Demográfiai földcsuszamlás IV. - Meddig élünk?

Szerző: Lotte

Csak a születés bizonytalan, a halál biztos. Demográfiai folyamatokkal foglalkozó sorozatunk befejező részében Kamarás Ferenc összeállítása alapján most a magyarországi halálozási mutatók és halálokok alakulását tekintjük át. Elvégre, nem árt tisztában lenni azzal, milyen esélyeink vannak az életre, az egészségben eltöltött évekre, betegségre és végül a halálra.
A születések mellett ugyanis a halálozások jelentik azt a népmozgalmi eseményt, ami alapvetően befolyásolja a népesség számát és összetételét. Miután ez minden esetben apasztja a népesség lélekszámát, ezért a sorozat korábbi részeiben felvázolt folyamatosan csökkenő népesség esetén mértéke különleges figyelmet érdemel. Miután a népesség öregedése feltartóztathatatlanul zajlik, ez önmagában is növeli a halálozások számát, mivel az elhunytak 80%-a a 60 év feletti lakosok közül kerül ki, akiknek aránya folyamatosan emelkedik az össznépességen belül.

A halálozások száma az 1960-as évek második felétől harminc éven keresztül alapvetően emelkedő irányzatot mutatott. A '70-es évek elejétől több mint 20 ezer fővel emelkedett  az elhunytak száma 1980-ra, majd az ezt követő két évtizedben az évenkénti 140 ezer fő fölött mozgott. A maximumot  1993-ban, a halandóság "fekete évében" 150,2 ezer elhunyttal érte el. 1993 és 2000 között aztán jelentősen, közel 15.000 fővel csökkent a halálozások száma, majd 2011. újabb fordulatot hozott, mivel 36 év után először esett az elhunytak száma ismét 130 ezer fő alá.
Ez aztán 2011-ben az eddig mért legmagasabb értékeket eredményezte a születéskori várható élettartam tekintetében: a nőknél 78,2, a férfiaknál 70,9 évvel. Ez azt jelentette, hogy a nők 4,5 évvel, a férfiak pedig 6,4 évvel remélhettek többet, mint 1993-ban.

A férfiak évenkénti halálozásai - egészen a közelmúltig - mindig felülmúlta a nőkét, miközben az össznépességen belüli arányuk mindvégig alacsonyabb volt, mint a nőké. Ehhez képest nagy változást hozott a 2010-es esztendő, mikor hosszú időszak után először az év során kevesebb férfi hunyt el, mint nő. Ennek oka, hogy egyfelől a férfiak halandósága erőteljesebben javult, mint a nőké, másfelől pedig a női népesség korösszetétele  jobban öregedett. 

A fiúk, illetve a férfiak halandósága valamennyi életkorban -  a magzati életkort is beleszámítva - magasabb, mint a nőké. Talán ennek sorsszerű kompenzálása, hogy a fogamzásnál mindig több a fiúmagzat, s több fiúgyermek is születik, mint leány. A legmarkánsabb különbség a nemek mortalitásánál a 15-74 év közötti életkorban van, ahol a férfi mortalitás több mint kétszerese a nőkének. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben mérséklődött a különbség a középkorú férfiak és nők között, elsősorban a 35-54 éves férfiak javuló halandósága miatt. Ugyanakkor a nemek közti különbség nemcsak a férfiak javuló tendenciái miatt csökken. A középkorú nők ugyanis kezdik elveszíteni korábbi stabil előnyüket a férfiakkal szemben, mégpedig azért, meg életmódjuk, életvitelük, munkatempójuk, az őket érő stressz mértéke miatt is egyre inkább hasonlítanak a férfiakhoz. Ezt hozta a gender mainstreaming a halálozásban.
A halálozási rizikófaktorok közül az egy éven aluliak esetén a csecsemőhalandóság mértéke az elmúlt ötven évben a kilencedére esett  vissza: 1961-ben tízezer újszülött közül 440 halt meg egyéves kora előtt, míg 2011-ben 49 hunyt el egyéves koráig. Ez is sok, van még hova fejlődnünk. (Milyen szörnyű erről ilyen hideg tényszerűséggel írni!) A magyar halandósági viszonyok speciális jellemzője, hogy a középkorú lakosok mortalitása a csökkenés ellenére még mindig magas, mely további feltétlen javulásért kiált.
Ugyanakkor a várható élettartam emelésének nem lehet csak az a célja, hogy tovább éljenek az emberek, legalább ennyire fontos az is, hogy a megnövekedett élettartamot, milyen egészségi állapotban, milyen életminőségben élik le. Ennek vizsgálatára fejlesztette ki a demográfia az egészségben leélt várható élettartam mérőszámát. A vizsgálatok alapján 2011-ben a születéskor várható átlagos élettartam hosszának 75, illetve 81%-át élnék le egészségben a nők, illetve a férfiak. Ez azt jelenti, hogy a nők a születéskor várható 78,2 évéből 58,8 évet, a férfiak pedig a 70,9 évéből 57,3 évet élnének le egészségben, a fennmaradó időszakot pedig betegségben vagy korlátozottsággal terhelten.
A két vezető halálok a keringési rendszer okozta  halálozás, valamint a daganatos megbetegedésekből eredő halál. E két halálok felelős a az összes halálozás csaknem háromnegyedéért, ezen belül vezető szerepe a szív- és érrendszeri betegségeknek van. Ugyanakkor ezek aránya fokozatosan csökken, míg a  daganatos megbetegedéseké növekszik. Jelentősen csökkent a baleseti halálozások száma és az erőszakos halálokoké, ám az ezredfordulót követően egyértelműen nőtt a légzőrendszer betegségeiben elhunytak részaránya.