"Megcsaltak, úgy szerettek", avagy "holtomiglan-holtodiglan"

Szerző:  Fakirma

Sokan, sokféleképpen gondolkodunk arról, hogy mi fér bele egy párkapcsolatba, és mi nem. Az azonban valószínűleg közös bennünk, hogy életünk során mindannyian találkozunk ezzel a kérdéssel. Kompromisszumra kell jutnunk választottunkkal az ezzel kapcsolatos határ-kérdésekben, és magunkban is meg kell küzdenünk a saját "mumusunkkal". Ha ez nem sikerül, aligha élhetünk boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban.

A házasságról szóló interjúsorozat következő darabjában hűségről és hűtlenségről beszélgettem Halápi Anita pszichológussal és családterapeutával.

Éveken, évtizedeken keresztül ugyanazzal az emberrel megosztani az ágyat, sokak szerint nem túl izgalmas perspektíva. Törvényszerű-e, hogy az együtt töltött évek gyarapodásával a szexuális együttlétek száma csökken, és minősége is megsínyli a házasságot? Vannak-e olyan "receptek", amelyek „felturbózhatnak” egy kihűlt, esetleg kihűlő félben lévő kapcsolatot, vagy ezek csak félmegoldások? 

 Az izgalom abból adódik, hogy a másikat újnak, érdekesnek találjuk, amely érzés természetszerűleg csökken az idő múlásával, és ezt el kell tudni fogadni. És ez a szexre még fokozottabban igaz. Ilyenkor megpróbáljuk alkalmazni a női magazinok receptjeit, amelyek azt javasolják például, hogy randevúzzunk férjünkkel egy motelban, vagy kérjünk kölcsön lakást, ahol valószínűleg szintén nyikorog az ágy, vagy öltözzünk be nővérkének és felizgatott betegnek, de ezek csak igen ritkán hozzák meg a várt eredményt.

Mi lenne, ha nem a szexnél kezdenénk, hanem csinálnánk magunknak egy „felújított” férfit otthonra? Valahogy úgy,  hogy elengedjük néha egyedül, hadd érezze jól magát nélkülünk is, nem faggatjuk arról, amit nem akar elmondani, leállítjuk az sms és e-mail ellenőrzést, és ezt a megspórolt energiát mind magunkra fordítjuk…

Im memoriam Déri János

Szerző: Onleány

Ablak, Nulladik típusú találkozások, Napzárta, Csepü, lapu, gongyola, szilveszteri műsorok... Harminc felett még jól emlékszünk rá, része volt családjaink mindennapjainak. Halála (1992. április 29.) előtt néhány nappal azt mondta, "Három év múlva már senki sem fog emlékezni rám."

Húsz év elteltével Rá emlékezünk:

Riposzt: Vérvád ellen filozófia

Szerző:  FiloSzofi

1882. április 1-jén szombaton Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter cselédlány. Eltűnésének körülményei máig ismeretlenek, és eddig a történet egy lehetne a sok ezer hasonlóból. Azt is bevallom, hogy nekem, aki nem ismertem ezt a történetet, első olvasáskor egy elég sablonos kép jelent meg lelki szemeim előtt arról, mi történhetett szegény kislánnyal.

Miért kivétel Tiszaeszlár? A kislány eltűnésével a helyi zsidó közösséget vádolták. Miért a zsidókat?

"Mivel a helyi zsinagóga közelében látták utoljára, az édesanya, özv. Solymosi Józsefné és Scharf József hitközségi alkalmazott között pedig zajlott egy később szándékkal félremagyarázott párbeszéd, elterjedt, hogy a kislányt zsidók gyilkolhatták meg rituálisan. A helyzetet bonyolította, hogy a zsidó húsvétot megelőző szombat, ráadásul kántor- és metszőválasztás lévén több idegen vendég is a faluban tartózkodott." (Heti Válasz - Heccmesterek Tiszaeszláron)

 A pert felkapta a sajtó, és a történet túlnőtt önmagán, lett belőle politika, sőt tudomány. A zsidókat végül felmentették, és (állítólag) a faluba gyorsan visszatért a béke. Ha ez igaz, akkor azt sejtem, hogy a helyiek közül a vérvádat senki nem gondolta komolyan. Azt is meg merném kockáztatni, hogy nem is igen tudták, hogy mi az, de kinek az ismeretlennel szembeni félelemre válaszul, kinek politikai érdekből, az esetleges valódi bűnösnek pedig elterelésből éppen kapóra jött egy ilyen magyarázat. (Mi a vérvád?)

Engem a továbbiakban ez utóbbi kettő nem érdekel, sokkal inkább az ember viszonya a számára ismert világ határaihoz.

Életöröm

Szerző:  Lotte    

Szellőző ágynemű a teraszon, 
biciklizés a piacra, 
jegeskávé egy cukrászda teraszán, 
eper a tálban, 
nyírott fű illata, 
fröccs a nyugágyban. 

Szinte túl szép, hogy igaz legyen. Pedig az. 
Sűrített életöröm!

Szünidei matiné - Csodabogarak

Szerző: FiloSzofi

Mielőtt megkapnátok a súlyos eheti Riposztot, egy kis lazulás. Tudom, hogy régi, de olyan jó volt újra elővenni, és ha van, aki most találkozik vele először, már megérte. Egy francia animációs sorozatról van szó, amelynek egyik alkotója Thomas Szabo - újabb bizonyítékként arra, hogy a magyarokban animációs vér folyik, egy vágólappal több van bennünk.

A sorozat gyönyörű, és nagyon vicces, néha szívszorító, néha bölcs, de mindig humoros. De a legjobb mégis a hangvilága: Mintha a fűben feküdnél egy nyári délutánon, vagy a bogársztráda mellett stoppolnál, vagy...nézzétek meg.
Nincs legjobb, én most egy love storyt hoztam, és játszótéri történetet, amin a 3 és fél éves Fí gurult a nevetéstől. Aztán ti csak böngésszetek tovább.
( Ajánlom kisebbeknek is, ettől nem lesz idegbeteg a gyerekünk. Lassú és nem harsány, beszéd nincs, mégsem unalmas.)

Love Story



Csigák a játszón

Heti Muníció: Mosókence unalmas hétvégékre

Szerző: Fakirma

Fél kiló babaszappant nem is olyan egyszerű lereszelni

A hétvégén szerencsére az én farkas(kutyám) elkóborolt itthonról (talán Szofiéknál üdült?), ezért a kanapén hetrázva hirtelen miden értelmes elfoglaltság abszurd fényben tűnt fel: nem zavartak a mocskos ablakok, az elhanyagolt gyerekek, a narancsbőr a fenekemen, és jól csúszott ebédre a hideg szendvics is. Ebben az idilli állapotban jutott eszembe, hogy jó lenne valami teljesen haszontalan dolgot művelni. Higgyétek el, hidegvérrel, előre megfontoltan nem is olyan egyszerű mulatság. Szerencsére eszembe jutott, hogy Ember a napokban felolvasott egy cikket az otthon főzhető mosószerről. Izgatottan kapartam elő fél kiló babaszappant és egy flakon desztillált vizet a kamra mélyéről, és a két kislánnyal nekiláttunk a mosószer-pancsolásnak.

Magány

Szerző: Lotte     

Három házra tőlünk él Marika néni  és élt vele tegnapig keverék kiskutyája, Szuzi. Együtt nőtt fel a gyerekekkel, nem múlt el séta, hogy ne toporogtunk volna a kerítés mellett: a zsemleszín kutyus csaholt örömében, a kicsik sikoltoztak, futkoztak. Ha  húslevest főztem, a csontok mind nála kötöttek ki, a kutyus hálásan falta, a gyerekek büszke örömmel nézték. Megismerte az autónkat, ilyenkor vidáman csaholt, s ha biciklivel tekertünk el a ház előtt, a sarokig kísért minket. 

Aztán tegnap elpusztult. Öreg volt már, és öklömnyi daganat lógott a hasán. Néhány hete csendesebb lett, ha a ház előtt jártunk, még odaballagott a kerítéshez, de már nem futott ki az ajtón, nem is evett. Aztán szép csendben elaludt egy bokor alján. 

Ezzel Marika néni végképp magára maradt. Behívott mindig tiszta és rendes konyhájába beszélgetni kicsit, s megmutatni a kert végében, hová temette kutyáját. Halotti tor volt. Szokatlanul csillogó szeme és fátyolos hangja elárulta nagy gyászát. Olyan nagy, szomorú csend volt abban a konyhában, csak a falióra ketyegése hallatszott.

Marika néni tizenéve él özvegyen, s azóta naponta jár kertje minden szépséges virágával a temetőbe. Nagyon szerette a férjét, szép házassága lehetett. Született egy fiuk, ma már közelebb jár az ötvenhez, mint a negyvenhez. De messze van! Amerikában él, ritkán jön haza. Unoka nincs. 

Akárhogy is számoljuk, Szuzi, ez a korcs kiskutya volt egyetlen, életében folyamatosan jelen lévő társa hosszú-hosszú évek óta. Volt kihez szólni, volt kiről gondoskodni. Volt kit szeretni és volt kitől szeretetet kapni.

Most marad a kert, a gondosan ápolt virágok és a vetemény. A madarak a fán. 

De mi lesz, ha újra beköszönt az ősz?! Várni, csak várni egyedül, bezárkózva, hogy talán becsönget egy arra járó szomszéd vagy a postás...

Ne nézz hátra, jön a farkas(kutya)

Szerző: FiloSzofi 

Megrendülve olvastam Irma posztját a nagy családi szétesésről, több okból is. Ha azt hiszitek, hogy csak Irma, vagy Lotte tud nekem témát szolgáltatni, nagyot tévedtek. Nagyívű fejtegetéseimet szakította meg ez az inspiráció, és totál kiütött, mondhatni elfogott a reménytelenség. Azon kaptam magam, hogy időtlen idők óta hasonló tanév végi szétesettségben leledzem, csak hogy sem iskolás, sem kiskamasz nem vagyok.

Azt próbáltam összefoglalni, mennyi apró jele van az életemben annak, hogy ha lassan is, de mutatok némi fejlődést néhány dologban, mikor rájöttem, hogy nem, nem olvastam el az egy hónapja feladott Momót, és nem készültem a holnapi dolgozatra, pedig azon címen lógtam el az edzést. No és ha számot kellene adnom, mit is csináltam, hát izé...De hogy értsétek, és ha véletlenül nem olvastátok Irma opuszát, vagy azzal gyanusítanátok, én vagyok Bendő inkognitóban, megpróbálok számot adni a dolgokról.

A Momót egyébként olvastam, szabadidőmben, szórakozásból. (Micsoda piszok mázlista Kisszendvics, hogy ilyen kötelezőket kapnak! Nekem ilyentájt a Távolban egy fehér vitorlát kellett olvasnom, ha jól emlékszem.)

De a számvetés előtt még íme a másik okom az elkeseredésre: ha én magam nem vagyok jobb egy gimnazistánál, hogyan fogom majd összekapni a gyerekeimet!

Nemcsak a nagyon kicsiké a világ!

Szerző: Lotte           

A nagyon kicsiket könnyű szeretni: a tejszagúak, a totyogók, a kisdedek gondolkodás nélkül szeretni valók, mint a "cuki" kis állatok. Bármit tehetnek, ha sírnak vagy göcögnek, elbűvölően bájosak és aranyosak.
Aztán nagycsoport vége fele megváltozik valami: elkezdenek hullani a fogak, megnyúlnak vagy épp lomhára kerekednek a gyerektestek, már nem olyan falatkák a zoknik és kisgatyók. Kicsikéink fogatlanok, szófogadatlanok, pimaszok és kamaszosan dacosak lesznek, hajlandóak még esténként hozzánk bújni, de már titkaik is vannak. Elkopnak az utcán a rajongó tekintetű nénik, a boltban sem kedveskednek már úgy az eladók.
Míg a fiacskáim nem érték el ezt a kort (egyikük nagycsoportos, másikuk lassacskán abszolválja az első osztályt), bevallom, én sem fordultam meg, ha kisiskolás gyereket láttam az utcán. Nem érdekelt ez a generáció. Mostanra viszont megszerettem őket. Ha például az enyémek épp nem készítenek ki totálisan, egyre szórakoztatóbb élmény velük lenni. Vág az eszük, mint a borotva, rohamosan fejlődik érzelmi intelligenciájuk, humoruk. Élvezem, hogy már nemcsak dödörgünk és gügyögünk, hanem igaziból beszélgetünk, sőt  egyre komolyodó szellemi párbajokat vívunk, és közös abszurd poénjaink is vannak.

Jó anya holtig tanul

Szerző: Fakirma      

Hol lehetnek a töri füzet lapjai?

Mifelénk felütötte fejét a tanév végi szétesés,  iskola ügyben már csak a túlélésre játszunk. Ennek szellemében tegnap engedélyeztem Szendvicsgyereknek egy edzésmentes délutánt: angol témazáró a láthatáron, fogalmazást kell írni, s a tavaszi szünetre feladott Momót is illene már elolvasni. Bendő is - egy töri dolgozatra való tekintettel - felmentette magát úszás alól. Ráadásul az a szemét matektanár nem figyelmeztette őt, hogy múlt péntekre le kellett volna adni a levelezős verseny feladatait, így azt is pótolnia kell. Délután kettőkor a saját gyerekcsapatom mellé még három (nagyon) kiskorú érkezett, így történhetett, hogy hirtelen este 6 óra lett, s én a kertben a gyermekkoszorú közepén rádöbbentem, hogy Szendvicske nagyjából akkor látta utoljára belülről az angol könyvét, amikor én (4 hete?), s az elmúlt hónapban sem sikerült megértenie a do és can segédigék (vagy mi a fene) közti különbséget. Hét óra körül Ember rezignáltan állapította meg, hogy a fostenger hullámai immár az udvarunkra is kicsaptak (a kifejezés gondolom az otthonunkban uralkodó viszonyokra utal), majd eltűnt a konyhában.

Balsors?!

Szerző: Lotte

Zrínyi kirohanása

"Nem mindegy, hogy a rendelkezésünkre álló hatalmas (történelmi) tárházból milyen identitást építünk." Egyet lehet érteni Gerő András történész szavaival - ezért is örültem, hogy a meglehetősen ellentmondásos  megítélésű Károlyi grófot elhelyezték az ország központi teréről. Gerő András aztán azzal folytatja, hogy nem "normális" nemzet az, ahol hős lehet valaki azért, mert lemészároltatja magát. Szabad a gazda?! Zrínyi Miklósra gondolt.
De mi a baj az (ezek szerint szintén "nem-normális") horvátok és magyarok által is nemzeti hősként tisztelt törökverő hadvezérrel? 

Zrínyi ellenezte a törököknek való sarcfizetést.  Szulejmán meg is büntette, 1566-ban százezres seregével ostrom alá vette a szigetvári várat, amit maroknyian (2500-an) védelmeztek. A zsugorodó sereg hiába várt segítséget a Bécset védő, Győrnél állomásozó császáriaktól, ráadásul a várat óvó mocsarak és vizesárkok is mind kiszáradtak a nyár végi hőségben. Szeptember 8-án Zrínyi maradék háromszáz katonájával kitört a lángokban álló várból, s utolsó erejével is harcolt a pogány török ellen. Sok csatát megnyert élete végén dicsőséges, hősi halált halt - a janicsárok sortüze végzett vele. Mert hű maradt életéhez és várkapitányi esküjéhez: "Én, Zrínyi Miklós megígérem a Mindenhatónak, azután őfelségének és elöljáróinak s ennek a szerencsétlen vidéknek, azután nektek... akik itt összegyűltetek... hogy bármi történjék is, akár jó, akár rossz, én titeket sohasem foglak elhagyni, hanem veletek fogok győzni és meghalni..." 
Sose gondoltam volna, hogy jó nevű történész tollából azt olvasni egy napon, hogy Zrínyi Miklóst tisztelni tulajdonképp "európai kultúrkörhöz nem igazán illeszkedő" dolog!

Rózsa, rózsa

Szerző: Lotte    

Egy kis romantikus szív-küldi Fakirmának a hétvégi helytállásért - ha már ilyen rózsás hangulatba keveredett. Szigorúan csak rózsás párnák és paplanok melegében hallgatandó, s ha lehet, tegyél még valami finomságot egyik rózsás dobozodba, és majszold el! (Például néhány szem rózsa-málna bonbont el tudnék képzelni a hangulat fokozásához, ha pedig túl vagy a cicistopon, jöhet a rózsapálinka is!)

Ahogy a négyéves Csupamosoly summázta: "szeretem a rózsát, mert olyan szép szagja van!"

Lelki Zöldségek: Cicistop

Szerző: Fakirma

Erről a perverz darabról hallani sem akarok!

Döntöttem, elválasztok. Mert szeretném újra birtokba venni a testemet. Mert vágyom a magányos, háborítatlan éjszakákra. Mert  Emberrel édes kettesben szeretnék utazni. Mert remélem, hogy majd' 10 év szoptatás megóv a mellráktól. Mert nem akarok többet a villamoson közröhej tárgya lenni, ahogy az üvöltő gyerekem a pólómat huzingálja felfelé. Mert szeretném lelkiismeret-furdalás nélkül alkohollal rongálni a testemet. Mert megígértem a barátnőmnek, hogy a nyáron lerázom a családomat, és egy negyven évesekhez méltó tivornya-sorozatba kezdek vele.

Aki próbálta tudja, hogy egy két éves éntudatára ébredt gyermeket leszoktatni az anyai mellekről nem könnyű feladat. Mert rohadtul ért az érzelmi zsaroláshoz (bánatos tekintet kíséretében, mutatóujj az orra szegezve:"Utolsó cicit szejetnék"). Te meg lestrapált vagy, és rövid távon egyszerűbb a konfliktuskerülés. Mert te is tudod, hogy valami nagyon fontosnak, nagyon intimnek értetek a végére, s innentől kezdve egy csodával kevesebb lesz az életetekben.

Rózsás hangulatban

Szerző: Fakirma

Napok óta hanyagolom a blogunkat, de tegnap irigyen vettem észre, hogy míg én a kölykökkel csatározom, addig Lottén és Szofin úrrá lett a tavaszi mámor, s ezt még meg se próbálják véka alá rejteni. Nem tűrhettem tovább ezt az állapotot, így hát ma délután elhajtottam magam körül mindenkit, hogy szemétdombunk kupacán   üldögélve végre én is hozzátehessem onleányi rózsás hangulatomat a többiekéhez. Szofi jóslata azonban még nem vált valóra, nem a kertben, hanem a lakáson belül dédelgetem a virágaimat. Mert a rózsákhoz  - különösen ha nem igaziak -  szenvedélyes érzelmek fűznek. Szenvedélyem talán onnan fakad, hogy szeretek a határokon táncolni. A rózsa motívum pedig a határesetek gyöngyszeme: nehéz elkülöníteni a bájosan romantikust a förtelmesen giccsestől. Az én tűrésküszöböm rózsa-ügyben amúgy igen magas. Így például  bármiféle jöttment rózsás dobozt kritika nélkül zárok a szívembe (és otthonomba). Elismerem, így egy kupacban tényleg egy kicsit rázósak, de elszórva a lakásban roppant vidítóan hatnak. Annyira szeretem őket, hogy még a port is rendszeresen letörlöm róluk.

Nyisd ki a szekrényed, megmondom, ki vagy!

Szerző: Lotte

Az otthonok talán legintimebb pontja, a mégoly szívesen látott vendégek tekintete elől is zárva tartott szekrények világa. Szekrénye, de legalább néhány polca mindenkinek van, lakásmérettől és anyagi helyzettől függetlenül.
S ahány ember, annyi szekrény! Amennyire különbözünk lelkialkatunk és vérmérsékletünk szerint, olyan széles skálán mozog szekrényeink belső rendje vagy rendetlensége.

E kettő között nehéz is éles határt vonni, hol kezdődik, s egyáltalán, mi is a rend és a rendetlenség?! Hisz a látszólagos rendetlenségbe is vihető rendszer, s szolgálhatja a mindennapok értelmes menetét, míg a precizitás is lehet öncélú és haszontalan dolog. Ilyesmiken lamentáltam, miközben próbáltam az évszakváltáshoz igazítani és végre rendbe tenni kicsit ruhásszekrényeink tartalmát.

Települési ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

Falusi vagy városlakó?

Nem "igazi" falusi, inkább agglomerizációs községi.  Az igazi falu Budapesttől eltávolodva, legalább 50-60 km-re kezdődik. (Lotte)

Mióta élek városlakó, és fogalmam sincs, valóban tudnék-e váltani, de fenntartom az elvi lehetőségét. (Szofi)
Tízezer fő alatti településen klausztrofóbiám van, remélem, soha nem kell elhagynom a fővárost, vagy ha igen, akkor egy pszichológussal a  hónom alatt. (Fakirma)

Bennszülött vagy ki/betelepült?

Született budai, aki Pesten eszmélt és élt. Aztán nyolc éve elhagytuk a várost, Ő és én, no meg Picinke (aki azóta Busafejjé nőtte ki magát), hogy családi házban élhessünk, közel valami kötött pályás közlekedési eszközhöz. Nem bántuk meg! (Lotte)
Ez mindig nézőpont kérdése. Budapesten születtem, de rettentő büszkén őriztem magamban a pécsi szálat, mint zárójeles identitást. Ha a fővárosról van szó, lelkem mélyén budai vagyok, sőt óbudai, de ifjúkori kalandozásaim mégis Pesthez kötnek. A nagy kószálások második, érett korszakát megint vidéken éltem meg, ahol azóta elfelejtettek, és a nagy pesti tehénlepény alapvetően meghódítatlan maradt. Most Pesten lakom, a régi barátok viszont kiköltöztek. Hogy akkor hova tartozom? - Szülni visszamentem Óbudára, biztos, ami biztos. (Szofi)
 Két külvárosi kerület között vándorolok, mind a kettőt otthonomnak érzem, s valójában az egyiket sem. Hűtlen típus vagyok, szívfájdalom nélkül hagynám el a külső kerületeket egy olyan belvárosi lakásért, aminek a földszintjén egy bájos kocsma terpeszkedik.( Fakirma)

Szexi kertészkedés

Szerző: Filoszofi 

Van egy szutykos kis sarkunk a gangon, ahova naponta néhányszor odakacsint a nap. Ez az én "udvarom". Évről évre elgondolkodom, hogyan varázsolhatnám romantikus lugassá ezt az omladozó oldalfolyosó bejáratot, de még nem találtam meg, hol árulják a sötétben növő rózsát és az éjszakai leandert.

Odáig jutottam, hogy a ránk eső aprócska darab folyosókorlátra két virágládát applikáltam, volt is benne muskátli meg harangvirág. Tavaly.

Gyakorlati ember lévén idén is nekiláttam a kertészkedésnek. Vettem egy drága és színes kert magazint, valamint órákat böngésztem az interneten megfelelő színpompás, ám törődést és fényt nem igénylő növények és balkonkert kiegészítők után kutatva. A kutatás eredménye végül legfeljebb egy "Hogyan vegyük rá Irmát a kertészkedésre" jellegű poszthoz szolgálhatna elegendő munícióval.

kép: janejoss

Akkor következzék egy efféle összeállítás, amelyben meggyőzöm az olvasót, mennyi mindent tehet a szexis és vidám kertészkedésért. Lévén kert- és szőlősgazda lánya, képtelen vagyok leírni, hogy az alapvető munkákat meg lehet úszni, de ha mindazt megteszitek, amit itt ajánlok, a férjek már biztos szívesen elvégzik azt az egy-két apróságot, mint pázsitgondozás, gyomlálás, metszés, ásás, kapálás, stb.

Elsőnek beszereznék egy praktikus kötényt, hogy meglegyen a szakruházat...pl sassyapron egy köténye.

Heti Muníció: tengeri só és citromolaj

Szerző: Fakirma

Mióta Sziporka fogorvos úr kitűzte fogszabályzóm felszerelésének (vészesen közelgő) napját, megmagyarázhatatlan vágyat érzek a vakítóan fehér fogak iránt. Gondolom, a lélektana hasonló lehet a kapuzárás előtti pánikéhoz: pótolni a pótolhatatlant, s még utoljára megcsillogtatni magam (jelen esetben a fogaimat) a nagyvilág előtt. Így hát viccesen sok időt téblábolok a drogériák fogpasztás sorai előtt, és lassan az összes fogfehérítő csodaszer nevét, árát, hatékonysági fokát kívülről fújom. Dicséretemre legyen mondva, érdeklődésem megmaradt elméleti síkon. Azt hiszem, még galamb lelkületű Ember is kijönne a sodrából, ha fogszabályzó-várandós neje egy méregdrága csodakulimásszal lepné meg magát az ínséges időkben.

Magyar siker a brit Csillag születikben!

Szerző: Onleány

Az öt magyar kosaras-akrobata fiú produkciója és szellemessége osztatlan sikert aratott a hétvégén a brit tehetségkutató műsorban, a Britain's Got Talent-ben. A budapesti Face Team akrobatikus kosárlabdacsapat ellenszavazat nélkül továbbjutott a versenyen. Bravó!

A dicséret szép szó!

Szerző: Lotte  

Napok óta motoszkál a fejemben egy mondat. Skrabski Fruzsina írta édesanyjáról, Kopp Máriáról: "És (Ő) dicsért, dicsért, dicsért. Apukámat, a nővéremet, engem". Mint drága jó, tudós nagypapám, aki sosem mulasztotta el, hogy kedvenc unokáit utánozhatatlan kedvességgel, fáradhatatlanul dicsérje.
Forgatom a fejemben ezt a kis mondatot, s vizsgálom önmagam: vajon dicsérem-e eleget, vajon jól szeretem-e, s erősítem-e kellőképp az enyéim lelkét: a férjemét, a kicsikét?!
"Nincs kedvesebb zene, mint mikor az embert dicsérik" - írja Plutarkhosz. Igaz ez a tételmondat felnőttre, gyerekre egyaránt. Rá vagyunk szorulva mások elismerésére, arra, hogy környezetünktől újra és újra megerősítést kapjunk, hogy törekvéseink, igyekezetünk és ilyen-olyan teljesítményünk nem hiábavaló, hogy mi is méltók lehetünk a dicsérő gesztusokra. 

Akinek gyereke van, még inkább érzi, hogy a dicsérő szó olyan a léleknek, mint "testnek a kenyér", egy kellő pillanatban elhangzó elismerő szó szárnyakat adhat az önmagában elbizonytalanodó, kétségek közt vergődő, megfáradt léleknek és szellemnek, sőt fizikai teljesítményünket is fokozhatja. Minél több a világ felől érkező elvárás, s minél nehezebb azoknak megfelelni, annál nagyobb szükség van a motiválás e költségek nélküli, eszköztelen, józan szeretetből fakadó módjára.

Lelki Zöldségek: Ásó, kapa, nagyharang

Szerző: Fakirma

Megzizzent a világ, boldog-(de inkább) boldogtalan válik körülöttem, esetleg megcsal, vagy megcsalatik, én meg csak bután pislogok harmadik házasságom biztonságos kuckójából. Nem lenne túl hiteles az én számból a  mivé lett ez a világ-rinya, ezért meg sem próbálom morális magasságokból szemlélni a kérdést. Mostanában annyi szívszaggató történettel találkozom, hogy komolyan elgondolkodom, van-e egyáltalán létjogosultsága az ásó-kapa-nagyharang szövetségnek abban a világban ahol a játékszabályok örökösen változnak és minden felülírható. 

Velős gondolatok helyett elmesélek Nektek egy kicsit szomorú, kicsit szívet melengető történetet két emberről, akik nem éltek túl boldog házasságban, aztán a végén mégis csak kiderült, hogy érdemes volt lehúzniuk egy életet egymás mellett.

Itt még minden rózsaszínű

Anyaszomorító játékok

Szerző: Fakirma

Íme, egy csokorra való azokból a játékokból, amelyek a gyerekeket elbűvölik, de szerintem perverz disznók találták fel őket a gyanútlan szülők életének megkeserítése céljából .

1. Buborékfújó

Még nem találkoztam olyan gyerekkel, aki ne lett volna képes egy földön fetrengős hisztirohamot levágni a játékboltban egy ilyen csoda  megkaparintása érdekében. Ha egyet veszel belőle, biztos a hajbakapás azon, hogy ki fújja, és ki kapkodja, ha a megvásárolt darabok száma egyenlő a gyermekeid számával, az összesből neked kell buborékokat elővarázsolni. A történet vége mindig azonos: kiborul az összes trutyi, te képtelen vagy reprodukálni a megfelelő mosogatószer-koncentrátumot a buborékokhoz,  te az elázott könyvtári könyvek miatt, a gyerekek a béna buborékaid miatt üvöltenek.

Tavaszi (hálószoba) nagytakarítás

Szerző: Fakirma

Új évszakban hatalmába kerít a megújulás kényszere. Most azt találtam ki, hogy a tavasz tiszteletére kikotrom az összes betolakodó gyermeket a hitvesi ágyból, Ember meg bámulhat tátott szájjal, hogy nocsak, a hálószoba visszakapta unalmasan hétköznapi funkcióját.

Először Királykisasszonnyal kötöm meg a kompromisszumot: elalvás a saját ágyban, ha éjszaka felébred - már miért is ébredne fel egy négy éves gyerek?! - átjöhet hozzánk (basszus felébred, átlagosan fél órával az elalvás után). Következő lépés a rácsos ágy megszabadítása a poros játékkupactól, első rács kicsavarozása, a fekvőhely áthurcolása a  hálószobába az ágyunk mellé (a fokozatos elválasztás híve vagyok). Kisfarkas meglátja, röhögőgörcsöt kap: "Vicces", majd a félreértések elkerülése véget hozzáteszi: "Nem Ojóé ágya."

Ki vagy-vagy a lakóhelyeden?

Szerző: Onleány

Jószomszédi viszony vagy török átok?

Volt már mindkettőben részem. Egy társasházban volt szomszédasszonyom H-né, középkorú, elvált, asszony, aki péntekenként fogadta taxisofőr szeretőjét. Megkért, ilyenkor ha lehet ne tartózkodjunk otthon.  (Megfogadtuk.) Egyébként az a típus volt, aki ha hagymát pirítottam már jött, s feszült félmosollyal közölte, hogy azért itt elég büdös van... Alig vártam, hogy kertes házba költözzünk! (Lotte) 
Szerencsére erős idegzetű szomszédokkal vagyunk körbevéve, tapintatosan hallgatják nagycsaládos létünk kiszűrődő zajait. (Fakirma)

Eddig mindig szerencsém volt, de a hivatalban néha hallok olyan esetekről, hogy húúú. Tényleg létezik a kutyamérgezős, beperelős típus. Remélem, örökre rejtély marad, hogy pontosan milyen állat is az. (Szofi)

Szomszédolás vagy távolságtartás?

Most jó sorunk van, a falu "öreg" részén lakunk, szomszédaink jobbára kedves, vagy morcos, de szeretetreméltó idős emberek. Kimondottan szeretek velük beszélgetni. A tél szakaszosan elválaszt, de a napsütéssel újra közeledünk egymáshoz. (Lotte)
Van akivel csak udvarias (részemről gyakran szégyenkező) mosoly, másokkal hosszas traccspartik, spontán kerítésen-átmászások. (Fakirma)
Ha elvileg közelítem, akkor embertelennek tartom a közömbös egymás mellett élést. A gyakorlatban viszont szeretek úgy hazamenni, hogy nincs beszélgetéskényszer, és nem ismerem az életem kéretlen tanúinak rólam alkotott véleményét. (Szofi)

Akarsz-e játszani?

A költészet napja alkalmából: halálosan komoly játék a szavakkal.

KitűNő - Egy magyar lány a(z arab) világban

Szerző: Lotte       

A kultúrák találkozásáról a Muszkatban élő Aranyos Tímeával beszélgettünk.

Timi, menyasszonyként

Mesélsz picit magadról, hogy megismerhessünk?

Salgótarjánban születtem, 37 éves leszek a nyáron. Jelenleg egy informatikai biztonsággal foglalkozó cégnél dolgozom. Éltem Budapesten, majd Berlinben német diplomata feleségeként, Szaratovban, ahol mint fitnesz-edző dolgoztam, aztán laktam Bahreinban, ahol idegenvezető voltam. 2007 őszétől pedig Ománban élek, a fővárosban, Maszkatban. A cégemnél marketing asszisztensként kezdtem, de szép lassan átvettem a „hatalmat” majdnem minden területen. Egy éve Dubaiban is van irodánk, így sokat utazom.

A férjed iraki. Hogy ismerkedtetek meg?

Bahrainban ismerkedtem meg egy lánnyal, aki korábban Ománban élt, az ő itteni barátain keresztül ismertem meg Zaidot. Szóval, teljesen átlagos történet a miénk. Először egy társaságban futottunk össze, aztán a bevásárlóközpontban, ahol dolgoztam. Aztán kezdett gyanússá válni, hogy nem csak vásárolni jár oda…

Nem akarok indiszkrét lenni, csak érdekel, vajon másképp udvarol-e egy muzulmán férfi, mint egy európai?

Nem tudom, egy igazi muzulmán hogyan udvarol, mert szerintem az én férjemre nem nagyon illik ez a jelző. Teljesen európai gondolkodású.

Innováció víziszonyosoknak

Szerző: Fakirma

A Nyuszi idén fejtörést okozott nekem. Vasárnap reggel óta azon tépelődöm, kinek lehet szüksége erre a dezodorra. Mármint az én Szendvicsgyerekemen kívül. Mert ő irtózik a fürdéstől, s fenemód boldog volt, amikor megtalálta az ajándékos kosarában a szagtalanító illatszert. Lelkendezve állt elő az ötlettel, hogy akkor most rögtön nekiáll a tesztelésnek. Nem vagyok egy autoriter szülő-típus, de most a sarkamra álltam, és azt mondtam, hogy nem, majd hétvégén apádnál. Aztán utánaszámoltam, ott csak 48 órát tölt, az utolsó 24 (vívó edzéssel megspékelve) nekünk jut. Bezzeg a szintén Húsvétra érkezett csodafogkrém még mindig bontatlanul lapul a félig megcsócsált csokitojások alatt. Ennyit a Húsvéti Nyuszi népnevelő érzékéről.

Heti Muníció: Kőkemény hasizmok

Szerző: Fakirma

Kezek a lapockán, mintha vakaróznál

A napsütés megérkeztével minden évben megszületik bennem az elhatározás, hogy májusra én leszek a játszótér legdögösebb anyukája. Az idén a szokásosnál jobb esélyekkel indulok, eltekintve attól, hogy már megint egy évvel vénebb lettem. Az idén ugyanis a téli zsírpárnáktól máris sikerült megszabadulnom. Ennek semmi köze a világbajnok túrórudi fogyókúrámhoz, a módszer egyszerűbb: szép sorban megváltam a bölcsességfogaimtól, ami darabonként átlagosan egy hetes kényszer-koplalást jelentett (maradt 28 fogam, ha jól számolom, ez még hét fogyókúrára elegendő). Ez a jó hír. A rossz meg az, hogy a testemhez tartozó egykori  izomkötegek megsemmisültek, s úgy csüng rajtam a bőr, mintha beültem volna a mosógépbe egy 90 fokos mosásra. Különösen hastájékon ciki a helyzet, ahol megszokásból egy kis zsírdepó mégis maradt (talán a cicikből csúsztak oda?). A katasztrófahelyzetre való tekintettel előkapartam kedvenc hasizomgyakorlat sorozatomat, remélem, Ti is kedvet kaptok hozzá! Májusban pedig megtarthatjuk a versenyt  a játszótér legszebb hasú anyukája címért.

Hétfői adásszünet Farkas Erikával

Szerző: Lotte

Eredeti hang, eredeti stílus - a magyar rádióhallgatók néhány másodperc után csalhatatlanul felismerik. Ha műsoron van, figyelmet követel.

A Hétfői adásszünetben Farkas Erikával, a Kossuth Rádió riporter-egyéniségével, A hely című műsor arcával/hangjával beszélgettünk.

A Hely szerkesztő-műsorvezetőjeként sok szubkultúrát, ismeretlen világot bemutat. De nekünk, rádióhallgatóknak hasonlóan bűvös-titokzatos világ a Magyar Rádió. Jó „hely” a rádió?

Ez a látszólag egyszerű kérdés igazából nagyon bonyolult… A rádió mozgásban van, mozgásban kell megmutatni a helyet. Mint épületegyüttes jó, szép és kalandos. Eközben a rádió küzd a helyéért, hogy mindenki belássa a szembeötlőt, hogy divatja, konjunktúrája van a szöveges rádiónak. A rádiózás szabadság, mert nem köt helyhez. (Legfeljebb a mi Helyünkhöz!) Nézés/látás közben is lehet hallgatni: kertben, konyhában, autóban.

A rádiónak eközben patinája és történelme van. Harcok dúltak élte, korszakos beszédek és bejelentések hangzottak el falai között. Milyen érzés nap, mint nap belépni a kapuján? 

Jó kérdés. Persze az ember nemcsak az időben él, hanem helyben is… Emlékszem, eleinte milyen volt: megrendítő, félelmetes, szorongással teli, bár büszke. Aztán megszoktam, a jót is meg lehet szokni. Másfelől, ez az a hely, ahol időről időre más és más okok és indokok mentén nagyon sok szeretett kollégámtól kellett elszakadnom, köztük olyanoktól is, akiket jócskán többre tartok magamnál. Vannak helyek az épületben, ahonnan nagyon hiányoznak, és ugye a hely ott marad.

Nagypénteki gondolatok Pilinszky Jánostól

 ,,Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.

Az első kereszt a gyermekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. A harmadik a felnőttkor keresztje, minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell leginkább ellenállni a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Az utolsó kereszt az öregkoré. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A másik a jobb, a harmadik a bal latoré. Jézus barátságába fogadja a jobb latort, de egyetlen ítélkező szava sem volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt - valamennyiünkért. 

A kereszt az egyedül lehetséges haza jóhíre."

(Pilinszky János)

Nagycsütörtök

Dsida Jenő:  Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.

Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és végigcsurogtak gyűrödt arcomon....

Szünidei kreatív: zsírkrétás-kaparós

Szerző: FiloSzofi  

Korábban eszembe sem jutott volna posztolni, de nagy meglepetésemre a körülöttem élő kortársaim nagyobbik részének nem derengett semmi a zsírkrétás-kaparós technikáról. Pedig azt hittem, nemzedéki alapélmény, ahogy egy osztály satíroz keményen, mindent betölt a zsírkrétaszag és a színes tapadós forgács. Alsó tagozatban szerintem minden évben rajzoltunk őszi leveleket ezzel a technikával, mert nagyon látványos a végeredmény, és kapirgálni mindenki szeret.

(A szkennert kicsit megzavarta a felület, a valóságban tisztább, élénkebb és kontrasztosabb a kép.)

        

 1. Zsírkrétával vastagon befedünk egy lapot. Érdemes különböző, zömében világos színt használni, ami elüt a feketétől.

Ha jóminőségű a krétánk, próbálhatunk több réteget vinni egymásra, így a visszakaparásnál  még inkább játszhatunk az árnyalatokkal.

2. Az egészet lekenjük fekete temperával. Ha szappant is keverünk hozzá, úgy a zsíros felület nem fogja taszítani a vizeset, könnyebben tudunk dolgozni.(A szappant úgy kel használni, mint egy gombfestéket, vizes-festékes ecsettel kell belenyúlni.)

3. Hagyjuk száradni.

4. bármilyen kissé hegyes szerszámmal belekarcoljuk a képet. (én saslik pálcát használtam, de jó a fogpiszkáló, gyufa, playmobil lándzsa, stb.)

Jótanács: Elég nagy meló a felület bezsírkrétázása, ezért a szokásosnál kisebb felületekre dolgozzunk. Mivel minden apró vonal érvényesül, kis felületen is jól el lehet molyolni. Én egy félbevágott A4-est adok egy gyereknek egyszerre. 

Előny: Mindenki rajza látványos lesz, biztos a sikerélmény

Hátrány: A zsírkrétázás hosszú és mocskos művelet.

Jó szórakozást!

Riposzt: Makovecz, újragombolva

Szerző: Lotte

Az idei Gombold újra! győztese Fakas Anett, huszonöt éves győri építészhallgató lett, aki a magyar organikus építészet kincseiből merítve készítette el "Zsindely" névre hallgató kollekcióját. Az apró, 0,4 mm vastagságú falapocskákkal díszített ruhák Makovecz Imre épületeinek stílusát idézték meg a kifutón.  

Valahogy így:

A Heti Válasz interjúban a győztes alkotó elmesélte, a nyereményből hétköznapi viseletté szeretné fejleszteni a fapikkelyes látványkollekciót. Te hordanál ilyesmit?

Kopp Máriára emlékezünk

Szerző: Onleány

Elhunyt Kopp Mária magatartáskutató, a magyar lélek kiváló ismerője, a családi élet és a gyermekvállalás örömeinek fáradhatatlan apostola. A nemzet és a család megtartó erejét hirdette konokul, minden szavával, minden tettével. Önként vállalt küldetését követve ki is lépett az egyetem és a tudomány falai közül, s egész népét igyekezett "nem középiskolás fokon" tanítani.
A Duna Televízió Családbarát című műsorában készült interjúval rá emlékezünk.

Milyen széles a közös alap? - Játsszunk!

Szerző: FiloSzofi 

Azért van abban valami jó, ha azt mondod három fia van, és tízből kilenc felnőtt legalább fejben rávágja, hogy egy boszorka van.

Ez az, ami még nem annyira komoly, mint az Alaptantervben emlegetett nemzeti minimum, ez itt a vadon növő közös aljnövényzet.

Te mennyire emlékszel?

Bevallom, igazi gyönyörűséget nekem mégis az alábbi játék okozott (jó a közös alap de a saját mégis más), hihetetlen mennyiségű lerakódott kacatot hányva félre az emlékeimről.

Élethosszig tartó (nyelv)tanulás

Szerző: Lotte

Ahány nyelv, annyi ember - tartja a közmondás. Az identitás ugyan bizonyára nem többszöröződik meg, ha megtanulunk mondjuk angolul vagy olaszul, ám feje tetejére állítva a mondást az is biztos, hogy valódi személyiségünk rejtve marad megfelelő nyelvismeret nélkül, idegennyelvű közegbe pottyanva.
Márpedig Bábel tornyának építése óta jól összezavarodott minden...

Pieter Brueghel: Bábel

Ha nincs biztos nyelvtudás és megszólalási rutin, kínosan elesetté válunk egy társaságban, képességeink menten összezsugorodnak, öntudatunk pedig a padló alá kerül. Hiába értjük mások beszédét, ha flottul, magabiztosan megszólalni nem tudunk, könnyen vigyorgó és bólogató biodíszletté válhatunk egy egyébként kellemes asztaltársaságban.

Elmenni innen messzire

Szerző: Lotte

Pattanásig feszült érzés annak tudatában loholni munka után a peronon, hogy ha lekésem a járgányt, nem érek oda időben a gyerekekért az oviba, iskolába! De hál' Istennek sikerült, elértem még a vonatot, s végre kiengedhettem. Tudtam, hogy a nap egyetlen rövidke félórája áll előttem, mikor csöndben, fejemet az ablakhoz döntve nem nyomaszt feladat, a fémszagú kupéban végre elengedhetem magam, és az utazás idejére nem ér a nevem. 

Nem voltak sokan, az ablak mellé telepedtem, s már épp lehunytam volna a szemem, hogy élvezzem az ütemes ringatást, mikor egy beszélgetésre lettem figyelmes. Egy fiatal lány és egy még fiatalabb fiú beszélgettek. Nem voltak szerelmespár, még csak közeli barátok sem, mégis szenvedély volt a hangjukban. 

Egy közös ismerőst emlegettek, aki  a múlt héten költözött ki Svédországba. Nyilvánvaló irigységgel beszéltek róla, majd kiderült, ha tehetnék, már holnap mindketten csomagolnának és elhagynák az országot. Mert "ennél minden csak jobb lehet!"

Lelki Zöldségek: Reményfutam nem túl szépeknek

Szerző: Fakirma

Ha nagy a szeretetigényed, költözz a postaládák mellé!

Blogírói kötelességemnek érzem, hogy a múlt heti Zöldségek után olyan biztató pszichológiai eredményeket is közkinccsé tegyek, melyek szerint szeretetéhségünkben nem kell zacskót húzni a fejünkre, ha véletlenségből nem vagyunk bombanők.

Amilyen mázlisták vagyunk (mármint mi, nem-bombanők), a szakemberek a  vonzalom kialakulásában (és megmaradásában) számos olyan tényezőt találtak, amelyek simán maguk alá gyűrik a fizikai szépséget. Szofi irodalmi vonulatát követve gondoljatok csak a Szépség és a Szörnyeteg történetére!

 Én most azonban maradok a száraz tudománynál, bár vonzódás-ügyben - bármilyen izgalmas is a téma - szerintem a pszichológusok nem nagyon tettek ki magukért, inkább csak azokat  a hétköznapi praktikákat szaglászták körül, amelyeket mi  laikusok is rendszerint bevetünk azért, hogy embertársaink imádjanak minket. Íme, néhány ötlet, miként válhatunk közkedvenccé:

A hit gyerekjáték

Szerző: Lotte

A mai Virágvasárnappal kezdetét veszi a Nagyhét, Krisztus kereszthalálának és feltámadásának életet fakasztó ünnepe. Kereszt(y)én(y) ember számára az év legsűrűbb, legtöbb lelki töltődésre alkalmat adó időszaka ez - ha sikerül megnyitni szívünket előtte. 

A hetek óta tartó böjti ráhangolódás után a jeruzsálemi bevonulás dicsőséges, pálmaágas ünnepével kezdődik ez a legfontosabb hét, mikor Krisztus, mint szamárháton érkező, békét hozó király még egyszer, teljes dicsőségében megjelenik az emberek előtt. Aztán folytatódik az elárultatás és a Getsemáne-kert nyomasztó magányával, majd a kereszthalál legsötétebb, mélységes szenvedésével. A rövid, néma csend után pedig hirtelen minden kifényesedik újra, s a feltámadással felragyog az emberiség számára az örök élet reménysége.

A Húsvét misztériuma a hit alapja, nélküle nincs Karácsony, nincs Pünkösd. Ünnepeink között egyértelműen a legnagyobb. Üzenetét befogadni gyerekeknek látszólag mégis jóval nehezebb, mint a betlehemi jászol csodáját közel vinni hozzájuk. A böjt, a virrasztás, az elcsendesedés feltétele saját bűnösségünk, esendőségünk, hitetlenségünk tudata, kisgyerekekkel mindezt megértetni nem lehet, talán nem is szabad. A népszokások és csokitojás sokkal érthetőbb valóság az ünnepről.

A feltámadás felfoghatatlan csodája a látszat ellenére lehet, hogy mégis sokkal kézzelfoghatóbb számukra, mint nekünk.
Néhány hete egy délután fura játékot játszottak a gyerekek, egymást váltva "meghaltak", majd a földön fekvő, lélegzetet visszatartó testvér mellett valami imát mormoltak, mire az kisvártatva feltámadt. S ez így ment jó ideig. Mellettük vasalva elhűlve figyeltem az elsőre meglehetősen bizarrnak tűnő játékot. Aztán jobban végiggondolva, rájöttem, hogy ebben az anyaszívnek fájdalmas játékban benne van az élő húsvéti csoda, s a gyerekek öntudatlan felszínre törő hite. Nekem facsarodott a szívem a játékuktól, őket nem rázta meg - maradéktalanul hitték, amit játszottak.
Bárcsak fele ilyen "gyerekes" hittel kezdhetnénk neki mi is a Nagyhétnek!