Van-e élet Cici nélkül?

Szerző: Onleány

Hűséges olvasónk, jó barátnőm hosszas cseszegetés után végre kötélnek állt, s írt nekünk egy vendégposztot. Nekem különösen nagy örömet szerzett, már csak azzal is, hogy kiderült, más, nagy tapasztalattal bíró sokgyerekes anyuka is képes még negyedszerre is gyötrődni nem is olyan kicsike kicsinye zsarnoki viselkedése miatt. A szoptatás persze mindig szívás. És sokat lehet ennek ürügyén szerencsétlenkedni. Ha nem lennék annyira tutyimutyi, bevezetném a Szoptatás Világnapja mellett a Cicistoppét is.

Üdv a klubbban TarantElla!

Életünkben nagy esemény történt, 25 hónapos kislányom leszokott a szopizásról. Két hete még bőszen kérdezgettem a védőnőt, szabad-e ilyet csinálni, meg érdemes-e most elkezdeni, és egyáltalán mit gondol erről egy viszonylag sokat tapasztalt védőnő. Legnagyobb meglepetésemre válasza egybecsengett a párom véleményével: már nincs igazán szüksége rá, ez a történet rég nem a táplálásról, hanem az anya-gyerek közti szoros testi kapcsolatról szól, a ragaszkodásról, és arról, hogy mindig rendelkezésre álljon egy puha, meleg anyamell, amikor bármi diszkomfort érzete van a gyereknek. Esetleg egy éjjel háromszor is, mert Nórika nem olyan hú, de jó alvó. 

A történethez hozzátartozik, hogy Nóri születése óta tej-, tojás- és szójaallergiás. A gyógytápszerektől is hasmenése volt általában, úgyhogy nagyon ritkán és nagyon keveset kapott. Enni mindig szeretett, öt hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott, persze úgy, hogy én sem fogyaszthattam tej-, tojás- és szója tartalmú ételeket, ami azért lássuk be, pocsék egy diéta. Se sajt, se kefír, se tejfölös főzelék, se sütemény, de még egy nyomorult túró-rudi se, mert azok 98 százaléka tartalmaz valamilyen komponenst. Természetesen időnként mégiscsak beleharaptam valamibe - megszegve a diétát - főként vendégségben. Meg is lett az eredménye: a hasmenés, a kiütés, és a nyűgösség garantált volt. A beleharapásomnak mindig több oka volt, egyrészt, tényleg nem ehetek EGY falat gyümölcsjoghurtot se, mert 6 óra elmúltával átmegy a babába, és utána fél napig küszködünk a következményeivel. Másrészt úgy gondoltam, havonta egyszer egy falat még nekem is jár. 

A történethez az is hozzátartozik, hogy Nórit jószerivel egyedül neveltem, mert apja sajnos hézagosan vett részt az életünkben, nem is laktunk együtt, csak időnként jelent meg. Persze akkor örültünk neki, én is Nóri is. Teltek-múltak a hónapok, és egyre inkább látszott, hogy emberünk nem alkalmas betölteni az Apa funkcióját. Ez persze némi fájdalommal és szomorúsággal járt, de mi frankón megvigasztaltuk magunkat a szopizással. A gyerek örült, hogy anyja bármikor és bárhol megszoptatta - a buszon, a Széchenyi fürdő előterében, a fogorvosi váróban, elővárosi vonaton stb. – és nekem is kényelmes volt, hogy ez a dolog mindig kéznél van, nem kell melegíteni, sterilizálni, kötyülni és receptre felíratni. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy csak cicivel tudott elaludni, vagy babakocsiban. Ahogy nőtt, egyre nehezebben lehetett kivitelezni az elaltatást.

Másfél évesen bölcsődébe került, ami nem okozott nagy törést az életében, hamar beszokott, mert szerencsénkre egy családias intézményt sikerült kifognunk a szomszéd utcában, jó gondozónénikkel. Már a második héten bent aludt, és bár Cici nem volt jelen, azért kifáradt annyira, hogy álomba tudott szenderülni. Én csodálkoztam a legjobban, és persze itthon is próbáltam elaltatni ama Bizonyos nélkül. Nem ment.  Egy idő után fel is adtam, inkább aludjon a gyerek, mert képes egy egész délutánt végig nyűglődni, és csetleni-botlani, ha nem alszik. 

Aztán eltelt néhány hónap, és szép lassan beszivárgott az életünkbe egy férfi. III. Béla sokat tapasztalt ember, neki is 4 gyereke van két kapcsolatból, éppúgy, mint nekem. Az első 3 egy hosszú kapcsolatból, majd egy kislány egy rövid szerelemből. A nagyok már felnőttek, önállóak. A kislány vidéken él, apja imádja, de keveset látja. 

III. Béla rendkívül hamar beilleszkedett hozzánk, már majdnem fél éve rakosgatjuk a mozaikokat, s próbálunk családdá válni. És akkor ő ültette el a bogarat a fülembe, hogy miért nem kenem be chilivel a mellemet, meg hogy kolbászt egyen az a gyerek, meg szalonnát. Azt a játékot is sokszor eljátszották, hogyha Nóri cicit kért, akkor Béla is rögtön elkezdte őt utánozni, és Nóri kvázi megszoptatta őt. Ez a játék nagyon felvidította, később már magától kérdezte, hogy kérsz? Szép lassan többen is mondtuk neki a családból, hogy egyen mást, a ciciből elfogyott, de ő mindig mondta, hogy van benne. (Nem lehet ám átverni azt a gyereket.) Ekkor jött el az a pont, hogy engem kellett meggyőzni, hajlandó vagyok-e szoptatás nélkül élni, amire józan eszemmel természetesen igen a válasz. DE SZERENCSÉTLEN CSAK ZABTEJET, MEG TEÁT MEG VIZET ISZIK, MOST VEGYEM EL TŐLE AZ ANYATEJET? Megtehetem ezt vele?? 

Ilyen és hasonló kétségek között vergődve úgy döntöttünk, véghezvisszük a leszoktatást. Először éjjel nem szophatott, csak az esti elaltatásnál, és kora reggel, rövid idő után ez utóbbit  is elhagytuk. Ilyenkor mindig felkínáltam neki cumiból más innivalót, de nem volt szomjas általában. Egy–két éjszakai sírás volt azért, ekkor nem én mentem be hozzá, mert nem érezheti az én közelségemet, akkor még fájdalmasabb a leválás. Úgy csináltam, mintha nem lettem volna itthon. Az éjszakai sírásba aztán mindig belefáradt. III. Béla ment vele „tárgyalni”: ilyenkor megsimogatta a buksi fejét. Végül este sem kapott, szerencsére két egymást követő este nem voltam itthon, és így könnyebb volt az átállás. Végül azt mondtam, hogy a cici bedugult, elromlott.

És március 15-én  - más apropóból – vendéglőbe mentünk: rántott hússal, tartármártással és rántott sajttal ünnepeltük a diétám abbahagyását, míg Nóri az apjával volt.

A címben feltett kérdésre a válasz: VAN. Csak az a 2-3 hét kemény, amíg a gyerek leszokik a „függőségről”, de megéri.

A rántott hús mellett plusz hozadéka a történetnek, hogy a gyerek nem mellesleg azóta átalussza az éjszakát.