Szerelmes nyaralás

Szerző: FiloSzofi

"S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora, hogyha az étlapon nem szerepel a CSODA!" (Specko Jedno - Boglárka) ezt dúdolom a legutóbbi ki vagy-vagy óta, még ha nem is keresek szerelmet. De hát az egész mindenség hasonlít a szerelemre, vagy nem? Például a nyaralás.

link

Igen, a nyaralás, miért ne. Szebbnek látom magam benne, és az én szemem is mélyebbre lát. Érdekesebb a világ, a lelki gyönyörűség bőre az érzéki gyönyör, és fordítva.

Minden évben, mikor a netet böngészem szállásért, átgondolom ezt a dolgot. Szeretném visszakapni a szabad kóborlások, patakpart, rovarpercegés mély érzékelését, a fák lombja közt égbe révedő szemem.

"Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények."

Ti mikor aludtatok utoljára szabad ég alatt? Mióta gyerekeim vannak, én nem. A a gyerekszülés olyan állomás, amikor az ember elemi módon tér vissza a testéhez, de nem a természethez. A természettől a kialvatlanság, pelenkafüggés, bébiétel, megfelelő hőmérséklet, és a háztartási gépek felértékelődése választ el. Meg a sérülékenység. Fogkefe nélkül még csak nekivág az ember, de botmixer nélkül már kevésbé. És különben is, pont az apró testi és tárgyi nyűgök serege támadja a boldogságot egész évben, kinek kell még akkor beázó sátor, kifogyott wc papír és hétvégére bezárt bolt?

A csoda viszont ritkán lakik szállodában és étteremben, habár kivételek mindig vannak.

link

 Pál Feri atya, aki sokáig volt plébánosunk, sokszor beszélt a vallási böjt lényegéről: Nem fogyókúra, és nem tisztító kúra. Még csak nem is életmódváltás. A vallási böjt gyakorlata egybevághat ezekkel, de egészen más céllal. A böjt akkor valódi, ha valódi hiányállapot jön létre, ami kibillent az egyensúlyunkból.

Hogy jön a böjt a nyaraláshoz? Úgy, hogy valamiféle komplementere lehet annak. Bizonyos dolgok elhagyása ahhoz, hogy szabaddá váljunk valami más számára. Hogy megváltozzon az érzékelésünk. Csak persze mégiscsak másként, örömközpontúan.

Feri atyának biztosan voltak gondolatai a nyaralásról is, de csak egy gondolattöredéket tudok felidézni. A fejemben viszont biztos nem véletlenül van szomszédságban a két téma.

Az ugrik be, hogy arról beszél, nem jó, ha egész évben arra a tökéletes pillanatra várunk, valamikor július tíz és tizenhét között a tengerparton. Tökéletes alak, csodás bikini, rajongó férfi, naplemente. Egyrészt azért, mert ez nem szokott bejönni, a tökéletes pillanatba mindig bezavar egy puffadás, vagy délutáni beszólás; másrészt az nem jó élet, ha egy hétbe sűrítjük az álmainkat, a többi zárójel. Így az álom válik zárójellé, kívül a valódi életen. Ez egyértelmű, mindenféle spirituális hangoltság nélkül sem tűnik jó üzletnek.

Miként lehetne elmondani, hogyan nyaraljunk hát, ha kincset akarunk találni? Ahogy minden életformához más böjt való, úgy nem próbálnám az ideális nyaralást sem meghatározni. (Még jó, mi?)

Azt hiszem, annál jobb nekünk, minél több dolgot kidobálunk a természetes érzékelés útjából. Keressük meg az emberléptéket az esőhöz, a cseresznyefához, a Balatonhoz, a hangyához és a tengerhez képest. Az énléptéket az éjszakához a csillagokhoz a végtelen világhoz, és a Másikhoz képest.

"Veled fogkrémszínű hajnalokra ébredek,
Olyan illatosak itten a reggelek,
Kimegyek megnézem- hogy vannak az állatok,
Szerencsére csak jó hírrel szolgálhatok, "

A vándor táborról,  hálózsákos kószálásról, patakpartról és vízitúráról hallani sem akarunk egy néhány évig, na de ki fogja megmutatni annak a gyereknek az egygyufás tüzet, és kihez bújjon először, amikor rászakad a csillagos éjszaka?

Na és mi, csak nem fogunk úgy megöregedni, hogy soha többé?

"Sárga szirmomat kinyitom,
A Nap felé mutatom,
Ha sötét lesz megunom,
Sárga szirmomat becsukom."