Következetesség, de hogyan?

Szerző: Lotte 

Következetesnek lenni az egyik legnehezebb dolog. Saját dolgaimmal kapcsolatban is, de a gyereknevelésben még inkább, több gyerek párhuzamos nevelésében pedig aztán végképp. Én legalábbis újra és újra elvérzek rajta. Napkeltétől napnyugtáig családi éltünk szinte minden mozzanatára igaz, hogy valami kívánnivalót hagy maga után. Olyasmit, amit egy következetes anya nem hagyhat(na) szó nélkül
Nem úgy viselkednek, nem úgy tesznek-vesznek, isznak-esznek a mi csemetéink, ahogy az egy öt-, hét- és nyolcéves - nem az utcán, ebek harmincadjára hagyottan nőddögélő - gyerektől elvárható lenne.
Valami kehe mindig akad: a reggeli fogmosástól és öltözködéstől az étkezések rendjén át a tanulásig és  a viselkedési normák be (nem) tartásáig, vagy épp a kakilás-pisilés utáni kézmosás elmaradásáig megannyi sebből vérzik mindaz, amit át szeretnénk adni, hogy megfeleljenek a társadalmi együttélés elemi feltételeinek.
Senki nem mondta, hogy ez ilyen cudar nehéz.
Ráadásul, következetesnek lenni egyedül nem megy. Ha anyuka próbálkozik, de apuka, aki későn jön haza, lemaradt néhány kanyarral, hogy mely pontokon született egy-egy következetesen betartandó szabály - hiába a befektetett energia: a szájtépések és érvelések, az ilyenkor szorosan összezáró testvérekkel megvívott nagy csaták! De még ha apuka fel is zárkózna egy esti fejtágítón, mi van, ha betoppan valamelyik nagyi vagy nagypapa, aki ellágyulva az unokák nélkül eltöltött nyugodalmas napok megszépítő távolságától, homlokegyenest másképp viselkedik, és menten letér a szülői főcsapásról? Rosszabb esetben néhány óra fáradás után, búcsúzkodás közben, némi szemrehányással még jön az övön aluli ütés: "ti annak idején, azért nem így viselkedtetek!" (Egyébként tényleg nem.) A szomszédok és távoli rokonok okozta megtorpanásokat most nem ragozom, de ha próbáltatok már bizonyos pontok mentén következetesnek lenni (és ami még durvább, maradni is), biztos átéltétek az ezekből fakadó neurotikus állapotokat.
A megoldhatatlanban a megoldás józan ésszel nyilván csak annyi lehet, hogy apránként haladjunk, fókuszáljunk egyszerre csak egy-két sarokpontra (lehet például tematizálni az étkezések, a testápolás vagy az illemtan köré), s idővel, a reménylett fixálódás után emeljünk be újabb elemeket. Ha már a kezdetektől nem sikerült jól  alkalmazni a következetesség alapelvét (nekünk legalábbis nem igazán), ne próbáljunk egyszerre mindenen javítani, úgysem megy. Végül is a gyereknevelés nem állhat abból, hogy frusztrálódunk reggeltől estig, így tökéletlenül is jól kéne éreznzük magunkat együtt.