Oldalak

2014. január 31., péntek

Teljességmánia - avagy miért nincs szárnya az embernek?

Szerző: FiloSzofi   

Nemrég elkezdtem egy diétát, hogy megfékezzem bizonyos elszaladt lovamat. Az első napok rettentő megpróbáltatást jelentettek, ugyanis többszörös függőségtől kellett megszabadulnom: Egyrészt az evéstől, mint mindig kéznél levő örömforrástól, másrészt magától a szénhidrátfüggőségtől.
Naphosszat sóvárogtam. A képzeletem képei 3D-ben lebegtek az orrom előtt húsz centivel. Olyan mákos bejglit vetítettem magamnak,  hogy a kardomat felakaszthattam volna rá! Mégis, az egyik fürdőkádi elmélkedésben megállapítottam, hogy intellektuális örömet okoz a helyzet.


Már nem először jönnek elő Feri atya régi prédikációjának szavai a böjtről, amelyben a ma divatos böjt-felfogásoktól próbálta megtisztítani a vallásos böjt fogalmát. (Az enyém ettől függetlenül továbbra is egészségügyi fogyókúra, némi melléktermékkel, mint ezek a tapasztalati felismerések.) A vallási böjt lényege nem valami praktikus megtisztulás, még akkor sem, ha az éves ciklusokban egybevág a természetes igényekkel is. A vallási böjt lényege az, hogy hiányt tapasztaljunk meg. Nem azért, mert az jót tesz a bőrünknek, hanem mert szellemileg kimozdít a jól megszokott nézőpontunkból, és valami másra tesz alkalmassá.

2014. január 30., csütörtök

Fordítva a jogon

Szerző: Lotte  


Nemrég akadtam rá erre az újsághirdetésre, s bevallom, elszomorodtam, hogy egy születendő élet elvetésével kapcsolatban milyen szikár megfogalmazással éltek annak szövegezői. A jogvédő aktivisták ugyanis még csak utalást sem tesznek arra, hogy miképp előzz meg egy nem kívánt terhességet, vagy hová fordulhatsz segítségért, ha anyagi vagy más okok miatt nem a legjobbkor kopogtatna az a kisbaba, mégis szeretnéd megszülni, és eluralkodik rajtad a kétségbeesés. Mert lehet ilyen nehéz pillanata az életnek, bizony lehet! De mindenkinek, aki a lelkébe néz, tudnia kell, hogy ez a döntés nem egy egyszerű beavatkozás, hanem a testi következmények mellett komoly lelki vonatkozásai is vannak.
Nehéz döntést hozni pedig óhatatlanul kínos kérdések megválaszolásával jár. Nem megítélni kell egy nőt, aki ilyen helyzetbe kerül, hanem valóban segíteni őt mindenkinek: közvetlen környezetének, segítő szervezeteknek és bizony a "hivatalosságoknak" is - természetesen a rájuk vonatkozó, törvény szabta keretek között. A segítségadás azonban véletlenül sem merülhet ki abban, hogy azt mondjuk: "ne tépelődj, mert jogod van a testeddel azt tenni, amit akarsz, inkább jelentsd fel azokat, akik ebben elbizonytalanítának, s mi majd csinálunk belőle világraszóló palávert, hogy sérülnek a jogaid"A Patent Egyesület ugyanis egyetlen szempontra koncentrál: az abortusz mint elidegeníthetetlen női jog jelenik meg gondolkozásában, s számára csak az fontos, ha a kismamát befolyásolni próbálnák döntése kapcsán, azaz az abortusztól bárki, bármilyen módon eltéríteni akarná, akkor jöhessen, büntethessen. Érdemes megnézni ennek fényében honlapjukat.

2014. január 27., hétfő

Lelki Zöldségek: Már megint iskolás leszek!

Szerző: Fakirma

 Amikor az óvónénik a múlt héten megkértek, hogy ezentúl Királykisasszonyt reggel nyolc óráig szállítsam be az óvodába, mert elkezdik az iskolamunka készítését, kitört rajtam a jól ismert pánik: még egy ivadék, akit már megint nem leszek képes időben eljuttatni be kell íratnom egy új intézménybe. A nagycsaládos lét soha véget nem érő rutintevékenységei közé tartozik a tavaszi fáradtsággal együtt érkező beiratkozási láz. A feladat egyszerű: házilag kezelhető párkapcsolati válság és közepesen súlyos idegösszeomlás kíséretében, alaposan megcsócsált szempontok alapján választott emberneveldébe betuszkolni a kritikus kort elérő gyereket. Minden lustaságom, ellenérzésem és elvem ellenére. Mert alapjában véve úgy gondolom, rohadjon meg az összes olyan intézmény, amelyik nem tárja szét sóvárogva kapuit aktuális zsenipalántám előtt.
És mivel igen sok ilyen iskola létezik Budapesten, és eszük ágában sincs megrohadni, ellenben virágoznak az én gyerekeim nélkül is, marad a düh, és az önigazoló moralizálás. Sajnálkozó mosollyal nézegetem azokat a szülőpajtásokat, akik elszántan vetik bele magukat az iskolaválasztásként definiált szabadidős tevékenységbe. Én minden késztetésemnek ellenállva nem abuzálom óvodásomat képességfejlesztésekkel, különórákkal, tesztfüzetekkel, előkészítőkkel, és játékos képességfelmérésekkel. És közben rettegek. Mert tudom, hogy könyöklés, protekció, öles nyelvcsapások és alapos felkészülés nélkül mázli kell ahhoz, hogy a gyerekem olyan általános iskolába kerüljön, ahol nem keveredik korpa közé. Vagy legalább is nem eszik meg a disznók.

2014. január 25., szombat

Ha nem tetszel, lekurvázlak!

Szerző: Lotte   

Kampány van, szállanak a pofonok jobbról, balról, emelkedik az ingerküszöbünk, de azért bizonyos szint alá ne süllyedjünk már! Épp ezért nem tudok szó nélkül elmenni egy pár nappal korábbi kijelentés mellett.

A kormány Schmidt Máriát bízta meg a holokauszt gyermekáldozatainak és a megmentőknek emléket állító Sorsok Háza-koncepció kidolgozásával. A Mazsihisz azonban, úgy tűnik, egyre inkább ellenséges akcióként éli meg a kormányzat törekvését, hogy emlékévet szenteljen a holokauszt áldozatainak emlékére, s fenntartásait fejezte ki a kinevezéssel kapcsolatban is. A sajtótájékoztatójukon megszólaló történész, Karsai László pedig a következő megdöbbentő kijelentést tette: "Schmidt Mária a holokausztot relativizálja, ezért tőle azt elvárni, hogy majd érdemben szembenéző, komoly, önvizsgáló oktatási projektet fog letenni az asztalra, ez körülbelül olyan, mint hogyha egy nyilvánosház vezetőnőjétől kérnénk erkölcsi útmutatásokat.”

Szeretnék erre a jelenségre reagálni, mint nő és mint Schmidt Mária történészi, közgondolkodói munkásságánk tisztelője.

Elsőként le kell szögeznünk, hogy a stílus maga az ember - Karsai Lászlót önnön kijelentésénél jobban semmi sem minősíti. Egy nőt, akivel nem értünk egyet, a legegyszerűbb kétségkívül lekurvázni - s fokozva a tétet úgy, hogy abból még életkorára is essen egy kis gúnyos vetület. Pikáns, hogy mindezt egy olyan gondolkodói csoport tagja teszi, ahol a nőkkel kapcsolatos nemi sztereotípiák lebontására kényesen ügyelnek, s hátrányos megkülönböztetésnek tartják lassan már azt is, ha egy kislány babát kap a szülinapjára.
Mindenesetre szimbolikus képet fest Karsai "elszólása" a baloldali értelmiség nőkkel kapcsolatos álságos felfogásáról, s vele a tisztelet tökéletes hiányáról. Nálam kiverte a biztosítékot.

2014. január 24., péntek

A mimóza és a szülés

Szerző: Lotte   


Szép lassan araszolok a negyedik szülésem felé, nem csoda, hogy megakadt a tekintetem az Index véleményrovatának egy néhány nappal ezelőtti címén. „Én most egy ideig nem szülök – sommázta az írás tartalmát a cikk jegyzője. Pillanatok alatt leperegtek lelki szemeim előtt azok a lehetséges szörnyű komplikációk, szülési nehézségek, fájdalmak, amik ilyen kategorikus címadásra késztethették a szerzőt. Legyőzve szorongásaimat, mégis úgy döntöttem, elolvasom az írást, hátha tanulsággal szolgál.

Bevallom, már a cikk leadje is merőben mást hozott, mint amire számítottam: „Kevés embernek adatik meg, hogy a bizonyosság pillanatában, mikor kiörömködte magát a születendő gyermeke okán, hogy ne az legyen a második, legfeljebb a harmadik gondolata: mennyibe fog ez kerülni?”
Próbáltam felidézni, mik kavarogtak bennem akkor, mikor negyedszerre élhettem át a két csík megjelenését a tesztablakban: nem, biztos, hogy sem másodszorra, sem harmadszorra nem ez ugrott be, így hát konstatálnom kellett, hogy a boldog kevesek közé tartozom. Aztán következett a hosszadalmas leírás arról, milyen borzalmak vártak szegény „nem tervezett gyermek” szüleire, hisz ők „nem spórolhattak ÉVEKET (!) előre a szülésre”. (Komolyan gondolja valaki, hogy egy gyermek azért születik meg, mert a bankszámlán egyszer csak rendelkezésre áll egy kikalkulált összeg? !) Nos, főhősnőnk vasakarattal és büszkeségtől dagadó mellel döntött az sztk, a kerületi orvos, az ügyeletes szülész és a Péterfy Kórház mellett. Csak halkan jegyzem meg, korántsem ő az első, s nem is az utolsó, aki ilyen-olyan megfontolások alapján nem kíván minden vizsgálatnál pénzt fizetni választott orvosának, s rábízza magát az állami egészségügyre. Ezt valami földöntúli bátorságként, szinte hőstettként feltüntetni, finoman szólva sem felel meg a valóságnak.

2014. január 22., szerda

Állítsátok meg a giccset! Nem kell a német megszállás emlékműve!


Szerző: FiloSzofi   


Facebookos kiszivárogtatás szerint Belváros képviselő-testülete megszavazta a szabadság téri német megszállás-emlékmű felállítását. Pedig még reménykedtem, hogy talán mégsem, de hiába. Valamit tenni kell!

["Rendkívüli ülést tart szerdán az V. kerületi önkormányzat képviselő-testülete, hogy megtárgyalják Rogán Antal előterjesztését a Szabadság térre tervezett emlékműről. A német megszállásnak emléket állító szobor felállításáról még tavaly év végén hozott döntést a kormány, az emlékműnek március 19-ig el kell készülnie, ezért kiemelt beruházássá nyilvánították."  (Az origo cikkében még több információt találtok.)]

 De úgy látszik, az ostoba politikai paláver erősebb a józan ítélőképességnél. Az emlékművet jelenleg az határozza meg, hogy ki ellenzi, és ki támogatja, és kinek milyen a történelemképe. Az, hogy egy szobor elsősorban műalkotás, és jellemzően hosszú távon meghatározza a környezetét, az -úgy tűnik- nem számít.
Az első gondolatom, mikor megláttam a homályos terveket, az volt, hogy "Na ne, ezt nem lehet, ezt nem szabad engedni! Nem szabad elcsúfítani ezt az elegáns teret!"

Lehet érvelni, hogy az emlékművek elsősorban történelmi nyomok, de ez tévedés. Az emlékmű is elsősorban műalkotás (kellene legyen), különben semmi szükség nem lenne rá, beérhetnénk helyette egy szöveges emléktáblával is.

2014. január 21., kedd

Mi van a batyudban?

Szerző: Lotte


Sose lehet tudni, mi mire jó!”- mondogatta drága nagymamám, ha valami nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Gyerekként nemigen figyeltünk rá oda, a közhelyesnek tetsző fordulat a makacs ismétléssel mégis szép lassan bevésődött az agyunkba. És az élet – ha ezen a szemüvegen keresztül tekintettünk folyására - sokszorosan igazolta is az alapvetően optimista hozzáállás érvényességét.
Egy elrontott felvételi pótolhatatlan barátságokat és nagy élménnyel járó utazást hozott; egy villamosról való lemaradás fontos találkozást; egy váratlanul kiélesedett jó reflex a beláthatatlan kimenetelű gázolástól való menekülést, vagy egy otthon hagyott telefonért való bosszús visszafutás a lakás leégésének elkerülését.
Családom alapvetően szorongásos világképét nagymama e mondatocskába sűrített, gondviselésbe vetett őszinte hite aranyozta be, - s még ha néha legyintettünk is rá – mindenki részesült áldásaiból, akár betegségről, akár munkahelyi problémákról vagy iskolai gondokról, emberi csalódásokról volt szó.

2014. január 19., vasárnap

Anyai inkompetenciák

Szerző: Fakirma


Bendő közeledő születésnapja a pattanások szaporodása mellett azt is jelenti, hogy lassan tizenhat éve anya vagyok. A több mint másfél évtized alatt számos olyan bűvészmutatványt sajátítottam el, amire álmomban sem gondoltam, hogy egyszer képes leszek.
Például bármilyen időjárási és hangulati viszonyok között kimenekítem a felpörgött kecskegidák alól gyermekeimet az állatsimogatóból.
Pillanatok alatt percre pontos számításokat végzek a balettóra nettó és bruttó ideje közti különbségre vonatkozóan.
Nyolcvan százalékos sikerrel cserélem le magamat egy plüssállatra az alvó gyerekeim között.
A vidámpark mellett elhaladva rángatózás nélkül turbékolom el századszorra is a
Kicsikém nem tudom, de nagyon remélem, hogy igen
választ az aktualitását sosem vesztő kérdésre,
De mama, ugye a hullámvasút akkor is működni fog, ha bezár a vidámpark?
Most pedig kiderült, hogy profi vagyok részeg kamaszok kijózanításában is.

2014. január 17., péntek

A pszichológus kérdez: Hova whisky a kamaszkor?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor maradék anyai ösztöneinek köszönhetően éjjel háromkor kitámolyog az ágyából, majd némi csipás bolyongás után az udvaron talál egy félig üres whiskys üveget négy boldogan vigyorgó 14 éves gyerek társaságában, akik ragaszkodnak a szabad ég alatti alváshoz? A négy kamasz közül az egyik a saját fia, három pedig a saját fiának az a három osztálytársa, akikért felelősséget vállalt a hétvégére.

2014. január 16., csütörtök

Leszel a barátom? - Megőrültél!

Szerző: FiloSzofi

"A barátsághoz egy kicsit őrültnek kell lenni." - Fejtegette minap egy barátnőm valamelyik közös gyerekes expedíciónkon. Arról beszélgettünk egyébként, milyen nehéz felnőtt korban barátkozni, úgy igazán. Nem haverkodni, meg cimboráskodni, hanem barátot találni. Szerintetek?

Minél többet gondolkodom ezen az egyszerű meghatározáson, annál inkább leborulok barátnőm éleslátása előtt. Mert sok szépet lehet mondani a barátságról, a közös értékekről, a bizalomról, kölcsönös támogatásról meg metacsaládi célokról, de az a plusz stich, a csipetnyi bolondéria, az elhagyhatatlan kritérium. Nem (csak) a tartalma, hanem a feltétele. Figyelem, most a felnőttkorban kötött barátságokról van szó, az új szerzeményekről, és nem a régi darabokról.

Nemrég olvastam Gévai Csilla kamaszkönyvét, ahol például két barátnő az egyikük szerelme lakása környékén bujkál, ami nagyon ciki, de nagyon sokat lehet nevetni, és a könyvben egyszerűen és nagyszerűen van megjelenítve, hogy egy ilyen lüke akcióban nem a szerelmedhez kerülsz közelebb, hanem a barátodhoz.
Csak persze, kamaszkorban ablak alatt leselkedni teljesen rendben van, később már viszont kevésbé. Ezért ha valaki legalább szellemileg meg akarja lépni ezeket a hülye húzásokat, annak egy kicsit tényleg dilisnek kell maradnia.
De miért lenne értelme akár elméletileg is hülyeségeket csinálni?

2014. január 15., szerda

Szőke volt, aztán barna lett...

Szerző: Lotte 

A Hair című kultikus film óta tudjuk, milyen fontos identitásformáló szerepe van a hajkoronának. Szőke gyűrűk vagy sötét hajzuhatag; fiúsan rövid vagy királykisasszonyosan hosszú - mind más-más karaktert, más nőiséget kereteznek.
Tegnap Szofival arról beszélgettünk, milyen külső változásokat látunk egymáson, amik a múló éveket jelzik, hogyan kezd el megkarmolni minket az idő? Szerencsére annál azért gyakrabban találkozunk, hogy mély depresszióba zuhantunk volna a terjedelmes listától (nem merültek fel a lerakódó plusz kilók és bőrünk feszességének kérdései), de a hajminőségünk megváltozása első helyen állt a szemlében. Ki gondolta volna, hogy épp a hajunk?!

2014. január 14., kedd

Zöldre sápadó piros - a szocialista nő esete a GYED Extrával

Szerző: Lotte 

Kezdjük azzal, hogy a GYED Extra nem Magyar Krónika!
Olyan intézkedéscsomagról van ugyanis szó, ami tényleg jó, és ami sokak életében jelent kézzelfogható segítséget, mert valós problémákra reflektál, és jelentősen bővíti a kisgyerekes családok mozgásterét, a választás szabadságát adja a kezükbe.
Miért is? Mert végre nem "büntetik" tovább azokat a családokat, akiknél kis korkülönbséggel születnek gyerekek; aztán januártól a GYED folyósítása mellett a kicsi egy éves kora után korlátozás nélkül lehet dolgozni - mindez a családok élethelyzetéhez rugalmasan illeszkedő szabályrendszer. Ahogy az is, hogy most már a felsőoktatási intézmények hallgatói is jogosulttá válnak az ellátásra, a nagycsaládos anyukákat pedig a meghosszabbított ideig (öt évig) tartó munkáltatói adó- és járulékkedvezmények miatt szívesebben fogadják a munkaerőpiacon.
Nemigen lehet tartalmi vagy ízlésbeli  kifogást emelni az intézkedéscsomag ellen - pláne nem nőként, olyan anyaként, aki maga is át kellett hogy élje a kisgyermekes időszakban szinte kivétel nélkül felmerülő prblémákat.

2014. január 12., vasárnap

Bóvliháború

Szerző: Fakirma

Bölcsőhalál
Mónipóni története mélyen megrázott. Gyors kimúlása csak a legkisebb rossz volt gaztettei közül, néhány könnycsepp, átszorongott éjszaka, szembesülés az elmúlás elkerülhetetlenségével, szülői szentségelés, hipp-hopp, és egy közepesen ostoba pszichológus néhány ülés alatt helyrepofozza a család lelki békéjét.
Móni és barátai ennél nagyobb szemétségekre is képesek. Lotte szívhez szóló történetét, melyben a kicsi lánya szívéből kipattanó vágy az anyai tipródáson keresztül eljut a karácsonyfa alá, a sajátoménak érzem. S a hozzászólások alapján azt sejtem, vagyunk még ezzel néhányan.
Mint minden trendi anya, én is nagy hangsúlyt fektetek  gyermekeim  intim szférájának koruknak megfelelő, személyiségüket fejlesztő, lelkileg építő játékok elárasztásával. Elméletben maradéktalanul. A kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Az antropozófiától megfertőzött kölesbarát referenciacsoportomnak hála, az elvek és a valóság közt tátongó szakadék az egészségesnél nagyobb mértékben mardossa lelkiismeretemet.

2014. január 10., péntek

Derékszaggatósdi

Szerző: Lotte  

Nem újkeletű a megállapítás, de most, hogy a hasam térfogata kezd akadályozni a fesztelen mozgásban még feltűnőbb, hányszor kell lehajolni idehaza egy nap. Megpróbáltam megszámolni, de húsz körül feladtam (reggel fél kilenc volt ekkor)...
Mintha gyerekes családoknál a gravitáció erőssége fokozódna - hullik ki minden, mindenütt a kis kezekből: szaloncukorpapír, legóalkatrész, fél pár papucs és mindennemű tárgy. Ez még önmagában nem jelente problémát, ha aki leejti, szépen fel is szedegetné maga után, de az enyéim igen nagyvonalúan kezelik az elhullajtott nyomok feltakarítását.

2014. január 9., csütörtök

Mindent bele! - ezt főzte ki az ellenzék

Szerző: Lotte  

Mosolyogva olvasom a híreket a választási ringbe készülődő ellenzék térképének változásairól. Az "aki nincs ellenünk, az velünk van" elv alapján verbuválódó vegyesvágott alakulat egyre inkább az olasz minestrone levesre emlékeztet. No, nem a zöldségleves ízletessége tekintetében, hanem a recept alapvető rendező elve miatt: "mindent bele, ami csak fellelhető!". A '14-es év eldönteni látszik a legmegosztóbb alkotóelem, Gyurcsány Ferenc részvételét a leveses kondérban - hasonlítsuk őt az egyszerűség kedvéért a csípőspaprikához.
A hozzávalók a népfrontos hagyományok jegyében szépen rotyognak, egymást morcosan kerülgetve, össze-össze koccanva zubognak, s egyetlen vágyuk, hogy négy ínséges év után végre újra egy kis húshoz jussanak.

2014. január 8., szerda

Üldöz a kamaszkor

Szerző: FiloSzofi

Amikor azt olvastam, hogy a 16 éves lány szerelme Gulácsy Lajos, és hogy menő képregényrajzoló szeretne lenni, akkor tudtam, hogy ezt a könyvet megveszem. Magamnak. Amúgy is üldöz a kamaszkor, kénytelen vagyok újra visszanézni, ha meg akarom találni Filo Szofi elejtett fonalait, hogy ne fogyjon lassan F.Sz-re. Egyébként is irtó kíváncsi voltam, miben hasonlítunk még Lídiával a rég halott művészek iránti szerelmen kívül. Na, ebben például nem:

"Szeptemberben Byron egyik terheléses feladata az volt, hogy folyamatosan úgy íratott velem házi dogákat, hogy a szöveg csak tőmondatokból állhatott. Kábé így: Hazamentem. Lefeküdtem. Gondolkoztam. Satöbbi. Elmondása szerint ezt azért tette, hogy megszabadítson az életkorommal abszolút együtt járó túlírástól és sallangtól."


Rám sosem figyelt senki ennyire, és most újra sajnálom is magam ezért, brühühü. Most olvastam egy másik karácsonyi könyvben feketén-fehéren, hogy kamaszgyerekünknek mentort kell találnunk. A könyv a fiúk neveléséről szólt, de ez pont a lányokra is igaz.

Ha tehát lett volna irodalmi mentorom, akkor már rég rám szólt volna: "Szofi, ki ez a Lídia, miről akarsz írni voltaképpen? És legfőképp: Mit akarsz mondani?"

Jó, jó, igaz,lássuk:

Ki?
 Kubik Lídia tizenhat éves, dráma tagozatos gimnazista, aki lehet, hogy mégis inkább a rajzolásnak szentelné az életét. Az ő naplóját olvashatjuk Lídia16 címmel. Lídiát Gévai Csilla teremtette, sejthetően kicsit önmagából, mivel ő mára többkötetes szerző, és menő grafikus egyszemélyben. Ezért nem egészen hiteltelen, hogy a könyvbeli Lídia is már-már túlságosan sikeres.

A könyvbe ITT beleolvashatsz. Ez ez egyik csúcs jelenet, a kiszemelt fiú lakása körül bujkálni a legjobb barátnővel. Na, volt ilyen?

2014. január 7., kedd

Kádár szelleme

Szerző: Lotte      

A karácsonyi vendégjárás során két rokoni otthonba lépve is az újonnan elindult retrócsatorna képsorai futottak a televízióban. Régi sportműsorok, táncdalfesztiválok váltották egymást a képernyőn. Bele lehetett volna feledkezni az "archívokba", mégis valami halovány rossz érzés derengett fel bennem. Felfogásom szerint XX. századi történelmünk legkártékonyabb korszaka épp az az időszak volt, mely egyébként a magyar televíziózás hőskorával esett egybe. Az 1956-os forradalom leverése utáni május elsején élőben közvetített, a kommunista rendszer megváltoztathatatlanságát hirdető propaganda-nagygyűlés élő szimbóluma ennek a ténynek: márpedig innentől számítjuk a Magyar Televízió elindulását.
Az állami tévé - szakmai kiválóságai és vitathatatlan érdemei mellett is - a rendszerváltásig (sőt, azt követően, tovább működő káderhálózatán át még sokáig) kiszolgálta a pártérdeket: az aczéli támogatott és tűrt tartalmak óvatos egyensúlyozásával manipulálta az ország közvéleményét. A direktíva világos volt: a legvidámabb barakk (extrém magas öngyilkossági mutatók melletti) "jókedve" csakis addig tarthat, amíg csitíthatók a mélyben pulzáló, diktatúrával kapcsolatos ellenérzések.
Nem változtat ezen az a tény sem, hogy gyerekkorunkban Hakapeszi Makit és a "cimborákat" nagyon megszerettük, hogy jókat röhögtünk Gálvölgyi János Kapcsoltam paródiáin és izgatottan vártuk a Linda új epizódjait. A ragacsos rendszer, a "kádári kiegyezés" lényege ugyanis épp ez a janus-jelleg volt: "emberarcúvá", szerethetővé, s összekacsintósan kinevethetővé színezni az elfogadhatatlant. Homogén szürkévé tenni a feketét és a fehéret.

2014. január 4., szombat

2014

Szerző: Lotte

Ugyan még csak most indult az év, de tuti, hogy ez volt a legvidámabb teregetése - tudom, hogy a 24. terhességi héten kissé korai, de az 56-os ruhácskák babusgatásának nem tudtam ellenállni:


2014. január 2., csütörtök

Séta

Szerző: Lotte

Nem is tudom már, mikor sétáltunk utoljára...
Kettesben talán egy vidéki tartózkodás idején, sok hónapja már annak. A "két ünnep között" (milyen főzelékszagú kifejezés, nem?) volt rá két esténk is, hogy elinduljunk, csak úgy, falunk semmi kis utcáit róni. Ekkor rémlett fel, hogy milyen jó dolog is ez! S hogy mennyire nehezen illeszthető be a munkától, iskolától fogott hétköznapokba!
Pedig a legtriviálisabb kikapcsolódás, eszköztelen, s mégis jótékony testnek és léleknek. Egy órácska céltalan (vagy épp ennek van csak igazán célja?) tekergés sötét utcákon, vasútállomáson, parkokon át. Ráhagyatkozás, lépdelés a "semmiben", ami teret ad a gondolatnak. Ha egyedül indulunk útra, végre komolyan szóba állhatunk magunkkal, ha párosan, végre tényleg beszélgethetünk. Kiszakadva az otthon melegéből, a mindig céltudatos ténykedésre sarkalló környezetből könnyebben rugaszkodik el a lélek a hétköznapoktól, más perspektívák nyílnak, aprócska történések új reflexiókra sarkallnak. Milyen egyszerű is ez, s milyen jó nekilódulni a város lüktetésének vagy akár a karácsonyfaizzót tükröző falusi ablakok csendességének!

2014. január 1., szerda

Gonosz Mostoha

Szerző: Fakirma

Lányos anyaként a klasszikus tündérmesék közül  vitathatatlan kedvencem Csipkerózsika története. No, nem a sztori miatt, a boldog végkifejlet ellenére hülyére szorongom magam a gondolattól, milyen lehetett a királyi családnak 16 évet lehúzni a fejük felett lebegő tragédia árnyékában. A mázlista királyfit pedig már gyerekként is megvetettem: míg a többi herceg hősiesen felnyársalta magát a rózsabokrokon, ő a tökét vakarta, majd besétálva a tutiba éppen jókor érkezett, jó helyre.
Csipkerózsika meséje azért kedves a szívemnek, mert nem szerepel benne Gonosz Mostoha. A csúnyácska, dagi, de szerethető királyi pár együtt szívja végig a borzalmakat: először a gyermektelenség átkát, majd az ajándékba kapott boldogságukra telepedő idegölő várakozást.
Manapság kihalófélben lézengenek a királyi párok, az egyre divatosabbá váló gonosz mostohák pedig magabiztosan  nyúlják le a békés családi zűrzavarok terepét.
Nálunk is akad egy saját darab. Ha nem is olyan szép, és nem is olyan gonosz, mint Hófehérke szülőpótléka, de határozottan gonosz. És határozottan mostoha. A mi jól fejlett házi példányunk kifejezetten klassz arc, többet tesz családunkért, mint amennyi egy hús-vér édesapától elvárható lenne: főz, nyaraltat, befizet, kifizet, leckét kérdez, ügyeletre hurcol, szülői értekezletre jár. Hiába minden igyekezet, ettől sem válik pozitív főhőssé, gonoszsága eleve abszurd helyzetéből fakad.