Szerző: FiloSzofi
Nemrég elkezdtem egy diétát, hogy megfékezzem bizonyos elszaladt lovamat. Az első napok rettentő megpróbáltatást jelentettek, ugyanis többszörös függőségtől kellett megszabadulnom: Egyrészt az evéstől, mint mindig kéznél levő örömforrástól, másrészt magától a szénhidrátfüggőségtől.
Naphosszat sóvárogtam. A képzeletem képei 3D-ben lebegtek az orrom előtt húsz centivel. Olyan mákos bejglit vetítettem magamnak, hogy a kardomat felakaszthattam volna rá! Mégis, az egyik fürdőkádi elmélkedésben megállapítottam, hogy intellektuális örömet okoz a helyzet.
Már nem először jönnek elő Feri atya régi prédikációjának szavai a böjtről, amelyben a ma divatos böjt-felfogásoktól próbálta megtisztítani a vallásos böjt fogalmát. (Az enyém ettől függetlenül továbbra is egészségügyi fogyókúra, némi melléktermékkel, mint ezek a tapasztalati felismerések.) A vallási böjt lényege nem valami praktikus megtisztulás, még akkor sem, ha az éves ciklusokban egybevág a természetes igényekkel is. A vallási böjt lényege az, hogy hiányt tapasztaljunk meg. Nem azért, mert az jót tesz a bőrünknek, hanem mert szellemileg kimozdít a jól megszokott nézőpontunkból, és valami másra tesz alkalmassá.
Nemrég elkezdtem egy diétát, hogy megfékezzem bizonyos elszaladt lovamat. Az első napok rettentő megpróbáltatást jelentettek, ugyanis többszörös függőségtől kellett megszabadulnom: Egyrészt az evéstől, mint mindig kéznél levő örömforrástól, másrészt magától a szénhidrátfüggőségtől.
Naphosszat sóvárogtam. A képzeletem képei 3D-ben lebegtek az orrom előtt húsz centivel. Olyan mákos bejglit vetítettem magamnak, hogy a kardomat felakaszthattam volna rá! Mégis, az egyik fürdőkádi elmélkedésben megállapítottam, hogy intellektuális örömet okoz a helyzet.