KitűNő - Egy magyar lány a(z arab) világban

Szerző: Lotte       

A kultúrák találkozásáról a Muszkatban élő Aranyos Tímeával beszélgettünk.

Timi, menyasszonyként

Mesélsz picit magadról, hogy megismerhessünk?

Salgótarjánban születtem, 37 éves leszek a nyáron. Jelenleg egy informatikai biztonsággal foglalkozó cégnél dolgozom. Éltem Budapesten, majd Berlinben német diplomata feleségeként, Szaratovban, ahol mint fitnesz-edző dolgoztam, aztán laktam Bahreinban, ahol idegenvezető voltam. 2007 őszétől pedig Ománban élek, a fővárosban, Maszkatban. A cégemnél marketing asszisztensként kezdtem, de szép lassan átvettem a „hatalmat” majdnem minden területen. Egy éve Dubaiban is van irodánk, így sokat utazom.

A férjed iraki. Hogy ismerkedtetek meg?

Bahrainban ismerkedtem meg egy lánnyal, aki korábban Ománban élt, az ő itteni barátain keresztül ismertem meg Zaidot. Szóval, teljesen átlagos történet a miénk. Először egy társaságban futottunk össze, aztán a bevásárlóközpontban, ahol dolgoztam. Aztán kezdett gyanússá válni, hogy nem csak vásárolni jár oda…

Nem akarok indiszkrét lenni, csak érdekel, vajon másképp udvarol-e egy muzulmán férfi, mint egy európai?

Nem tudom, egy igazi muzulmán hogyan udvarol, mert szerintem az én férjemre nem nagyon illik ez a jelző. Teljesen európai gondolkodású.

Tímea és Zaid

A mecsetben

Mit szóltak a szüleid, hogy összekötöd Zaiddal az életed? Nem okozott fejtörést, hogy egy gyökeresen más kultúrába (is) fogsz tartozni ezek után?

A szüleimnek természetesen előbb bemutattam: itt, Ománban is találkoztak, aztán otthon is. Egyébként is bíztak bennem és a józan ítélőképességemben, amikor pedig megismerték Zaidot, percek alatt elfogadták. Hozzáteszem, a férjem rendkívül intelligens, jó humorú, laza pasas. No meg engem is ismertek annyira, hogy nem az a típus vagyok, akinek a férje mondja meg, mit tehet és mit nem. Egyébként Zaid családja, a szülei és nővérei is itt élnek, de ők sem érzékeltették soha, 
hogy én ’’más” lennék. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Lehet, hogy csak én vagyok szerencsés, de tényleg semmilyen negatív hatás nem ért. Problémák inkább akkor merülhetnek fel, ha mondjuk, egy lány Európában ismerkedik meg egy fiúval és utána elköltözve, a fiú hazájában a társadalom vagy a család nyomására más elvárásoknak kell megfelelni, amire a lány esetleg nem volt felkészülve.

Egyébként sok magyar él errefelé? Összetartotok?

Igen, vagyunk itt jó páran magyarok, és szervezünk is közös alkalmakat, ’’girl’s night out”-okat, szülinapokat stb. A gyerekes családok igyekeznek sok közös programot szervezni, hogy a kicsik megismerjék a magyar kultúrát, a magyar verseket, énekeket, ünnepeket. Például készültek március 15-ére és Húsvétra is. Nekem sajnos még nincs gyerekem, így ezeken a programokon nem szoktam ott lenni, de mindig kap mindenki meghívót, senki sincs ’’kirekesztve’’. Egyébként minden tiszteletem és elismerésem az anyukáké, akik ezeket szervezik és összehozzák, nagyon szuper, hogy erre is odafigyelnek. Azért írtam anyukákat, mert a legtöbb családban a férjnek van munkahelye, a nők általában nem dolgoznak.

50 fok

Tényleg, bírod a meleget? Milyen az élet a világ e távoli pontján?

Így, több mint nyolc év után hozzászoktam az állandó meleghez, persze amikor 50 fok van, az azért elég borzasztó, de hát mindenhol minden légkondicionált, így végül is el lehet viselni. A fejlett GCC államokban (Öböl Menti Együttműködési Tanács), mint Omán is, az élet egyébként pont olyan, mint bármelyik európai nagyvárosban. Jó, annyi különbség van, hogy a lányokon a nagy meleg ellenére is több ruha van, vagy legalábbis hosszabb. 
Szóval nem teveháton járok munkába és nem sátorban lakunk, sőt szerencsére a csirke is már feldolgozott állapotban kerül a szupermarketbe. Szaratovban például nagy kihívás elé állított, hogy az egész csirkéből hogyan lesz csirkemell…

Hogy képzeljük el egy átlagos napodat?

Ugyanolyan, mint bármelyik dolgozó nőé a világban. Felkelek, ellátom a cicáimat, igyekszünk együtt reggelizni a férjemmel, aztán mindenki megy a dolgára.  A délelőttök tárgyalásokból állnak, aztán ha csak tehetjük, együtt ebédelünk, nekem délutánra marad a papírmunka a cégnél, 5-6 óra körül indulok haza. Ha belefér és van rá energiánk, este teniszezünk. A nagy bevásárlást, mosást a hétvégére időzítem, és egy héten egyszer jár a takarító.

Fiatal, világlátott nőként mennyire tudtál könnyen alkalmazkodni a muzulmán világ szabályaihoz?

Sosem tartottam ízlésesnek a „mindent kipakolunk” öltözködést a mindennapokra, így nem zavar, hogy nem illik miniszoknyában és mélyen kivágott, pántos felsőben flangálni. Az üzleti életben ez egyébként sem megengedett Európában sem. A tengerparton viszont senki nem várja el, hogy búvárruhában legyek, és ha szórakozóhelyre megyünk, oda is mindenki azt vesz fel, amit akar. Attól sem kell tartani, hogy részeg ember kötne beléd az utcán. Azt sem tartom rossz dolognak, hogy az utcán maximum kézen fogva lehet menni. Az intimitás szó magában hordozza, hogy vannak dolgok, amik nem a nyilvánosságnak szólnak, és szerencsére ezt itt komolyan is veszik. Az sem hiányzik, hogy a napilapokban nincsenek hiányos öltözetű hölgyek, az annál inkább zavar, hogy egy-két otthoni újság internetes változatán viszont ott „figyelnek”, így mindig óvatosan nyitom meg ezeket az oldalakat a munkahelyemen. Nehéz lenne kimagyarázni, ha valaki meglátná. Persze, ha egy nemzetközi női magazin bikinis címlaplányát besatírozzák, mielőtt kiraknák a polcra, az nekem vicces.

A szultán arcképe

Omán szultanátus, abszolút monarchia, ahol az uralkodó és dinasztiája feltétlen tiszteletnek örvend. Magyarországon, egy parlamenti demokrácia keretei között ehhez képest minden illékony. Ha te rendezhetnél be egy képzeletbeli társadalmat, milyen államformát választanál?

Mindig is királykisasszony akartam lenni! De félre a tréfával, igazándiból nem nagyon tudnám megmondani, mivel otthonról régen elkerültem, és itt, vagy akár Bahreinban, ami királyság meg nem érzékelem közvetlenül, hogy mi is az abszolút monarchia előnye vagy hátránya, mivel nem vagyok állampolgár.

Tengerpart

Mi a legnehezebben megszokható? 

Nehéz volt megszokni a meleget, a lassúságot, hogy például egy csap megszerelésére öt embert küldenek és három napig tart, az idő és pontosság ismeretlen fogalom, az állatokkal nem úgy törődnek, ahogyan mi. Az omániak egyébként nagyon kedvesek, segítőkészek és csak az előnyét látom annak a munkámban és a mindennapi életben is, hogy európai nő vagyok. Egyedül a taxisofőrök vinnének engem tízszer annyiért, mint egy helyit…

Mit tapasztalsz, mennyiben más a muzulmán életfilozófia?

Lazábban veszik a dolgokat, mint mi. Nem idegeskednek, nem kapkodnak. Náluk minden "Insallah", magyarul: "ha az Isten is úgy akarja".

Iraki vacsora

Te „magyarul” vagy „irakiul” főzöl?

Ha csak lehet, nem főzök, mert nem szeretek és időm sincs nagyon rá, de ha megteszem, akkor "magyarul". Szerencsére, az anyósom szuper jól főz, és az iraki konyha nekem bejön.

Hol vásárolsz, s szoktál-e alkudni?

Élelmiszert a Carrefourban, ami olyan, mint a Cora vagy Tesco otthon, ruhákat a City Centerben, ami pedig épp olyan, mint nálunk bármelyik bevásárlóközpont, szóval nem, nem alkuszom. Legfeljebb, ha valaki látogatóban van, és elviszem a bazárba.

A bazár

A férjed egyedüli felesége vagy. Ez mennyire megszokott dolog arrafelé?

Irakban egyáltalán nem szokás a többnejűség, törvény szerint kell hozzá az első feleség írásos beleegyezése. Itt Ománban előfordul, de inkább az idősebb generációnál, és itt is illik az előző feleségek beleegyezését kérni. A velem egykorú, vagy tőlem fiatalabb helyi nőket, ha kérdeztem, mind azt mondta, hogy kikaparná a párja szemét…

Egyébként hogyan él egy olyan család, ahol egy férfinak több felesége is van?

Egy volt kolléganőm apjának több felesége van, mind egy helyen élnek, de külön házakban. Egyébként is jellemző, hogy több generáció él együtt. Akár egy házban vagy mondjuk egy udvarban. Nekem furcsa, mi külön élünk, ráadásul elég messze a férjem családjától.

A muzulmán nőket sokszor alávetettnek, kiszolgáltatottnak, jogaikban megtiportaknak láttatják. Ez saját tapasztalataid szerint mennyiben felel meg a valóságnak?

Én nem tudok negatív példát mondani, azok az arab nők, akiket én ismerek, egyáltalán nem így élnek. Volt olyan barátnőm, akit a nem arab férje nem engedett el egy lányos buliba, és ismerek olyat is (szintén nem arab), aki semmibe veszi a feleségét, ő azt csinál, amit akar, de elvárja, hogy a neje otthon várja illedelmesen. Szóval, mindenféle nemzetiségűben láttam már ilyet is, olyat is. Ha két ember között a kapcsolat a bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapul, akkor mindegy a nemzetiség, vallás vagy kultúra. Persze, nem tudom, hogy egy kevésbé nyitott arab államban ez hogyan működik. Gondolom, az extrémebb esetek inkább ott fordulnak elő. Szerencsére én ilyen ’’Lányom nélkül soha’’, és egyéb ’’Szaudi hercegnők történetei’’ esetekkel soha nem találkoztam, nem is hallottam róla.

Tímeáék utcája Maszkatban

Milyenek a helybéli családok? Mennyi gyermek születik, s hogyan nevelik őket?

Általában sok a gyerek, bár szerintem ez is változik. A mostani fiatalok, pláne az értelmiségiek nem akarnak már ’’ezer’’ gyereket és a fogamzásgátlást sem ellenzik. Az anyagi megfontoltság egyre inkább jellemzővé válik itt is.

Ti terveztek kisbabát, s ha igen: meg fogod tanítani magyarul?

Igen, szeretnénk, és mindenképpen megtanítom magyarul. Szerintem szuper, ha egy gyereknek alapból két anyanyelve van. A testvérem felesége francia, az ő gyerekeik is beszélik mindkét nyelvet.

Milyen gyakran van módod hazalátogatni?

Igyekszem egy évben minimum kétszer, általában nyáron hosszabb időre, és Karácsonykor egy hétre hazautazni.

A férjed szeret Magyarországon lenni?

Igen, nagyon szeret. Különösen nyáron, amikor minden szép zöld. A mi házunk Somoskőújfaluban van, az erdő szélén, gyönyörű kilátással a salgói várra, a kertünk hatalmas és álomszép! Apukám méltán büszke rá. Az az a hely, ahol az ember igazán kisimul.