Facebookos kiszivárogtatás szerint Belváros képviselő-testülete megszavazta a szabadság téri német megszállás-emlékmű felállítását. Pedig még reménykedtem, hogy talán mégsem, de hiába. Valamit tenni kell!
["Rendkívüli ülést tart szerdán az V. kerületi önkormányzat képviselő-testülete, hogy megtárgyalják Rogán Antal előterjesztését a Szabadság térre tervezett emlékműről. A német megszállásnak emléket állító szobor felállításáról még tavaly év végén hozott döntést a kormány, az emlékműnek március 19-ig el kell készülnie, ezért kiemelt beruházássá nyilvánították." (Az origo cikkében még több információt találtok.)]
De úgy látszik, az ostoba politikai paláver erősebb a józan ítélőképességnél. Az emlékművet jelenleg az határozza meg, hogy ki ellenzi, és ki támogatja, és kinek milyen a történelemképe. Az, hogy egy szobor elsősorban műalkotás, és jellemzően hosszú távon meghatározza a környezetét, az -úgy tűnik- nem számít.
Az első gondolatom, mikor megláttam a homályos terveket, az volt, hogy "Na ne, ezt nem lehet, ezt nem szabad engedni! Nem szabad elcsúfítani ezt az elegáns teret!"
Lehet érvelni, hogy az emlékművek elsősorban történelmi nyomok, de ez tévedés. Az emlékmű is elsősorban műalkotás (kellene legyen), különben semmi szükség nem lenne rá, beérhetnénk helyette egy szöveges emléktáblával is.
Az emlékmű-ügy napok óta borzolja a kedélyeket, azt hiszem, éppen ma tüntet ellene az MSZP és a DK. Mély fájdalmam ez, mert hozzájuk semmi szín alatt sem csatlakozom, és amúgy is kerülném a politikai vitát a témában. A dolog sokkal inkább esztétikai kérdés, és mint ilyen, ESZTÉTIKAI BOTRÁNY! Ronda. Giccses. Monumentális gagyi. A szovjet emlékművel párbeszédbe állítani tévedés. Zsidókérdést csinálni belőle tévedés.
"A kompozíció két fő elemből: német birodalmi sas és Gábriel arkangyal alakjából, valamint egy több elemből, 13 db oszlopból, timpanonos és architrávos kapuzatból és feliratokból áll. A kompozíció anyaga bronz, kő és krómacél. A teljes magasság kb. 7 méter" - olvasható a műszaki leírásban, ami szerint ezek az allegorikus alakok az elnyomót és elnyomottat, a megszállót és a megszállottat jelenítik meg.
A Szabadság tér Október 6. utcai torkolatánál, a parkolóház íves lejáratait a kompozícióba integrálva - ha jól látom - helyezkedne el a tervezett förmedvény. Kitűnően agyonvágná az eddigi átgondolt, nagyvonalú, elegáns és drága tervezést és kivitelezést.
Az Iberostar luxus hotel, a legkorszerűbb építészeti megoldásokkal épült, megtartva a műemlék épület külső vázát, belül korszerűsíve, a tetején kubusos kiegészítéssel, A népszerű szökőkút szintén szögletes és minimalista, remekül lezárva a sugárutat, anélkül, hogy lefojtaná a megnyíló teret. Ezzel szemben csapna le ránk(?), avagy Gábriel arkangyalra a birodalmi fekete sas. Hiányzik ez nekünk?
Zárójelben jegyzem meg, hogy politikailag is tévút a koncepció, mert csak erősíti a Szovjet emlékmű rossz ízét. Ez az emlékmű a megszállt Magyarország szenvedésére emlékezne, az átellenben levő monstrum viszont a szovjet felszabadító hősöket dicsőíti. Mintha rossz és jó állna szemben egymással, ami igen ízléstelen hangsúly, tekintve, hogy a szovjet felszabadítás egyben a legsötétebb, leghosszabb megszállás kezdetét jelentette.
Egyébként pedig azt sem érzem, hogy társadalmi igény lenne, így, ebben a formában a német megszállásra való emlékezés. Igen, lehetne azzal foglalkozni, hogy az egész ország térdre kényszerült, a megszállás közös tragédiánk, és nem volt mindenki náci. De egy ilyen, minden pozitív állítást nélkülöző monumentumra nincs szükség.
MENTSÜK MEG A TERET!
Abszolút egyetértek. Ronda. És történelmileg helytelen. Megosztó és bizarr.
VálaszTörlésNem kell Ez a nagy semmi !
VálaszTörlésMire is gondolsz?
VálaszTörlésSzervezetek tüntetést a szobor ellen.
VálaszTörlésSzépjónapot
VálaszTörlésKedves Szofi,
VálaszTörlésne vedd a lelkedre a Mandineren megjelent, kissé "érdes" kritikákat. Hideg polgárháború folyik, nagyrészt törzsi indíttatású. A szovjet megszállás kiszolgálói, haszonélvezői elkeseredett utóvédharcot vívnak, érzik, ha a jelenlegi kurzus fennmarad, elvesztik hitbizománynak vélt kiváltságaikat.
Ilyen helyzetben nem biztos, hogy a legjobb nyilvánosan megnyilatkozni a másik fél érvrendszeréhez csatlakozva, ráadásul azzal a felhívással, hogy "valamit tenni kell!"
Meg kell nézni, milyen kíméletlen ellenfél áll szemben.. ők nem vacillálnak, ők a "pártos igazság" - a saját hatalmuk - fanatikusai. Ők nem ejtenek foglyokat.
Sajnos, a politikában ilyen ellenfelekkel szemben nem lehet finnyásnak lenni.
A mai Magyarországon csak egy Orbán-típusú politikusnak, Orbán-féle módszereknek van esélye arra, hogy kiakolbólítsa a magyarellenes komprádor réteget bebetonozott állásaikból.
Ezek közé tartozik a vitatott emlékmű időzítése, üzenete, a meglepetésszerű döntés : az ellenfelet rászorítja arra, hogy önromboló politikát folytasson, a magyar népet ócsárolja, hetedíziglen bűnösnek bélyegezze, állandó bocsánatkérést követeljen hisztérikusan - azaz markánsan, mindenki számára láthatóan megmutassa valódi lényét.
Esztétikai kérdések mindig vitatottak. Annak idején az Eiffel-tornyot is hevesen ellenezte a korabeli francia közvélemény jelentős része, köztük több szellemóriás.
(Mellékesen, az Iberostar Hotel kubusa esztétikailag nagyjából ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az emlékmű, ugyanazt az izlést, korszellemet közvetíti.)
Azt írod, csak esztétikai kifogásod van, aztán mégis átmész politikai érvelésbe. Nem, a német megszállás emlékműve nem teszi szovjetet felszabadítási emlékművé: inkább az ország lehetetlen, tragikus geopolitikai helyzetére mutat rá. Az, hogy a szovjet megszállást felszabadulási emlékmű hirdeti, csak kiemeli ezt. Ráadásul a sas nem csak a német megszállásra utal, hanem az amerikai terrorbombázásokra is. Sőt, Gábriel is összetett üzenetet hordoz..
A csata kellős közepén, egy kis "friendly fire", saját oldalról érkező, tévesen leadott tűz miatt ne hagyd onleányi lelkesedésedet lelohadni! :)