem kéne egy kiságy, vagy valami?" Láttam a borzadályt az arcán, meg a döntést, hogy nem akar többet megtudni arról, hogy képzeljük Kistesó közeli jövőjét.
- Meglátogat a védőnő, recepteket hoz. Egy csomó praktikus dologra kérdez, látja, hogy nem vagyok egészen szinkronban a helyzettel. Nem veszi zokon, látja, hogy két gyerek már megmaradt valahogy mellettem. Este mindenesetre lerohanok a drogériába.
- Megint van itthon pelenka, méghozzá szürreálisan kisméretű.
- Ti tudtátok, hogy szeptember 1-jétől nincs szabad kórházválasztás? Én most tudtam meg a Választott Kórház Kedvenc Szülésznőjétől, vagyis: elküldtek. Nem látnak szívesen, ha nem vagyok körzetes, és akár el is küldhetnek. Persze, ha lenne egy fizetős dokim, akkor ő odavihetne. Mindennek ára van, és mindennek van ára. De én azért a szolgáltatásért fizetnék szívesen, amire szükségem van, nem azért, amire nincs. Nem, nem járok sok pénzért pofavizitre valakihez, csak a kórházáért.
De azért kibillentett ez a hír az egyensúlyomból, egy délutánt az elvarázsolt kastélyban töltöttem . A billegő szobából kilépve, a hullámos tükröktől űzve a forgó hordó végül megerősödve köpött ki: nem kezdek el szervezkedni, nem lesznek vészmegoldások. Döntöttem: nincs vészforgatókönyv, kapkodás. Szépen elballagok a körzetes kórházba, ott is épp olyan jól lehet majd szülni. Utánaolvastam, a szülőszoba egészen más, barátságos a kórház általános állapotához képest. Ki tudja, lehet, hogy szükségem lesz még a közelségre, és hálás leszek, hogy így alakult.
De még nem szülhetek, rengeteg dolgom van addig. Kibiztosított kézigránát győzködi a hajító kezet.
4 megjegyzés:
Emlékszem, amikor Bút szülted még volt kiságyatok. Csak ágynemű nem volt benne, én vittem oda a ropogós cuccot aznap, amikor megszültél. A kiságy fölött lógott egy festmény, az ifjú apa újságolta, hogy még reggel festettétek közösen Búnak, mielőtt bementél szülni. Bakker, gondoltam magamban, ezek teljesen bolondok. Most már látom, minden kisbabát így kellene várni. Bele kellne írni a várandós útmutatókba. Lehetne rá telepíteni egy tök jó kismama-bizniszt (pl. méregmentes festék, vagy zenélő rajzpapír)
mármint csak a körzetibe lehet bemenni szülni? és ha nem oda mész, akkor vajúdás közben elküldenek?...
Biztos nem küldenének el, de nem jó érzés, hogy megmondták, nem örülnének nekem. Azért nem mertem bevállalni, a beestem szülni módszert, mert mindig később szülök, akkor meg valahova be kell járni naponta CTG-re.
Erről a szabályról egyébként egyik egészségügyi dolgozó sem hallott itt a kerületünkben, utána kell kérdezni, hogy is van pontosan.
szerintem a harmadik szülés a legjobb egyébként, remélem hamarosan te is erről írsz majd! és ja igen még egy, amit a másik poszthoz elfelejtettem írni, hát azért akartam még gyereket azt hiszem, mert én nagyon szeretek szülni! bármennyit szülnék még, csak a terhesség ne lenne, de most arról ne is, vagy jót vagy semmit alapon, de inkább akkor semmit. bár én épp azt a korszakot már megint nagyon szeretem, amikor repülök, mint elhajított kézigránát, az annyira kívül van a téridő kontinuumon, hogy kész, én olyankor kozmikus boldogságban vagyok, az utolsó egy hétben mondjuk, meg utána, az ősrobbanáés után egy darabig. amíg le nem amortizálódok a szoptatástól. :)
Megjegyzés küldése