Immunharcosok klubja

Szerző: Fakirma

Csendélet kandallóval

A Gyerekmentes hétköznapok projekt nyitóbulija mifelénk kilenc napig tartott, s jelen pillanatban úgy tűnik, a reményteli nyitány után villámgyorsan regrediáltunk a végtelenített itthon-fötrős állapotba: a  gyerekeim több mint egy hónapja betegek, az egyhangú enyészetbe csak a dögrováson lévők száma, és a betegségek színes és egyénre szabott lefolyása hoz némi változatosságot. Az őszi szünet kedvéért egy szusszanásnyi időre összekapták magukat, épp csak annyira lábadoznak, hogy nem lehet velük unaloműző közösségi programot szervezni, illetve lehet, de tömény lelkiismeret-furdalás kíséretében. Négy különböző életkorú lusta, elkényeztetett gyereknek szociális izolációjában főszerepet vállalni embertpróbáló feladat, rég feladtam már a menetrendszerűen befuccsoló gyermekközpontú erőfeszítéseimet, inkább azon agyalok, miként lehetne őket jövő hétre egészségileg kikupálni annyira, hogy hétfőtől tunyulásukat intézményes keretek között folytathassák. A szeptemberi betegségáradat után elhatároztam: idén amatőr hebehurgyaságok helyett átgondolt stratégiával esek neki immunrendszerük megtáltosításának. Első lépésként átgondoltam a modern tudományok és a hagyományos orvoslás által kínálta lehetőségeket:


1. Egészséges életmód
A külvárosi utcák gyermekeként hiszek az egészséges életmód döglődéseken való diadalában. A buktató a kivitelezhetőségben rejlik. Csodálattal szemlélem azokat az anyukákat, akik játszi könnyedséggel tartják fitten családjukat. Igyekezetem ellenére nálunk nem fér bele az összes alapvető egészségmodul a napi rutinba: ha optimális mennyiségű friss levegőt szívunk, a gyümölcsevés biztos kipipálatlan marad a to do listán. A tápláló, rostban és vitaminokban gazdag csócsa megfőzése, és a gyerekekbe való beletömködése pedig annyi energiát és időt emészt fel, hogy szóba se jöhet mellette egy laza biciklizés, a fogmosás pedig biztosan elmarad. A minimálkövetelmények teljesítése kudarcokkal teli kihívás nap mint nap, ha ezen múlna gyermekeim egészsége, már rég kimúltak volna. Titkon arról álmodom, hogy felküzdöm magam a haladó kategóriába, ahol a hétvégi kiránduláson pirospozsgás családok a hátizsákjukba a házi tönkölybúzás kenyér mellé csipkebogyót gyűjtenek. Addig maradnak a pótmegoldások.

2. Csodakütyük és csodahelyek
Sóbarlangok és sószobák, biorezonanciák és fényterápiák, kineziológiák és akupunktúrák, egytől egyig a kicsattanó egészség diadalát zengik. A csoda házhoz is jön: bioptron lámpa, infralámpa, párologtató, sótégla, illóolaj... Tegye fel a kezét, akinek az otthonában egyetlen gyógyfiszfasz sem található! Állandó anyai kisebbrendűségi érzésem forrását jelentik ezek a szipiszupi kiegészítők. Határozottan úgy tűnik, rajtam kívül minden szülő ezekkel boldogítja a kölykeit. (Persze lehet, hogy egyszerűen rossz a referenciacsoport.) A mondat, ami végleg a földbe döngöl:
Próbáljátok ki, megadom a címet, a tavalyi év nekünk is horror volt, de mióta ezt használjuk (ide járunk), a gyereknek egy kis megfázáson kívül semmi baja sem volt.
Soha nem próbáljuk ki. Néha azt hazudom, hogy persze, igen, kipróbáltuk. És nekünk is segített.                                                                                                                                                                  3.Vitamintabletta
A baciharc könnyed éllovasa: gyerekjáték beszerezni, senki se köpi az arcodba, sőt a dedek figyelmeztetnek, ha elfelejtetted kiosztani a napi adagot. A háborgó lelkiismeretet átmenetileg csillapítja, bár azt sosem fogom elhinni, hogy egy vacak tablettában annyi csuda jó cucc elfér, mint amennyivel az idióta reklámok etetnek minket.

4. Homeopátia
Gyógyszeres fiókunkban jelentős készlet áll rajtra készen. Nem, nem hiszek a fehér bogyeszkákban.  Pontosabban nem gondolkodom azon, vajon hiszek-e bennük. Azt viszont tudom, hogy az ártani nem árt szkeptikus duma hazugság. Senki ne etessen engem azzal, hogy a megjegyezhetetlen nevű golyócskák
fél óránkénti adagolása,
számolgatása,
kiszabadítása a teljességgel használhatatlan adagolóból,
összeszedése a parkettáról,
fogmosástól és étkektől való megóvása
ép ésszel kibírható rutintevékenység. Én rendszerint anyai szeretet helyett adom a gyerekeknek, intuitív alapon. Ha üres az anyai szeretet-tank, s a gyerekre rátör a könnyen diagnosztizálható hasfájós-torokfájós-törődj-velem-többet-anyám szindróma, néhány bogyóval kihúzható estig, amíg Apuca megérkezik, s üres tartályainkba csöpögtet némi szeretetet.

5. Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények
No, ezek azok a szerek, amelyekben igazán hiszek. És ezek azok a szerek, amelyek íze olyan pocsék , hogy a legédesebb csokipudingba rejtve is azonnal felfedezi a gyerek, s konokul megtagadja fogyasztását. Első számú kedvencem az aloe vera. Már nyár végén beszereztem a méregdrága literes kiszerelést. Jelenleg hadat üzenve a narancsbőrnek, én iszom és kenem magamra. Tudom én, hogy röhejes pocsékolás, azonban a kölykök idén sem hitték el, hogy ép értelmű lény beengedi az aurájába ezt a gusztustalanságot. Hasonló a helyzet a gyógyteákkal, a különbség mindössze annyi, hogy azokat nem kenem a fenekemre. Ojó vesemedence gyulladásának enyhítésére vettem tőzegáfonya szirupot. Szerintem örömmel nyelhető, a kis beteg azonban nyomban felismerte az univerzális gyógyhatású készítmény-ízt, s hallani sem akar róla. Ha egy kicsit elszántabb lennék, esetleg elveim szerint élnék, akkor biztosan ezekkel a természet nyújtotta ajándékokkal erőszakolnám meg a gyermeki autonómiát.

De nem teszem. Ha jól sejtem, idén is marad az antibiotikum, a hörgőtágító, a hagyományos lázcsillapító szirup, a multivitamin, az értelmetlen és méregdrága gyógynövényes felszerelkezés, a táppénz, no meg a balga remény, hogy talán idén november elejére kipipáltuk az egy főre jutó évi betegségmennyiséget.