Tucatnyi érv Horvátország mellett

Szerző: Fakirma

1. A vidéki építészet kicsit fura, de a pizza világbajnok:

Egy kéznyújtás apáknak: itt az APA-füzet!

Szerző: Lotte

Anyai ösztön, -gondoskodás, -aggodalom; apai pofon, -szigor, -jótanács és áldás. Évszázados fogalmak, melyek leírják a hagyományos szülői szerepeket: az anya ölelő, elfogadó, megértő és az apa terelgető, formáló, alakító attitüdjét. 

Gyerekkoromban mindig sajnáltam apukámat anyák napján, s bár még nem volt divatja, rendeztem neki külön kis ünnepet, hogy érezze, ő is fontos. Gyerekeink kisbaba-koruktól fogva soha olyan jól durmolni nem tudtak, mint apukájuk széles, nyugalmat árasztó mellkasán. Pedig neki nem volt apa-képe (pici volt, mikor elvesztette saját édesapját), nem volt mihez igazodni, mégis nagyszerűen ráérzett saját apaságának útjára. Nem elvi alapon, nevelési trendeket követve, friss szakirodalmat tanulmányozva, hanem a saját, néhol rögös, de ösztönös, szeretetteli útján. 
Leendő és gyakorló apukáknak nyújt segítő kezet a három éve működő, Kopp Mária kezdeményezésére elindult Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom gondozásában megjelent Apafüzet.

Mi lesz velünk, ha egyszer majd megöregszünk?

Szerző: Lotte

Fotó: Taskovics Dorka

Ha a nyugdíjrendszerről szóló - kötelezően nagy cekkereket cipekedő, karfiol hajú nénikkel illusztrált - híradást olvasok, automatikusan átsiklik fölötte a szemem, mintha mondjuk, valaki autók motorköbcentijeiről kezdene elmélyülten magyarázni.
A témát udvarias kívülállással nem-figyelem, úgy érzem, nem érint, nincs közöm hozzá.

Pedig nem ártana néha odapillantani, mert (ha egyáltalán megérjük), nagyon meglepődhetünk majd!
Ugyanis vége a hitelből ringató, mindenkiről gondoskodó szocializmusnak, de a jóléti, szociális piacgazdaság is letűnőben, úgyhogy nem árt az óvatosság, nagyot koppanhatunk, mire végképp őszbe csavarodik a hajkoronánk. Viselkedjünk hát felelősségteljesen, és szedegessük össze, mit is tudunk e (tünékeny) pillanatban!

Szerelmes nyaralás

Szerző: FiloSzofi

"S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora, hogyha az étlapon nem szerepel a CSODA!" (Specko Jedno - Boglárka) ezt dúdolom a legutóbbi ki vagy-vagy óta, még ha nem is keresek szerelmet. De hát az egész mindenség hasonlít a szerelemre, vagy nem? Például a nyaralás.

link

Igen, a nyaralás, miért ne. Szebbnek látom magam benne, és az én szemem is mélyebbre lát. Érdekesebb a világ, a lelki gyönyörűség bőre az érzéki gyönyör, és fordítva.

Minden évben, mikor a netet böngészem szállásért, átgondolom ezt a dolgot. Szeretném visszakapni a szabad kóborlások, patakpart, rovarpercegés mély érzékelését, a fák lombja közt égbe révedő szemem.

"Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények."

Ti mikor aludtatok utoljára szabad ég alatt? Mióta gyerekeim vannak, én nem. A a gyerekszülés olyan állomás, amikor az ember elemi módon tér vissza a testéhez, de nem a természethez. A természettől a kialvatlanság, pelenkafüggés, bébiétel, megfelelő hőmérséklet, és a háztartási gépek felértékelődése választ el. Meg a sérülékenység. Fogkefe nélkül még csak nekivág az ember, de botmixer nélkül már kevésbé. És különben is, pont az apró testi és tárgyi nyűgök serege támadja a boldogságot egész évben, kinek kell még akkor beázó sátor, kifogyott wc papír és hétvégére bezárt bolt?

Balatoni nyár - Szentpéteri Eszterrel

Szerző: Lotte    

Tombol a nyár nemcsak a Balaton-parton, de a tévéképernyőn, sőt a rádióban is. A közmédia a nemrégiben újra elindult Balatoni nyár című szórakoztató magazinműsorával kínál frissítő adásokat az m1-en és a Duna World-ön a nyár minden napjára. A Hétfői adásszünet nyári különkiadásában a Révfülöpről jelentkező adások egyik háziasszonyával, Szentpéteri Eszterrel beszélgettünk.

Szereted a KFT számot?

A hangulatomtól függ, néha, főleg balatoni bulizás alkalmával, szeretem.

A tévéképernyő innenső oldaláról úgy tűnhet, hogy egy ilyen napsütéses balatoni műsort könnyű készíteni. Csak mosolyogni kell kedvesen, meg figyelmesen kérdezgetni…

Előtte pedig felkészülni, mindenre… A háttér információk elengedhetetlenek, de a saját lelki béke megteremtése is nagyon fontos, hogy könnyed és élvezhető legyen az, amit csinálsz. Persze a helyszín maga a csoda, ráadásul tavaly, amikor indult a műsor, azt kívántam, bárcsak én is dolgozhatnék benne! Most azt kívánom, bárcsak minden vágyam így teljesülne…

A Balaton nekünk, magyaroknak nem csak egy kedvelt nyaralóhely, hanem tényleg tenger - tengernyi élménnyel. Szerelmek, csalódások, barátságok, nagy beszélgetések, fájdalmas búcsúk, sűrű, nagy érzelmek. Te gyerekkorodban nyaraltál itt? És egy indiszkrét kérdés, volt esetleg balatoni szerelmed?

Kétéves koromban nyaraltam először a magyar tengernél, Balatonlellén. Nagyon szerethettem, mert elmesélésekből tudom, hogy az egyik esti séta alkalmával a fehér fodros ruhácskámban is megfürödtem a szigorú tiltás ellenére. Később, nagyobb lányként is rendszeresen visszatértem, de érdekes, itt nem talált meg a szerelem.

Pasizós ki vagy-vagy

Szerző: Onleány

Kockahas vagy IQ-vitéz?

Mindig vágytam egy izompacsirtára, egy jutott is belőle, jól megbecsültem. Sajnos személyem elviseléséhez magas szintű absztrakciós képességek szükségesek, ami általában magas intelligenciát feltételez, szóval maradnak a diplomabajnokok. (Fakirma)

Volt sovány, átlagos testalkatú és korpulens szerelmem. A kockahas és a bicepszátmérő sosem volt tényező a szerelembe esésnél: a szellem, a kisugárzás mindig felülírta. (Lotte)
Mindig az volt a cél, hogy okosabb legyen nálam. (Én borzasztó okos vagyok ). Ha nagyon szerelmes voltam, elhittem, hogy úgy is van. (Szofi)

Rio+20 és a klímaszerelő: milyen jövő vár ránk?

Szerző: Lotte 

Véget ért a Rio de Janeiro-ban az ENSZ Rio+20 konferencia, amit húsz évvel az ugyancsak Rio de Janeiróban rendezett Környezet és fejlődés világkonferenciájának évfordulójára szerveztek.

Nagy sürgés-forgás, többéves előkészítés, tanulmányok, tervezetek, statisztikák, felmérések, egyeztetések. Aztán Brazíliában delegációk, kormány- és államfők a világ minden részéről, nyakkendős férfiak, kosztümös nők, légkondicionált üléstermekben és tárgyalókban: beszélnek, felszólalnak, nyilatkoznak, aláírnak. Fontosak. 

De még fontosabb az ügy, amelyről beszélnek. Nincs, aki e szóösszetételt ne ismerné: fenntartható fejlődés. A cél, amelyről minél többet beszélünk, mégis, mintha egyre csak távolodna.

Bogarak inváziója (3D-ben)

Szerző: Fakirma

A háromdés társassal már megvívtam csatámat (vesztettem)

Előre szólok, ez a bejegyzés nem Heti Muníció, csupán egy terápiás eszköz, ami azt a célt szolgálja, hogy jobban érezzem magam. Soha senkitől nem akarom azt hallani, hogy azért kezdett el Bogyó és Babóca iránt érzelmeket táplálni, mert én szóba hoztam. Ha bekúszik a könyvespolcotokra a dagi csigafiú és a buzgó levéltetűzabáló bábkönyve, magatokat hibáztassátok, ne engem (én is ezt fogom tenni).
 Továbbá elnézést kérek Bartos Erikától és összes élő és kitalált teremtményétől, tudom, hogy ők nem tehetnek arról, hogy alantas érzéseim projekciós felületévé váltak. Ne keseredjenek el, ez is egy szép életfeladat.

 A trauma a Pagony elektronikus levelével kezdődött: örömmel értesítettek arról, hogy Bartos Erika bogarait ezentúl 3D-ben is élvezhetem. Nem, nem töröltem ki azonnal az örömhírt, hanem önpusztító hajlamaimnak engedelmeskedve kinyitottam egy doboz sört és bátran szembenéztem a rideg valósággal : bartoserika fóbiám újabb maflást kapott (pontosabban a pofont én kaptam, az iszonyom virágozhat kedvére), mesekönyv, Pogány Judit, naptár és társasjáték után megérkeztek a Bogyóésbabóca bábok.

Férfi nélkül a házban

Szerző: Lotte

Álltál-e már valaha egyedül kazán mellett, amiből alulról dől a víz, oldalról a vízgőz, s ami közben bizarrul, fenyegetőn sistereg és durrog? Álltál-e már kazán mellett, értelmetlenül nézve a kék, piros, meg zöld csapokat és karokat, közben azon gondolkodva, kifele fuss a házból, menteni az irhád, vagy meggátolva a családi fészek levegőbe repülését merj még visszalépni a főkapcsolóhoz?

Tegnap így álltam házunk hőtermelő egysége mellett, kétségbeesve, egyedül. (Halált megvető bátorsággal szerencsére azért lenyomtam a gombot!) Hát, felért egy kisebb fajta szívrohammal, ahogy szemtanúja voltam kazánunk végjátékának, mikor (évek óta tartó kínszenvedés és javítgatás után) végképp megadta magát és kilyukadt. (Annyira megijedtem, hogy míg estére végre sikerült kihívnom a szerelőt, tízpercenként rohangáltam a pincébe, hogy nem zörög-hörög-e misztikusan életre kelve a kütyü, ahogy minden valamire való horrorfilmben feltámad a halottnak hitt szörny.)

Alapsütik 3. - almás pite (nyáron is)

Szerző: FiloSzofi

Az almás pitéről elsőre téli, sötét délutánok jutnak eszembe, a konyhából fahéjas illat száll. Most szívesen meggyőznélek benneteket arról,  hogy ez a finom süti minden évszakban aktuális. Különösen, mert ez a mai recept picit más, mint a szokásos pite: nagyon omlós, olvadós, és kevés cukorral is nagyon-nagyon finom. Egyáltalán nem hasonlít a bolti nyögvenyelősre.

A receptet évekkel ezelőtt (2008.) találtam  mamazon mamánál, aki elsősorban a horgolt figuráiról híres, de a kreativitása és alkotókedve nem áll meg a horgolótűnél. Ő körtével egészítette ki a tölteléket, de nyáron belekeverhetjük a maradék lekvárunkat is. Én ribizlit szerettem volna most beleszemelni, de a gyerekek nem hagyták. Bú segített reszelni az almát, de a felét megette. Így lett vékonyka a töltelékcsík, mégsem száraz a végeredmény. Cukrot is csak a tésztába tettem, elég édes volt az alma.

Bezzeg az én időmben...

Szerző: Fakirma

Vigasztal a tudat, hogy nem csak én megyek ki a divatból, hanem hajdanvolt kedvenceim is. Ráadásul büszkén állíthatom, hogy az én gyerekeim sokkal jobban sikerültek, mint a játék-leszármazottak többsége. Íme, egy kis vénasszonyos ilyen volt-ilyen lett utazás Játékországba, fogadjátok szeretettel!

1. Nektek jutott ilyen fickós autó? Nekem nem, csak a szomszéd kisfiúnak, aki  cuki  volt, és megengedte, hogy döngessek vele egy kicsit (mármint a kocsijával). Megalázó lett volna bevallani, hogy nem csak csórók vagyunk, de a lábam sem éri el a pedált, ezért Flinstone család módjára gyalogbékaként közlekedtem vele.

Holtomiglan-holtodiglan és Karafiáth Orsolya különvéleménye

Szerző: Lotte

Böngészve a neten az nlcafé oldalára kattintottam, ahol egy vezető anyagra lettem figyelmes Az együttélés rontja a jó házasság esélyét? címmel. A leadből hamar kiderült, egy kutatási eredmény adta az extravagáns     személyiségéről ismert celeb-költőnőnek, Karafiáth Orsolyának az inspirációt, hogy a házasságról írjon. A kutatások szerint ugyanis "Az eljegyzés előtt összeköltöző párok közül többen válnak el, mint azok közül, akik először házasként élnek együtt".
Karafiát Orsolya az állítás kapcsán a tőle szokott merészséggel a házassággal kapcsolatos bennünk élő ősképet kérdőjelezi meg: érdemes-e egyáltalán a házasságra, mint a "holtomiglan-holtodiglan kötésre" tekintenünk, egyáltalán, minek erőltetni az örökös együttléttel meghatározható házasságot, mikor "annyi alternatíva létezik"? 

Ki vagy-vagy, mint vendéglátó?

Szerző: Onleány

Minél többször vagy csak csínján?

Elég gyakran van nálunk vendégség ahhoz, hogy néha figyelmeztessem magam, hogy csínján bánjunk vele. (Lotte)
Zsebkendőnyi lakásunk egyetlen, többrétegű intimszféra, ez befolyásolja nemcsak a vendégségek gyakoriságát, de a jellegét is. Ráadásul négy fegyelmezetlen, szétszórt és barokkos ember lakja ezt a néhány négyzetmétert. Szóval csak csínján, de szívesen. (Szofi)
Én bitorlom az ősi családi fészket, rosszul esne, ha nem  nálunk lenne az állandó felfordulás. (Fakirma)

Inkább család vagy többször barátok?

A család mindenek előtt, de egyszer megpróbáltam összeszámolni, hogy a nyolc év alatt hányan fordultak meg nálunk vendégségben - elakadtam százötvennél. Ekkora rokonsága még Nyuszikának sincs, nemhogy nekünk. (Lotte)
Szerintem fele-fele, de ezen egy csomót kellett gondolkodnom. (Szofi)
 Néha magam se tudom, ki a rokon, ki a kívülálló. Bendő osztálytársai azon röhögnek, hogy amikor nálunk társasoznak, mindig újabb és újabb arcok vándorolnak át a nappalinkon. Múltkor a fiam nem tudta megmondani, ki lehet az éppen színre lépő idegen. Este, amikor hazaértem, kérdezte, ki volt nálunk délután. Fogalmam se volt róla. Remélem, nem valami rabló. (Fakirma)

Lelki Zöldségek: Akarja a halál

Szerző: Fakirma

Szeretnétek, ha itt búcsúznának tőletek?

Gondolkoztatok már azon, milyen temetést szeretnétek? Hessegetem a gondolatot, hiszen ez már nem az én gondom, szívjanak vele az örökösök. Mégsem hagy nyugodni a kérdés, végtére is az én ünnepem, ráadásul valószínűleg az utolsó nagyszabású, nehogy már elfuserálják itt nekem! Amúgy is szemét dolog ez a halálosdi: még attól is megfoszt, hogy a végső fellépésemen én legyek a bálkirálynő. A gyászoló pereputty megkönnyebbülten hagy ott a temetőben, no ez is megvolt, aztán mindenki megy halotti tort ülni, felőlük akár meg is rohadhatok...

Anyafüzet :Skatulya bácsi

Szerző: Fakirma

Bocs Szofi, tudom, hogy az Anyafüzet  a pozitív gondolatok lelőhelye, de nem bírok  Skatulya bácsival,  itt dübörög a fejemben, mióta az aranykarikádról olvastam:

"...Skatulya bácsi megmondta
Ne hintázz a székkel, hátraesel
És ki fog törni a széknek a lába
A doktor bácsi meg begipszel.
Skatulya bácsi megmondta
Ne túrd az orrod, mert gusztustalan
Ne kend a taknyodat ide-oda
Mert menetet vág majd a nyakadba..."

(Belga: Skatulya bácsi)

Apa hetvenkedik

Szerző: Lotte

Az első férfi az életemben hetven éves. Képtelen vagyok szabadulni attól az érzéstől, hogy Ő  nem lehet hetven, mert nekem mindig középkorú, örök negyvenes. (Miközben nem az apukám ennyi, hanem a férjem, s félre se nézek, egy-kettőre én  magam is.) Mert mikor kérdezték, oroszórán, gyakorolva, és osztályfőnökin, annyi volt (szórak-dva, meg -tri).

Velem futhatnak előre az évek, de Ő soha nem öregedhet meg! Nem engedi a bennem élő kislány. Mert Ő az én Apukám! És apa csak egy van!

Először az Ő nagy férfitenyerébe csúsztattam a kezem, Ő vigasztalt, cipelt a karján, nézett velem órákig gyíkot a kövek közt, s tanított halkan a világra. Mert Ő mindent tudott. Akkor legalábbis úgy gondoltam. És futott velem, mikor forró húslevesbe tenyereltem, tanított virágok nevére a hegyekben, nevetett velem tortadobálós vígjátékokon, és soha senkivel olyan jóízűen fokhagymás pirítóst enni nem lehetett pizsamás szombat reggeleken, mint vele. Voltunk cinkostársak és barátok, álltunk hadban is, de végül mindig békét kötöttünk.

Aztán őszülni kezdett, majd lassan én is. Ma együtt borozgatunk, ha akad egy kis nyugtunk. De normális az, hogy mégsem érzek semmi változást?! Legfeljebb annyit, hogy ma már az unokái mondják, ha valami igazán nagy, megoldhatatlan fejtörést okoz nekik: "Tudjátok mit? Hívjuk fel Nagyapát! Ő mindent tud!"

Isten éltessen sokáig, Apa!

Párhuzamos életrajzok? Horthy és Kádár bevonulása

Szerző: Lotte

Plutarkhosz teremtette meg azt a sajátos műfajt, melyben összehasonlító módon állított párhuzamba jelentős történelmi személyiségeket. Legismertebb műve, a Párhuzamos életrajzok (Bioi paralelloi) a mitológiai időktől kezdve egészen saját koráig (46-120) közszereplők, törvényhozók, államférfiak, hadvezérek életét írja le és veti össze. 

A szerző a római provinciává lett Görögország és a hódító Róma történelmének összehangolhatóságáról ír azzal a céllal, hogy a két kultúrát és korszakot közelebb hozza egymáshoz. (Mindig egy római és egy görög férfiú van egymással szembeállítva, életük párhuzamosan tárgyalva, s a végén sommás egybevetésben vonja le a következtetéseket.) A mű igazi bestseller, az ókort bemutató talán legszórakoztatóbb olvasmány. Azóta is sok követője akadt a műfajnak, szeretünk élni az összevetés izgalmas, játékos eszközével.

Manapság két személyiség párhuzamba állítása van napirenden: Horthy Miklósnak, a két világháború közti Magyarország emblematikus vezetőjének és a száz éve született Kádár Jánosnak, az ’56 utáni kommunista diktatúra vezéregyéniségének összevetésére tesznek kísérletet újságírók, történészek.

Anyafüzet - "Vigyázz!"

Szerző:  FiloSzofi

"Aztán elindult a körhinta, én meg figyeltem, hogy forog körbe-körbe. (...)

A gyerekek mind szerették volna elkapni az aranykarikát, Phoebe is, már attól féltem, leesik arról az átok lóról, de nem szóltam, és nem is csináltam semmit. Az a helyzet a kissrácokkal, hogy ha el akarják kapni az aranykarikát, hagyni kell őket, nem kell semmit se szólni. Ha leesnek, hát leesnek, de az nem jó, ha az ember szól."

(J.D. Salinger: Zabhegyező)

Bjørn Rune Lie Angliában élő Norvég illusztrátor munkája

Heti Muníció: Onleány Maraton

Szerző: Fakirma

Ők már az Onleány Maraton váltófutásra készülnek

Nekem vannak elveim. Jellemzően azért, hogy feladhassam őket. Így például megfogadtam, hogy nem lesz kövér pasim, nem fogok pszichodrámára járni és sosem veszek részt utcai futóversenyen. A klaffogós hason rég túl vagyok, a pszichodráma csoportom ősszel indul, vasárnap pedig abszolváltam első tömegfutkározásomat. Ez is úgy történt, mint az összes többi elv-feladás: kicsit nem figyeltem oda és megtörtént velem. Talán nem is maradt több a szent elhatározásokból, úgy tűnik az utolsót tegnapelőtt a Kossuth téren felejtettem. Pedig utálom az embereket. Különösen, ha sokan vannak. És a stopperrel mért futást is. Különösen, ha a tűző napon történik. Magányosan, naplementekor a pályán róni a köröket, fenekemben a flow-élménnyel, az más. Hát ezt adtam fel egy régi barát kedvéért, aki a múlt héten kétségbeesetten hívott, hogy nincs meg a maraton váltó csapat, csakmostazegyszer-léccilécci, ugorjak be és szerezzek még egy balekot (ezúttal is ezer köszönet Anyukakettőnek).

Baráti ki vagy-vagy

Szerző: Onleány 

Partiarc  vagy csendes-ülős?

Partiarc kizárva, de nem is csendben ülős fajta. Ha formában vagyok és kedvemre való a társaság, szívesen felpörgök, ha nincs kedvem, szívesen vonulok vissza szemlélődni. (Lotte) 

Voltam én már minden...Ha nincs esélyem kedvemre való szerepre, akkor begubózom. (Szofi)
Szeretek a középpontban lenni, ha átmegyek csendes-ülősbe akkor már túl sokat ittam, de általában figyelek, hogy ez ne történjen meg velem. (Fakirma)

Minőség vagy mennyiség?

Egyik sem, akit igazán megszeretek, marad a szívemben, ha hülyeségeket csinál, akkor is. A barátság komoly dolog. Hogy is énekelte öreg Cseh Tamás? "A barátság, kedveseim, visszafojtott sírás..." - Meg persze áradó jókedv és nevetés is! (Lotte) 
Szeretem, ha sokan vagyunk, ha jobbra is, balra is kedves emberem van. De azt az érzést, hogy nem vagyok egyedül, azt az egy-két igaz barát adja. (Szofi) 
Nem vagyok egy igényes típus, talán a barátság az egyetlen kivétel. És remélem, hogy van belőle jó sok. (Fakirma)

Alapsütik 2. - Tejespite

Szerző: FiloSzofi

Ígéretem szerint itt a süteménykollekciónk következő darabja, a tejespite.

Aki nem olvasta az előzményeket, annak elmondom, hogy Alapsütik címen azokat a recepteket fogom bemutatni, amelyek a hat éve működő háztartásunkban számtalan vendégség és házi nassolás után bekerültek az alapkészletbe. Gyorsan, biztonságosan elkészíthetők, és nagyon finomak. A biztonságos itt azt jelenti, hogy nem  nagyon lehet elrontani, nincsenek olyan fordulópontok, mint a "verjük habosra, de nem fehéredésig a tojássárgáját", meg "hevítsük, de vigyázzunk, ne forrjon" jellegű instrukciók, tehát kialvatlanul, szétesetten, bábozás és leckekikérdezés közben is el lehet készíteni.

A tejespite igazi veterán darab nálunk, mindenki kedvence, nem a fotó kedvéért tolakodott a sorba (mint a kuglóf). Gyümölcsös, tavaszi-nyári édesség, a legjobb egészen kihűtve. Ezt vegyük számításba, amikor gyorsan össze akarunk dobni valamit a családnak.

Helytörténeti LEGek

 Szerző: Fakirma

A kerület legbunkóbb gyerekbarát cukrászdája (a játszótér szomszédságából):

A haza legnagyobb reménysége:

Családbarát borozó foci eb-s nyáréjszakákra

Szerző: Lotte

Bejárat: Vác, Főtér

Nagyon megörültem Fakirma tegnapi bejegyzésének, melyben hiánypótló módon és feltáró jelleggel foglalkozott a gyerekekkel kocsmázás problémakörével.

Meg is ragadom az alkalmat, hogy bemutassam nektek Vác egyik megkapó borozóját, ahol a szőlőlugasos romantika  egyesül a sokoldalú funkcionalitással: petróleumlámpa melletti homokozás a gyerekeknek, egy nagy kivetítő a meccsnézőknek, nyári hétvégeken kellemes koncertek - és sok-sok kitűnő bor. 

Heti Muníció: Családbarát kocsma fülledt délutánokra

Szerző: Fakirma

Kertem

Régóta keresem azt a játszóteret, aminek a szomszédságában áll egy kocsma. Vagy azt a kocsmát, aminek a szomszédságában áll egy játszótér. Tökmindegy melyik, csak lehessen játszani és inni. Vagy inni és játszani. Van is egy ilyen hely a Balatonon, tavaly találtuk, nem kérdés, ezentúl hol nyaralunk. Sajnos se annyira sportos, se annyira alkoholista nem vagyok, hogy az év maradék 51 hetében a Pest-Balaton távot gyerekekkel a hátamon lekocogjam. Szerencsére másoknak is feltűnt  az anomália, és a fővárosban is megkezdődtek a hiánypótló intézkedések. Egyre több étteremben találkozhatunk a tulaj kölykeinek lelakott játékszereivel és a dróton huzingálható színes fakütyükkel. A kocsmákban azonban sajnálatos módon továbbra is elhanyagolják a gyermekkorosztály igényeit. Üdítő színfolt ebben a felnőttcentrikus  világban a városligeti Kertem söröző. Véletlenségből tévedtem be a pesti éjszakák (és délutánok) kultikus színhelyére, bocsánat, ha ismeritek, és lerágott csontot dobok elétek.

Ez az én gyerekem...

Szerző: FiloSzofi

Akinek van, az panaszkodik rá, akinek nincs, fél karját odaadná érte, mi az?

Nagyszülő. (Persze sok minden más is lehetne.)

Alex T. Smith : An afternoon out with granny

(Ez a szuper rajz attól az Alex Smith-től származk, akit a magyar olvasó a Claude könyvek szerző-illusztrátoraként ismerhet.)

Az utóbbi éjszakákon - munka helyett - újra elmerültem a kisgyerekes blogok világában, és úgy láttam, ez a téma örökzöld az anyukák körében.  Egy dolog azonban szemet szúrt, fel is idegesített: Az anyuka, aki hatalmi kérdést csinál az anyai státuszból. A hosszas monitorra bámulás után kirajzolódott előttem egy típus, akit karikírozni szeretnék, lecsupaszítva a problémát, ezért szándékosan nem is idézek konkrét hozzászólást vagy posztot, Kíváncsi vagyok, egyetértetek-e, helytálló-e a megfigyelésem.

A szülői felelősségre való hivatkozás rendesen ki tudja hozni belőlünk az állatot. Például a hatalmaskodó állatot. A séma elég egyszerű: én vagyok a felelős, én mondom meg, hogy mi van.  Plusz én ismerem legjobban a gyerekem, én tudom, mi a jó neki, tehát megint csak én mondom meg, hogy mi van. Nehéz belekötni, de azért megpróbálok.

Az év fagyija és Bud Spencer

Szerző: Lotte

Egy csákvári cukrászmester, Csuta Zsolt kreációja, a Triász érdemelte ki idén az Év fagylaltja 2012, megtisztelő szakmai elismerést. A soltvadkerti Szent Korona Cukrászdában vetélkedett 32 cukrász 64 fagyalt-különlegessége, melyek közül a csokoládés-meggyöntetes mandulafagylalt vitte el a pálmát. 

Szívesen mentem volna minőséget ellenőrizni, akárcsak az itt bemutatott Magyarország tortája verseny öt esélyesét megkóstolni: a szabolcsi almás máktortát, a sütőtökös almatortát, a mézes-bazsalikomos málnatortát, a császárkörtetortát vagy a nemzeti trikolór tortát.

Nemes, kalóriadús versengés!

És ha már nyár, meg fagyi, egy kevésbé igényes fagyikkal illusztrált, kedves, örökzöld jelenet a témában:

Te vagy a százezredik!

Szerző: Onleány

Szeretettel köszöntünk az Onleány Társasblog százezredik látogatójaként!

Köszönjük minden olvasónknak ezt a virtuális piacteret, ahol kiteríthetjük napjainkat... és örülünk, ha Ti sem teregettek némán!
Tartsatok velünk továbbra is!

Várandósok(k)

Szerző: Lotte

Hétvégén ellógtunk kettesben, Ő és én egy délutáni mozira. Pláza, pattogatott kukorica, kóla és egy sebtiben kiválasztott amerikai film. Egy téma, amiből egy alsó kategóriás európai rendező (ha nem akar kényszeresen belegyömöszölni néhány LMBT-jelenetet) fél kézzel bájos-könnyes-szerethető vígjátékot készíthetne. Gyerekvárás-szülés-jófej apák-hisztis anyák: ideális körvonalak egy kellemes mozihoz. 

De amerikai tömegfilmnél - úgy látszik - ez nem megy. Idióta, erőltetett poénok, feleslegesen nagyra duzzasztott, üres jelentek. Mintha minden szereplő zombi lenne. Az ember azzal az érzéssel távozik, hogy minden amerikai üresfejű óriásbébi. Ki voltunk éhezve egy könnyed mozizásra, de nem bírtuk kivárni a film végét, így a szülés-jelentek kimaradtak, de a fennmaradó 70 perc is elég volt ahhoz, hogy újabb lesújtó véleménnyel gazdagodjunk az amerikai filmgyártásról. 

A Várandósok miatt nem volt érdemes moziba menni, nem maradt más utána csak a bosszúság. Ja, és ez itt véletlenül sem a reklám helye!
De filmrendezők, producerek figyelem! Egy (társadalmilag is hasznos) téma várja ötletes megvalósítását: babavárás parákkal, poénokkal!

Hétfői adássszünet - Perjés Klárával

Szerző: Lotte

A Nemzeti Összetartozás Napján olyan rádióssal beszélgettünk, akinek  nemcsak egy ünnep a sok közül a mai, hanem munkájában is mindennapi valóság a magyarság össszetartozás-tudatának erősítése. 

A Hétfői adásszünetben Perjés Klárát, a Kossuth Rádió meghatározó egyéniségét, kiemelt szerkesztőjét, a Vasárnapi Újság és az Arcvonások című műsorok közkedvelt riporterét kérdeztük.

Az interneten kutakodva alig találtam valamit az életéről. Pedig egy ország ismeri, s tudja felidézni magában mély tónusú, jellegzetes hangját. Én kerestem rosszul, vagy Ön tényleg csak kérdez, s kevéssé válaszol? Jól érzi magát a kérdezett szerepében is?

Talán nem is nagyon kérdeztek. Az is lehet, hogy én húzódtam vissza. Egy rádiósból, aki nem nagyon tévézik, ritkán lesz a hétköznapokon is ismert ember. Ha felismernek, akkor meg nem igazán tudom kezelni a helyzetet. Pedig sokszor megszólítanak, ha beszélgetek valakivel, fölkapják a fejüket és örülnek nekem, kérdezgetnek. Dicsérik a hangom, a stílusom, így, meg úgy, meg amúgy… Igazából jól is esik, csak azt nem tudom, mit válaszoljak, legtöbbször egy ferde mosollyal csak annyit mondok: köszönöm. Megesett, hogy Erdélyben nem engedték kifizetni a szállodai számlámat, mondván, ne sértsem meg őket. Kaptam már disznótorost, egyszer 50 szál piros rózsával jelent meg egy rajongóm a Rádióban, naponta sok elektromos és postai levelet kapok, nem tudok ennyire válaszolni, ezért neveletlennek tartanak sokan.

Máskülönben otthon a családban, meg ismerősök, barátok között beszédes vagyok, szeretek nekik mesélni és mindent megbeszélni. Ha kezemben a mikrofon, az is más, akkor bátorságot kapok. 

Interjú egy kocsikészítő mester műhelyében

Egy helyen Márai Sándort idézi, aki szerint, ha az ember leül a mikrofon elé, „az a leggyönyörűbb benne, hogy egyszerre beszélgethet egyvalakivel és a világmindenséggel”. Ön szerint is igaz ez?

Ha Márai mondta, akkor igaz, de még az ellenkezőjét is elhinném neki, annyira elfogult vagyok iránta. Persze nem hiszem, hogy szó szerint gondolta, s nem a több milliárd fényévnyi távolságban lévő galaxisokról beszélt, hanem a rádiózás csodájáról, arról az intimitásról, ahogy a mikrofonon keresztül beszélgethetek akár egy ismeretlen emberrel is. Megszólíthatom, ő hallgat rám, figyel, lehet, hogy mondandóm egy sor gondolatot indít el benne, de az is lehet, hogy vitatkozik velem, nem lát és mégis együtt vagyunk.
Furcsa érzés, mikor vasárnap kora reggel végigmegyek egy falun – legutóbb a Felvidéken –, s a nyitott ablakoknál azt hallom, hogy engem, bennünket hallgatnak. Szembesülök vele, micsoda felelősség. Ezért izgult Márai Sándor is a mikrofonnál olvasás közben: „Hangom időnként megbicsaklott, elszorult.” Riadtan gondolta: ”aki ezt megszokja, nem ember.” Minden egyes felvétel, valamennyi adás előtt – évtizedek után is – izgulok, sohasem vagyok biztos, hogy sikerül megfognom a hallgatót, s csodálkozom azokon a nagyképű figurákon, akik a bugyuták bátorságával merészen ontják magukból a semmit.

Lelki Zöldségek: Fiús nap

Szerző: Fakirma

Ronda, de szórakoztató hely

Lakásunk romjain végigtekintve egyszer csak azt éreztem, itt az ideje a paradigmaváltásnak. A múlt hétvégén neki is láttam: suvickoltam a lakást, cseszegettem a gyerekeket, és  álmodoztam ezerrel, hogy ezentúl rohadt gyümölcsök és ágy alatt felejtett pelenkák szaga helyett szolid mosószer-illat fogja belengeni otthonunkat. A csoda három napig tartott, aztán végignéztem magamon (neurotikus vénasszony), a gyerekeken (beijedt árvák) és a lakáson (szokásos disznóól), és úgy döntöttem, hagyom a fenébe ezt a marhaságot, inkább törődöm egy kicsit a gyerekeimmel. No nem az összessel, három nap takarítás után négy gyerek túlzásnak tűnt. Szemügyre vettem a bandát és úgy láttam, hogy a kislányok viszonylag jól vannak, de a két fiú elég zorkó,  rájuk férne egy kis anyai szeretet.   Így történt, hogy a lányok mentek Csokimamához, a fiúk pedig iskola helyett velem az Aquaworldbe. A nap mulatságosra sikerült, és tanulság is akadt bőven:

Trianon: béke helyett békétlenség

Szerző: Lotte

Teleki Pál "Vörös térképe"

Június 4. gyásznap.

1920. június 5-én reggel hárommillió magyar ébredt arra, hogy egy idegen, sőt ellenséges ország területén kell tovább élnie az életét. 

Kihirdettetett a győztesek ítélete: rokonaiktól, hazájuktól elszakítva, történelmükből kiszakítva kell élniük ezután. 

Vajon mit érezhettek az újonnan megrajzolt határ egyik vagy másik oldalán? Szomorúságot? Dühöt?  Kétségbeesést? 

Fel lehetett egyáltalán mindezt fogni? 

Kizárt.

Alapsütik - 10 perces kuglóf bodzával

Szerző: FiloSzofi 

De az igazi címe ennek a posztnak, hogy Kuglóf hűl az ablakban. A fűszereim között. Délután volt, sütött a nap, állt a levegő, és vele együtt az idő is, legalább néhány percre. Engem pedig elégedettség töltött el, hogy igazi otthont adok a családomnak, illatos, meleg otthont. Emlékeikben remélhetően a kuglófra fognak fókuszálni, és a nem a fél méterrel beljebb kezdődő perzsavásárra.

De a kép után azért recept is lesz, mert elhatároztam, hogy a családban bevált egyszerű, gyors és kedvelt sütiket rendre közzéteszem a blogon, mert jófej vagyok, és hogy ne kelljen egyenként írogatni a recepteket.

 

Kullancspara

Szerző: Lotte   

Beindult a kullancsszezon, tegnap én is vendégül láttam egy példányt a combomban, pedig csak gyomlálgattam félórát a kertben. Idáig kerítésen belül még nem találkoztunk e kellemetlenkedő jószággal, most, hogy közöttünk van(nak) - a kullancs, mint a bajok többsége nem jár egyedül -, gyanakodva figyelem a bokrok alján bujkáló, fűben hempergőző, fák törzsén csimpaszkodó gyerekeket. Talán túlzásnak tűnhet, de fontolgatok egy kis permetezést is, pusztán a békesség kedvéért.

A családunk ugyanis egyszer már megégette magát kullancs-fronton, bátyámat jó pár éve agyvelőgyulladással fertőzte meg egy példány. Azt mondják, nagyon ritka eset, mindenesetre nekünk nem a lottóötös, hanem egy kullancs encephalitis jutott. Nem ragozom, de nem egy mezei nátha!

A tegnapi találkozás "örömére" átismétlem veletek a fontosabb tudnivalókat kullancs-témakörben, hátha ti is olyan feledékenyek vagytok, mint én.

 Kullancs kiskáté feledékenyeknek: