Szerző: Lotte
A szerző a római provinciává lett Görögország és a hódító Róma történelmének összehangolhatóságáról ír azzal a céllal, hogy a két kultúrát és korszakot közelebb hozza egymáshoz. (Mindig egy római és egy görög férfiú van egymással szembeállítva, életük párhuzamosan tárgyalva, s a végén sommás egybevetésben vonja le a következtetéseket.) A mű igazi bestseller, az ókort bemutató talán legszórakoztatóbb olvasmány. Azóta is sok követője akadt a műfajnak, szeretünk élni az összevetés izgalmas, játékos eszközével.
Egy bevonulás német jóváhagyás mellett az elszakított magyar területek visszaszerzésére - és egy másik a Szovjetunió diktálta kommunista főcsapásról letérő Csehszlovákia ellen. Összehasonlítható, de mégis mennyire más! Félreértés ne essék, nem állítanék szobrot Horthynak (de miniszterelnökének, Bethlen Istvánnak viszont például igen), ám Kádárral egy lapon említeni a kormányzót, súlyos torzítás. Ne essünk ebbe a tévedésbe...
Plutarkhosz
teremtette
meg azt a sajátos műfajt, melyben összehasonlító módon állított párhuzamba jelentős történelmi
személyiségeket. Legismertebb műve, a Párhuzamos
életrajzok (Bioi paralelloi) a
mitológiai időktől kezdve egészen saját koráig (46-120) közszereplők,
törvényhozók, államférfiak, hadvezérek életét írja le és veti össze.
A szerző a római provinciává lett Görögország és a hódító Róma történelmének összehangolhatóságáról ír azzal a céllal, hogy a két kultúrát és korszakot közelebb hozza egymáshoz. (Mindig egy római és egy görög férfiú van egymással szembeállítva, életük párhuzamosan tárgyalva, s a végén sommás egybevetésben vonja le a következtetéseket.) A mű igazi bestseller, az ókort bemutató talán legszórakoztatóbb olvasmány. Azóta is sok követője akadt a műfajnak, szeretünk élni az összevetés izgalmas, játékos eszközével.
Manapság két személyiség párhuzamba állítása van napirenden: Horthy
Miklósnak, a két világháború közti Magyarország emblematikus vezetőjének és
a száz éve született Kádár Jánosnak,
az ’56 utáni kommunista diktatúra vezéregyéniségének összevetésére
tesznek kísérletet újságírók, történészek.
A velünk élő történelem szülte e próbálkozásokat, hiszen vannak, akik Horthy Miklósnak, mások Kádár Jánosnak az emlékét szeretnék kőbe és lelkekbe vésni. De a párhuzamosok (legalábbis az egymás mellé állított személyiségek életútjai) nem biztos, hogy találkoznak a végtelen egy pontján. És nem biztos, hogy két közéleti személyiség összehasonlítása tanulságos konklúziókhoz vezet. Még akkor sem, ha mindkettejük egy-egy XX. századi magyar politikai rendszert fémjelez. Ám az önkényesen kiragadott közös vonások alkalmasak lehetnek az összemosásra, torzításra. És annyi történelemhamisítás után nem épp ezt kellene végre elkerülni?
A velünk élő történelem szülte e próbálkozásokat, hiszen vannak, akik Horthy Miklósnak, mások Kádár Jánosnak az emlékét szeretnék kőbe és lelkekbe vésni. De a párhuzamosok (legalábbis az egymás mellé állított személyiségek életútjai) nem biztos, hogy találkoznak a végtelen egy pontján. És nem biztos, hogy két közéleti személyiség összehasonlítása tanulságos konklúziókhoz vezet. Még akkor sem, ha mindkettejük egy-egy XX. századi magyar politikai rendszert fémjelez. Ám az önkényesen kiragadott közös vonások alkalmasak lehetnek az összemosásra, torzításra. És annyi történelemhamisítás után nem épp ezt kellene végre elkerülni?
Mi most nem is vállalkozunk az életutak összehasonlításra, épp csak felidézzük a két személyiség arcélét: hatalmuk teljében, egy rövidke beszéd erejéig. Mégpedig egy-egy bevonulás kapcsán, ahol még a katonai cselekmény iránya is hasonló (északi szomszédunk).
A rövidfilmek és a bevonulások mögött meghúzódó markánsan különböző indokok és az azokhoz fűzött gondolatok sokat elárulnak világnézetről, stílusról, emberről.
Idézzük fel először Horthy Miklós beszédét, melyet Kassán mondott 1938-ban, a trianoni határ revíziójakor (18 évvel a trianoni tragédia után):
A rövidfilmek és a bevonulások mögött meghúzódó markánsan különböző indokok és az azokhoz fűzött gondolatok sokat elárulnak világnézetről, stílusról, emberről.
Idézzük fel először Horthy Miklós beszédét, melyet Kassán mondott 1938-ban, a trianoni határ revíziójakor (18 évvel a trianoni tragédia után):
Aztán álljon itt Kádár János beszéde az 1968-as csehszlovákiai bevonulás kapcsán (12 évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után):
Egy bevonulás német jóváhagyás mellett az elszakított magyar területek visszaszerzésére - és egy másik a Szovjetunió diktálta kommunista főcsapásról letérő Csehszlovákia ellen. Összehasonlítható, de mégis mennyire más! Félreértés ne essék, nem állítanék szobrot Horthynak (de miniszterelnökének, Bethlen Istvánnak viszont például igen), ám Kádárral egy lapon említeni a kormányzót, súlyos torzítás. Ne essünk ebbe a tévedésbe...
madarat tollár, embert bevonulásáról. Durva Kádár beszéde! Mintha Hofit hallanám.
VálaszTörlésRettentőn oda fogok figyelni legközelebb, ha bevonulok valahova. (Bocs, nem akarom elbagatellizálni kérdést, de itt pont nem tudom megnézni a videókat)
VálaszTörlésErre én is gondolta, valahol hallottam, hogy a videóalkalmazásokat milyen kevesen nyitják meg. Pedig baromi érdekes dolgokat lehet találni köztük.
VálaszTörlésAzért csak óvatosan vonulgass be:)