Nem kéjutazás

Szerző: Fakirma

A magyar ember legnagyobb tévedése, hogy síelni megy. Se hegy, se hó, se pénz. Bölcsebb lenne, ha a Balatonon fakutyázna, vagy a lékekből horgászna.

A magyar ember legeslegnagyobb tévedése, hogy a síelésre viszi magával a gyerekeit is. Nem egy kéjutazás, biztos forrásból tudom. Mentségemül szolgál, hogy családilag terhelt vagyok. Gyermekkorom teleit a hidegtől és a félelemtől vacogva töltöttem a hófedte hegyek között. Amikor a gyerekeim két lábra emelkedtek, természetesnek tartottam, hogy őket is rákapcsolom a téli szopatógépre. Ha én szívtam, szívjanak ők is. Szép példája ez a generációról generációra öröklődő hagyományoknak.
Az idei főpróbát a hétvégén megtartottuk. Semmivel sem volt katasztrofálisabb, mint amire számítottam, ez önmagában véve is szép teljesítmény.

Már a kezdet ígéretesnek bizonyult: különösebb erőfeszítés nélkül döntöttem meg az eddigi csomagolási rekordomat. Igaz, a hat és fél órás bakancs-kesztyű-síléc passzírozást megfejeltük néhány hivatalos levél megírásával, és egy Waldorf-hetesség abszolválásával is (ez a heti ovis kajának a megvásárlását és a szennyesek kimosását-vasalását jelenti).

Sokáig tartott, de megérte: végül működött az excel tábla,  kaptunk laktózmentes tejet, megszáradtak a fűtőtesten a selyemleplek és vadiúj autónk, Lali nem finnyázott annyit, mint Zöld Herceg szokott, lazán befértünk mindannyian a három napi szemetünkkel együtt.

Mátrafüred életem alfája és omegája. Az anyatejjel itt szívtam magamba, hogy az élet veszélyes műfaj. Az MTA üdülőjébe minden télen hosszú, vastag kötelekkel érkeztünk, hogy ha tűz üt ki, apám le tudjon engedni minket az ablakon. Ma már csak mosolygok ezen az amatőr pótcselekvésen: túllépve apám ósdi félelmein, én mindig a földszintre kérem a szobánkat, itt a gyerekek kötél nélkül gyakorolhatják az ablakon való kiugrálást, akár tűzvész hiányában is. Még hogy az alma nem esik messze a fájától!

A tervek szerint életem alkonyát az üdülő szomszédságában fogom tölteni. Itt található az idősek otthona, ahová vénasszony koromban a gyermekeim dugni fognak. Azért esett a választásuk erre a szociális intézményre, mert jó a levegő, és reményeik szerint innen szenilisen nem találok haza.

Négy gyerek összekészítése a síeléshez önmagában véve is extrém sportnak számít. Az első nap két turnusban gondolkodtam. Helytelenül. Mig az első csapatot sícuccba vágtam, addig az unatkozó második felkente az éjszakai arckrémemet a szoba bútorzatára (Most már nagyon jó szagaja van ennek az ágynak). Mire a második turnussal (és a bútorpucolással) végeztem, visszatért a kertből az első turnus tetőtől talpig átázva. Az arckrémes csapatnak már  ki sem kellett mennie a hóba, az elsők által behozott lucsok bőségesen elegendőnek bizonyult a teljes megsemmisüléshez.

A három órás készülődés után (Mama, te tehetsz róla, hogy ilyen keveset síelhetünk, mert mindig olyan csiga vagy) a síelés igazi felüdülésnek bizonyult..
Egy antiszociális kiskamasszal, aki mellől a csákányos felvonóból a vadidegen snowbordos is kiszállt félúton. (Ezt én nem birom tovább! )
Egy idétlen nagykamasszal, aki kizárólag hátrafelé hajlandó a pályán siklani.
Egy hóiszonyos totyogóval, aki a lábam között üvölt. (Uszodába akarok menni!)
Egy  öntudatos óvodással, aki a világon a legjobban tud síelni. (Hagyjatok békén,  profi vagyok!)
Egy férjjel, aki a téli sportokban legjobban a sört szereti.

A szabadtéri sportnap után megkönnyebbülve csobbantunk az üdülő uszodájában.

Egy antiszociális kiskamasszal, aki boldogan fröcsköli a medence körül felsmosóronggyal szaladgáló neurotikus úszómestert.

Egy idétlen kamasszal, aki legjobban az öccsét szereti a vízbe folytani.

Egy öntörvényű ötévessel, aki a világon a legjobban tud úszni. (Hagyjatok békén, profi vagyok!)

Egy víziszonyos totyogóval, aki a nyakamba csimpaszkodva üvölt. (Nem akarok uszodába menni!)

Egy férjjel, aki a vízi sportokban legjobban a sört szereti.

Mátrafüreden felüdül az ember, mellesleg holtig tanul. A temetőben például megismerkedtünk a helyi folklór tárgyi jellegzetességével, a flakon-fával:

Megtaláltuk a teafilter-nehezék méltó riválisát a funkciótlan tárgyak versenyében. Ez itt a hógolyó-csináló:

Megtudtuk, hogy a vidéki élet drága mulatság, főleg a suttyó parasztoknak:

És a vidéki halál is az, nem csak a suttyó parasztoknak:

A családdal kimozdulni nem egy kéjutazás. Viszont leírhatatlan boldogság három napot ellébecolni az én szedett-vedett, neveletlen és fájdalmasan elviselhetetlen mozaikommal. És remélem, ha mást nem is sikerül a tökkelütött gyerekeim fejébe beleverni, de azt megtanulják, hogy a családnál nagyobb ajándékot ezidáig nem fedezett fel az emberiség.