Bezzeg az én időmben...

Szerző: Fakirma

Vigasztal a tudat, hogy nem csak én megyek ki a divatból, hanem hajdanvolt kedvenceim is. Ráadásul büszkén állíthatom, hogy az én gyerekeim sokkal jobban sikerültek, mint a játék-leszármazottak többsége. Íme, egy kis vénasszonyos ilyen volt-ilyen lett utazás Játékországba, fogadjátok szeretettel!

1. Nektek jutott ilyen fickós autó? Nekem nem, csak a szomszéd kisfiúnak, aki  cuki  volt, és megengedte, hogy döngessek vele egy kicsit (mármint a kocsijával). Megalázó lett volna bevallani, hogy nem csak csórók vagyunk, de a lábam sem éri el a pedált, ezért Flinstone család módjára gyalogbékaként közlekedtem vele.

És itt a delejjel működő kisunoka. Lábbal hajtani tilos, mert tönkremegy, alapvető funkciói szerencsére nem változtak: klasszul lehet sóvárogni utána, és veszekedni, ki üljön a nyeregbe.

2. Már rég meghalt az a gyerekbarát alkoholista nagynéni, akivel nagyüzemben gyártottuk az öltöztető babákat (talán innen ered alkohol-, ruha- és gyermekszeretetem). Nyolc éves koromra kipipáltam ezt az életfeladatot, így saját lánykáim számára egyetlen füles ruhácskára sem maradt szufla. Szerencsére ügyeskezű Csokimama gyönyörű készletet varázsolt hátrányos helyzetű unokáinak.

A mágneses utánérzés nem igényel különösebb kreativitást: csak rányomod az egyenszerkót a nyomtatott babára és ottmarad minden fülecske nélkül. Sötétagyúak számára kártyácskák mutatják a társadalmilag elfogadott viseletet.

3. Meglepődtem, amikor Királykisasszony nem kezdte el a WU2-t szürcsölni a pohárból, hanem vágta, mire való az összenyiszált végű szívószál. Farkas-Ojó ennél egyszerűbb lélek (és Waldorf oviba se jár), jó adagot benyelt a samponból. Köszöni szépen, jól érzi magát.

A  házi buborékfújónak is megszületett humán erőforrás-kímélő változata. Ezt a kütyüt meg se kell fújni, csak egy gombnyomás, és a medence szélén heverve gyönyörködhetsz a buborék-áradatban. Elég röhejesek ezek a waldorfosok, ahogy fittyet hányva a forradalmi változásoknak szalmaszálakkal bohóckodnak (félreértések elkerülése végett: az  elemes buborékfújó nem hozzánk tartozik, mi az arany középút híveként a manuális tubus-fújókarika prototípust preferáljuk).

4. Gyakorlati órán Nektek is ebből a vacakból kellett szerelnetek? Voltak hozzá ábrák is, én mindig az első lépésnél elakadtam, és a csavarokat is képtelen voltam elég erősen meghúzni. Amúgy nem őt kerestem a pincénkben, hanem Babylont (másik kudarcélményem, még az óvodából - fel nem foghattam, miért élvezetes hosszú rudacskákat lyukakba gyömöszölni). Sajna egy darab műanyag golyót sem találtam, de szerintem ez a a fém építőjáték is megteszi mostohaapának.

Ez meg itt a nem vérszerinti gyermek, Geomag. Ő is fémből készült, de csavarok és lyukacskák helyett mágnesgolyók segítségével lehet összekapcsolni az elemeket. A fiaim sokat fejlődnek általa, azt viszont nem szeretném tudni, hogy hány golyócska tűnt el a lányaim gyomrában (elég drága játék).

5. Ez itt a kedvenc társasom a mesés gyerekkorból. Maradandó lelki sérülést okozott, hogy nem én, hanem az öcsém kapta meg ajándékba  (bár velem tudott  csak játszani, mert a húgunk még kis szaros volt abban az időben). Tegnap a kutyusos játék maradványait is kerestem a pincében, de még egy rohadt csontot sem találtam (biztos a szemétláda tesómnál lapul).

Bár a játék filozófiája ugyanaz, sokkal kisebb élvezetet jelent számomra az annipannis utód.

6. Néhány hónapja Anyukakettő kukázta a gyönyörű babaházat a kellékekkel együtt, Miszdisz pedig kikupálta a romhalmazt. Szerintem ez már az én gyerekkoromban is műkincs volt (mert  annyira vén azért én sem vagyok...)

Bár Miszdisz összes tehetsége kevés lenne ahhoz, hogy ebből a rakás szirszarból értelmes egészet alkosson, nem tehetek róla, mégis megszállott Playmobil gyűjtő vagyok.

7. Szerencsére van, ami ugyanaz maradt:

Boribon ugyanúgy megszívja most is, mint gyerekkoromban: kipukkad mind a hét lufija.