Heti Muníció: Carcassone Gyermekei

Szerző: Fakirma

Nem ígérek fergetegpartit. Csupán annyit, hogy hanyagolható erőfeszítés árán húsz perccel közelebb kerülhettek a megváltó pillanathoz, amikor átpasszolhatjátok a  gyerekcsürhét kipihent arcú munkából hazatérő emberetekre. (Továbbra sem találtam meg azt a társasjátékot, ami említésre méltó élvezetet nyújthatna épeszű felnőtt ember számára, viszont ez a játék legalább nem késztet öngyilkos gondolatokra.)

Egyre rosszabb minőségűek a képeim, bocsánat. Embert nyúzom egy ideje, hogy vegyen nekem egy új fényképezőt (még nem áll kötélnek, de nyugi, ami késik, nem múlik)

Bizonyos szempontból olyan, mint bármelyik pajtása:
- unalmas,
- az apró szirszarokat az óvodáskor előtti (és átmenetileg megzakkant óvodás) korosztály simán eltünteti pszichoszexuális fejlődése szempontjából éppen fókuszált ki/bemeneti nyílásában,
- a végkifejlet reményével kecsegtető játéktáblát felrúgja az arra kóválygó álmodozó nagytestvér, vagy alzheimeres nagyi, lehet elölről kezdeni az egészet (ez már nem a könnymentes változat).

Mégis akad benne valami plusz, ami a többi társa(s) felé emeli:
-  nincs benne dobókocka (gyógypedagógus létemre empátiazéró vagyok abban a kérdésben, miért kell minden egyes dobásnál hangosan megszámolni a pöttyöket, amikor ránézésre látszik),

- nem kell a lépegetős táblán átvergődni tréfás feladatok közepette,

- határozottan nem kártyajáték,  a széthulló lapokat nem kell folyamatosan rendezgetned hálátlan és gyanakvó gyermeked kezében (Mama, te egy csaló vagy,  direkt meglesed a lapjaimat!),

 - a későbbi stratégiai játékok előhírnöke, nem győzöm Királykisasszony fejébe verni, hogy csak azért foglalkozom vele, hogy később a "nagyos" játékokat egyedül tudja a fiúkkal játszani (ha már ennyi kölyköt szültem, legalább annyi hasznom legyen, hogy egymást lekötik a hülye társasaikkal),
- a játék tök dedós, de nem szerepelnek benne cuki mesefigurák, ezért a nagytestvérek átmenetileg meggyőzhetőek (némi érzelmi zsarolással), hogy nem is holt ciki a kicsikkel lenyomni egy-egy menetet, és egyébként sem árulom el az osztálytársaknak, és a blogon sem írom meg,
- a nagy Carcassone lebutított változata, vagyis a parasztjaitoktól kell megszabadulni az általatok megépített utakon,
- nem igényel szellemi erőfeszítést, nem kell számolni, gondolkodni, a memória pihen, kellő profizmussal egy rövid szundi belefér a játékba, ráadásul nem kell szembesülnöd hanyatló szellemi állapotod tagadhatatlan jeleivel sem (vö. Kerekítő kukucska),
- szintén nem igényel különösebb erőbedobást egocentrikus gyermeked észrevétlen győzelemre segítése sem,
- a játék pofázmánya esztétikus, ami sok-sok napja a romos gyerekszobában csücsülve becsülendő érték.

Ilyen és ehhez hasonló lapocskákból,

ilyen és ehhez hasonló úthálózatot kell készítenetek.

Hát nagyjából ennyi. Érzem én, hogy hiányzik belőle a - jogosan számon kérhető - eufória, de ebben az ínséges időben minden apróságnak örülni kell, főleg, ha segít ép ésszel kibírni a szeptember elsejéig hátralévő heteket. És nehogy azzal gyertek itt nekem, hogy én vagyok az egyetlen anya, aki a bezárt gyermekmegőrző intézmények kapui előtt nyüszít!

Jégkorcsolya funkció

 Ki bőg a végén?
a) Senki sem
b) Farkas-Ojó, mert hatalmasat esett
c) Királykisasszony, mert szétszakadt a doboz Farkas-Ojó testsúlya alatt
d) Mindketten bőgtek, mert Farkas-Ojó hatalmasat esett és szétszakadt a doboz
e) Én bőgtem, mert rájöttem, hogy Farkas-Ojónak lúdtalpa van (ugyanúgy, mint a másik háromnak), és őt is vihetem az ortopédiára