Új évszakban hatalmába kerít a megújulás kényszere. Most azt találtam ki, hogy a tavasz tiszteletére kikotrom az összes betolakodó gyermeket a hitvesi ágyból, Ember meg bámulhat tátott szájjal, hogy nocsak, a hálószoba visszakapta unalmasan hétköznapi funkcióját.
Először Királykisasszonnyal kötöm meg a kompromisszumot: elalvás a saját ágyban, ha éjszaka felébred - már miért is ébredne fel egy négy éves gyerek?! - átjöhet hozzánk (basszus felébred, átlagosan fél órával az elalvás után). Következő lépés a rácsos ágy megszabadítása a poros játékkupactól, első rács kicsavarozása, a fekvőhely áthurcolása a hálószobába az ágyunk mellé (a fokozatos elválasztás híve vagyok). Kisfarkas meglátja, röhögőgörcsöt kap: "Vicces", majd a félreértések elkerülése véget hozzáteszi: "Nem Ojóé ágya."
(Magát érthetetlen módon nem Kórházi Farkasként, hanem Ojóként emlegeti, talán én is áttérek erre, lehet, hogy kevésbé megbélyegző?). Boldogan mászik be a franciaágyunkba: "Cicit kéjek szépen!" (Ugye milyen illedelmes gyermek? A következetes szülői szigor teszi.) Aztán megjelenik Szendvicsgyerekünk. Látom, felcsillan a szeme, nem tudom mire vélni. Minden világossá válik egy óra múlva, mikor aludni térek: 12 éves fiam, a 153 centijével beköltözött a babaágyba. Bután állok a szoba közepén, s számolgatom a szuszogó kis (nagy) csomagokat. A matematikában állítólag az a szép, hogy nincs benne mellébeszélés: a megszokott kettő betolakodó helyett immár három bitorolja a hitvesi fészket. Nézem őket, és azon gondolkodom hány gyereket kell még szülnöm, hogy végre tanuljak a hibáimból? Aztán óvatosan helyet túrok magamnak a túlzsúfolt ágyban. Félálomban még feldereng: két hónap és itt van a nyárünnep: újabb évszak, újabb megújulás!
:D
VálaszTörlésMegpróbálhatnátok éjszaka titokban átköltözni a gyerekszobába...
:))Az igazság az, hogy már nekünk is eszünkbe jutott. Nem mondom, hogy nagyon romantikus egy 150 cm hosszú gyerekágyban szorongani, de azzal biztatjuk magunkat, hogy rövid, átmeneti időszakról van szó...
VálaszTörlésA hitvesi ágy túlzsúfoltsága elől nálunk én menekülök a kiságyba.
VálaszTörlésAmúgy 12 éves koromig én is anyukám mellett aludtam, és csak azért szoktam át a saját szobámba, mert rettegtem, hogy valahogy lebukom a barátnőim előtt. Pedig akkor még nem is volt Internet, ahová anyám fotókat tölthetett volna fel rólam...
Hmm..némi rosszallást vélek felfedezni soraidban. Néha azért nekem is kell egy kicsit ventilálnom, nem igaz? És még sem tehettem közkinccsé a saját gyűrött,kialvatlan képemet egy átnyomorgott éjszaka után..Kisszendvics sokkal cukibb:)
VálaszTörlés