Szerző: Lotte
Valamiért az én lánykám ragaszkodik ahhoz, hogy a baba kiszületik, nem megszületik - a Mennyből az angyalt is így énekli: "Istennek fia, a kiszületett". (Tegnap, a misén jöttem rá arra is, hogy nemcsak ezt, de a Hiszekegyet is sajátosan értelmezi, az "alászállt a poklokra" kitételt "halász száll a bokrokra"-ként dünnyögi. Mert így legalább számára is van érteleme.)
Ugyancsak pókhálós homály borítja még az időfogalmakat is. Kilenc hónap nagy idő egy felnőtt életében is, egy kisgyereknek pedig tudatilag szinte átfoghatatlan. Mikor pár hete a nagyszüleinél aludt Csupamosoly, a másnapi jóreggelt-telefonnál - egyetlen külön töltött este után - azonnal meg is kérdezte: "anya, most már nagyon nagy a hasad?"
A babaváráshoz kapcsolódó gyerekszájak bájosak, kedvesek. A születendő kistesttvérről pedig a maguk módján már most gondoskodnak a "nagyok". Ha például mellettem alszanak el, kevésbé rugdosnak össze, s néha váratlan puszit is nyomnak a hasamra. De a törődés jele, hogy ha mondjuk spenótot vagy más általuk nem preferált ételt eszem, rögvest rám szólnak, hogy ne csináljak ilyen galádságot a kistestvérükkel, hisz ő is kénytelen azt enni, amit én. Brrr! Szegény gyerek! Az a végképp meglepő dolog is előfordult, hogy egy-egy csokimorzsalékot is leküldtek neki - persze, gondosan méretarányos mennyiséget porciózva csak.
De a lényeg, hogy gondolnak vele, ami megható és sokszor nagyon mulatságos.
 |
| verabella.hu |
A babavárás egészen más megvilágításba került azzal, hogy gyerekeink immár "eszüknél" vannak, nem csecsemőként vagy totyógóként érte őket a hír, hogy anyukájuk hasában kisbaba növekszik. Kisiskolásként, ovisként most aztán záporoznak a kérdések, megvidámítva a mindennapokat.
Sógornőm ráadásul nemrégiben szült császármetszéssel, a kis unokatesó érkezését így már egyszer nyomon követhették. Ekkor szedegette fel kislányom a háttéranyagot egyik kedvenc, nekem szegezett kérdéséhez:
"Anya, neked is a császár vágja majd fel a hasadat, vagy a fenekeden fog kiszületni a baba?"
Valamiért az én lánykám ragaszkodik ahhoz, hogy a baba kiszületik, nem megszületik - a Mennyből az angyalt is így énekli: "Istennek fia, a kiszületett". (Tegnap, a misén jöttem rá arra is, hogy nemcsak ezt, de a Hiszekegyet is sajátosan értelmezi, az "alászállt a poklokra" kitételt "halász száll a bokrokra"-ként dünnyögi. Mert így legalább számára is van érteleme.)
Ugyancsak pókhálós homály borítja még az időfogalmakat is. Kilenc hónap nagy idő egy felnőtt életében is, egy kisgyereknek pedig tudatilag szinte átfoghatatlan. Mikor pár hete a nagyszüleinél aludt Csupamosoly, a másnapi jóreggelt-telefonnál - egyetlen külön töltött este után - azonnal meg is kérdezte: "anya, most már nagyon nagy a hasad?"
A babaváráshoz kapcsolódó gyerekszájak bájosak, kedvesek. A születendő kistesttvérről pedig a maguk módján már most gondoskodnak a "nagyok". Ha például mellettem alszanak el, kevésbé rugdosnak össze, s néha váratlan puszit is nyomnak a hasamra. De a törődés jele, hogy ha mondjuk spenótot vagy más általuk nem preferált ételt eszem, rögvest rám szólnak, hogy ne csináljak ilyen galádságot a kistestvérükkel, hisz ő is kénytelen azt enni, amit én. Brrr! Szegény gyerek! Az a végképp meglepő dolog is előfordult, hogy egy-egy csokimorzsalékot is leküldtek neki - persze, gondosan méretarányos mennyiséget porciózva csak.
De a lényeg, hogy gondolnak vele, ami megható és sokszor nagyon mulatságos.
De drága, de a "kiszületés" teljesen egyértelmű már számomra a mennyből az angyal után :)
VálaszTörlésIgen, abszolút konzekvens a szóhasználat!
VálaszTörlésNekem a napokban közölte a 4 éves nagyfiam, mikor meglátta a kidudorodó köldökömet, hogy biztos ott nyomta ki a kisöcsi az orrát. :-)
VálaszTörlésEz nagyon aranyos, nózidudor!
VálaszTörlés