Kinek a gyerekkora? Írók a zöldben 2.

Szerző: FiloSzofi

Figyelem, táskaűrítés, az utolsó darabokat rázom ki a tarsolyomból!

Most a fényképek mellé a kemény gyerekkorból kaptok ízelítőt, pszichologizálásra csócsát. A  kérdés megint az, ki kicsoda?
6 történet - 6 név - 8 fénykép.

Mindig játékos, ahogy az ember elhelyezi magát a természetben, engem arra emlékeztet, ahogy a gyerekeim báboznak: egy kis bigyót - playmobilt, legót, törpikét vagy valami alaktalan vackot - elhelyeznek a lakás egyik sarkában kialakult mikromiliőbe. És igen, nagyon élvezik, ha lefényképezem nekik! (kindetojás-fóka néz győztesen a kamerába a kanapé-várfalról stb.)

Egy időben sokat olvastam a XIX-XX. század szellemi életéről, és nagyon tetszett, ahogy -jó német módjára- szervezetten viszonyultak a természethez. Talán az egyik legjobb forrás erre Heisenberg Rész és egész című könyvének első szakasza, ahol a diákéletről, diákegyletekről mesél: a többnapos kiruccanásokról, szénapajtában szállásról, ahol magas szintű, de a diákosan idealista diskurzusokat folytattak tudományos, világnézeti és erkölcsi kérdésekről, ráérősen, csillagokat bámulva, megfelelő túraöltözetben, ami semmiképp nem macinaci, hanem ing és bricsesznadrág.
Az igazi szellem pedig egyedül is elmegy, és szembenéz a lelkével a természet tükrében egy bottal és tarisznyával napokra a hegyekbe vonulva. Nagyon jó szokás egyébként.

Az utolsó termését láthatjátok tehát most annak a kalandozásomnak, ahol a költőket, írókat lestem meg, hogyan állították be magukat a fényképezőgépnek pózolva a négy falon kívül. A képekhez segítséget is kaptok:  néhány szót arról, nekik hogy sikerült megúszniuk a gyerekkort - és hogy mi következik ebből? - azt nem én fogom megmondani.

 1.A képen látható bácsi gyerekkora nem volt egyszerű, és bizonyára unalmas sem. A papa félresiklott egzisztencia: nagyon szeretett festeni, de hivatalnokként kereste kenyerét (khm, khm, ne tessék párhuzamosságokat keresni, én - még - nem iszom ). Tapasztalatból mondom, hogy ez bőven elég ahhoz, hogy az ember vacakul érezze magát még néhány gyönyörű gyerek mellett is.  Az ő papája elég rosszul reagálta le a dolgot, és  nem túl fantáziadúsan elkezdett inni. És folytatta is. Ráadásul epilepsziás rohamok is színesítették az őrjöngéseit. Na de ott volt még a mama: tüneményes, bájos asszony, hatalmas fantáziával. Sokat mesélt a gyerekeknek színesen, nagy szuggesztív erővel. Állítólag horrorisztikus hanghatásokkal is kísérte a történet sötétebb képeit. Ez hatott. Nem csak mesterünk későbbi műveire, de a mamával való viszonyára is. Nagyon szerették egymást, és a kötődés felnőttkorban is erős maradt, amelynek ékes bizonyítéka a sűrű levelezés. (kb 1500 anyjához írt levél maradt utána).

Szóval, anyukák, érdemes! 
Mikor már felnőtt és híres lett, azért a papáról is megemlékezett: kiállítást rendezett a képeiből a tiszteletére.
Ki tehát ez a hálás fiú?

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
2.

Igazi neveléspszichológiai csemege ez az úriember, aki szinte sziluettfigura a tág horizont előtt.  Szülei mint a zseniális bűnözők, egoista hibát vétettek, és így buktak le: Anyja mindent részletesen megörökített a naplójában. Maga a fiú haláláig nem beszélt volna, a szülői házról mint idillről emlékezett meg, ami az a paradicsom, ahonnan eleve-méltatlanságból csak kiűzetve lehet lenni. Tökéletesen sikerült idomítani a gyereket.
A tehetséges gyereket a szülők háromévesen elmegyógyintézetbe küldték kezelhetetlenség vádjával, mivel nem tudták megemészteni, hogy valódi gyerekről van szó, nem példamondatról.
Később bentlakásos egyházi iskolába került, ahol ma az áldozatot látnánk benne, akkor bűnbak volt. Egy igaz nyilasmisis történetet írhattak volna róla. Megszökött szegény az iskolából, majd ki is csapták. Akkor egy ördögűző atya pártfogása alá került, és eljutott a pisztolyos öngyilkossági kísérletig, ami nem a halált, hanem a második diliházi tartózkodást hozta el számára. Az epilepsziások és elmebetegek között bizonyára csak erősödött az aranyfény a szülői ház körül. A szülők pedig csóválták a fejüket: milyen zavaró, és nehéz gyerek!
Ha többet akartok tudni erről a horrorról, Alice Millernél többet is olvashattok.
De minden nyomorból vezethet út a sikerhez, sikerült megmutatnia a világnak a tehetségét, és még életében óriási szakmai és olvasói elismeréseket bezsebelni. Ám mindezek nem tudták helyettesíteni annak a legfontosabb két embernek a szeretetét és elfogadását. Ennek ellenére ő élete végéig tagadott, a tökéletes szülőket mutató szemüveg rásült az arcára.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------
3.

Ez a törékeny fiatal lány egészen az egyetemi évekig húzta idegösszeomlás nélkül. Kiskorától jól, sőt kitűnően teljesített mindenben, míg a főiskolán össze nem omlott. Vekerdynek biztosan volna ehhez néhány szava. A lányok remekül tudják tartani az eminens homlokzatot, majd sokkal betegebben végzik, mint a rosszcsontabb fiúk. Az összeomlás után hazautazott, és anyja gyógyszereivel kísérelt meg öngyilkosságot.
Apját nyolcévesen elvesztette, akkor összeveszett Istennek, azt mondta, nem fordul hozzá többet. Anyja pedig nem tudott elég erős támasza lenni az érzékeny, okos nem túl egyszerű lányának. Nem tudjuk, hogy kijelölt pálya vitte-e a századelő minden pszichiátriai vívmányának megtapasztalásához, vagy élő apa és egy érettebb anya meg tudta volna menteni. Nem vádaskodunk. Az biztos, hogy az elektrosokk nem segített rajta. Két gyereket szült, de már nem tudta felnevelni őket. Ki ő?

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
4.

Volt hajósinas, mint Rumini, lopott osztrigával kereskedett, és minden más elképzelhető dolgot művelt, hogy eltartsa koldusbotra jutott családját. Mindössze 15 évesen lett családfenntartó.Hogy mégis lett belőle valaki, azt valószínűleg a mostohaapjának köszönheti. Ő volt ugyanis, aki iskolába adta, rászoktatta az olvasásra. A mostohanővérek pedig anyja helyett vették körül gyengéd szeretettel. Az igazi szülei ugyanis teljesen őrültek voltak: "Anyja jó nevű zenetanárnő és még nevezetesebb spiritiszta, közben vállalkozó kedvű üzletasszony is volt. Apja hol újságíró, hol városról városra járó vándorügyvéd, de leginkább asztrológus, azaz csillagjós, áltudományából élő művelt szélhámos. A két túl változatos életet élő fiatal, szerelmet hajszoló lény meglátta, megszerette egymást, s a leány szüleinek tiltakozása ellenére összeházasodtak. Hamarosan megszületett a gyermekük, de mire az ifjú apa elhagyta az ifjú anyát."
Hajrá mostohaapák!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
5.

És végre egy boldog ember! Na, ő  aztán mindent megkapott, amit lehet, talán csak a nevelőnők nagy száma ellenkezhet a mai ízléssel, de a korabelivel nem nagyon. Gazdag, művelt és liberális szülők gyermeke, egy olyan országban, ahol a demokrata elvekhez és liberális szemlélethez igen nagy bátorság és egyéniség kellett, és hogy mindez ne torkolljon tragédiába: sok pénz. A pénz és a rang elvszabadságot ad, ezt tudjuk.
A természettől azonban a pénz sem véd meg, a szülőpár első két gyermeke elhal, a jövő kis zsenije lesz első életben maradt gyermekük, akit ennek megfelelően jól el is kényeztettek.
A papa vicces levelekkel szórakoztatta a családot hivatalos útjairól, és hazahozta a biciklizés, és más nyugat-európai sportok iránti szenvedélyét. A mama szívesen mesélt és csúszott-mászott a gyerekeivel, de  közben művelt hölgyként követte az irodalom és a tudomány eseményeit, sőt maga is kémiai kísérletekkel szórakozott.
Gyermeküket színvonalasan nevelték, a francia Riviérán nyaraltatták, és kiadták kamaszkori verseit. A legtöbben ezután kellemes középszerré alakultak volna, ő azonban nagyvonalúan írta tovább sorsát, kontinensnyi távolságokat utazott, és híres író lett belőle. Mindene megvolt, hát témáiban ahhoz nyúlt, ami határhelyzet és kissé perverz. Tudjátok-e ki ő?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
6.

Őt pedig ugye jól ismerjük, és ha kíváncsiak vagyunk a gyerekkorára, elég ha megnézzük a Sörgyári capricciot! Mindig jól kijött a gyerekekkel, de maga sosem lett apa.

A megfejtéseket, együttérzési nyilatkozatokat kommentben elküldeni szíveskedjetek!
U.i: Az előző játékban szereplő két hölgy kiléte még mindig megfejtésre vár!