Ki vagy-vagy a közlekedésben?

Szerző: Onleány

Autó vagy bicikli?
Még sosem próbálkoztam vele, hogy nálam erősebb dolgot irányítsak. Inkább óvatosan hosszabbítgatom, növelgetem a testemet. Szóval bicikli. (Szofi)
Mindkettőt szeretem, de ha választanom kellene, gondolkodás nélkül a biciklit hajítanám el. (Fakirma)
Is-is, lényeg, hogy odaérjek időre a gyerekekért. Az a baj, hogy egyikkel se nagyon törődöm, sajna, ez látszik is rajtuk. (Lotte)

Tömegközlekedés vagy egyéni megoldások?
Lakóhelyem  nagy luxusa (Budapesten belül), hogy a napi rutin során nélkülözni tudom a BKV-t. Most terhesen azért már vettem egy bérletet, mert a bicaj már felelőtlenség a forgalomban, meg a hó, meg hirtelen egy csomó messzi helyre kell járnom. De múltkor kiderült, hogy ebben is korlátolt vagyok: azokat a járatokat szeretem, ahol lehet gondolkodni, sodródni, vagyis nem kell folyton helyezkedni, nyomulni. A buszokat kerülöm, ha rövidebb is velük az út. (Szofi)
Néha ünnepnapokon felkerekedünk a gyerekekkel, és elmegyünk villamosozni vagy trolibuszozni. Ilyenkor mindig készítek fényképeket is, nagyon cukik, ahogy tátott szájjal, megilletődve ülnek a különleges járműveken. A hétköznapokban messziről elkerülöm a BKV járatokat. Autó vagy bicikli, télen is. (Fakirma)
A tömegközlekedésből leginkább kedvencemet, a vonatot használom. Kötött pályás legalizált szabadidő. Ráadásul három gyerekkel pofátlanul keveset kell fizetni érte és még baromira élvezik is. (Lotte)

Vezető vagy utas?
Hát, sosem akartam villamosvezető lenni...Na jó,kocsit sem. És nagybetűs Utas vagyok, csak nézek ki az ablakon. (Szofi)
Naponta átlagosan két órát vezetek (télen inkább autót, nyáron biciklit). Lassan tíz éve vezetek, de reggelente, amikor beülök a kormány mögé, még mindig rám tör a csodálkozás és a boldogság, jé, tudok vezetni!  De akkor vagyok a legboldogabb, ha az anyósülésről bambulhatok kifelé. (Fakirma)
Született utas, bár néha volán mögé kerülök. (Lotte)

Szabályok betartása vagy csak ha a gyerek látja?
Álomkórosabb vagyok annál, mint hogy vagánykodjak. Meg aztán nincs is kedvem ilyen hülyeséggel rontani az esélyeimen, mióta gyerekeim vannak. Néha, ha tényleg kihalt prérin piros a lámpa, átmegyünk, és a gyerekek totál fel is háborodnak. (Szofi) 
Ronyós vagyok, ráadásul nálam erkölcsi kérdés a szabályok betartása. Tipikus külső kontroll attitűd. (Fakirma)
Ugyanígy. Egy helyen vagyok notórius szabálytalan: a falunk vasúti megállójánál olyan messze van az aluljáró, hogy a többi utas évtizedek alatt tilosban kijárt útvonalán szelem át a vágánypárt. Csak a gyerekek meg ne lássák egyszer! (Lotte)

Vagányan vagy szőkenősen?
Igazi szőke nő vagyok a kormánykerék mögött:  markolom két kézzel, kuksizok kifelé az ablakon, nem tudom, melyik a bal s melyik a jobb oldal, lefulladok a lámpánál. Cserében nagyon gáláns vagyok a még nálam is  bénábakkal. Az az ijesztő, hogy egyre több ilyen akad. És tuti, hogy nem én fejlődöm. (Fakirma)
Szőke vagy barna, van valami megható a családi szappantartókban, amiknek kormánykereke mögött alacsony anyukák próbálnak károkozás nélkül parkolni az ovi és iskola körül. Nem érzem magam magányosnak. (Lotte)

Tudsz kereket cserélni vagy defektnél teljes sötétség?
Ha valaki kereket cserél igyekszem nem idegesíteni. (Szofi)
Hisztiroham, pánik, zokogógörcs, ennyi telik tőlem. (Fakirma)
Azonnal hívom a nálam használhatóbb családtagokat, barátokat és igyekszem nem (annyira) pánikba esni. (Lotte)

Gyerekülés mindig vagy rövid úton úgysem történik baj?
Ha van, használjuk. Ha vendégeskedünk, akkor bevállalom ülés nélkül is. Persze nem az autópályán, csak helyi közlekedésben. (Szofi)
Kényszeres szabálykövetőként ragaszkodom a gyereküléshez. (Fakirma)
A kisebbeknél ragaszkodom hozzá, Busafej gyakorlatilag már nem fér bele. (Idegtépő volt, mikor három ülést kellett egymás mellett becsatolni. Az autógyártók nem igen gondolkodnak nagycsaládban.) (Lotte)