,,Az ember itt a földön nem is annyira lépésről
lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai
formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és
reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak
ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is
egészében és véglegesen Isten kezére adni.
Az első kereszt a gyermekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. A harmadik a felnőttkor keresztje, minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell leginkább ellenállni a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Az utolsó kereszt az öregkoré. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A másik a jobb, a harmadik a bal latoré. Jézus barátságába fogadja a jobb latort, de egyetlen ítélkező szava sem volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt - valamennyiünkért.
A kereszt az egyedül
lehetséges haza jóhíre."
(Pilinszky János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése