Szerző: Lotte
Divatos kifejezés manapság a családbarát jelző. Elegánsan oda lehet biggyeszteni a munkahely, az étterem, a közgondolkodás, a hivatal, a média, vagy épp a szálloda szavak elé, s tudatunkban máris megjelenik egy, a gyerektelenek számára nagy ívben elkerülendő, nekünk gyerekeseknek viszont némi túlélési eséllyel kecsegtető helyszín vagy hangulat.
Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy a regnáló kormányzat képviselői között sokan nevelnek több gyermeket, s aki ilyesmire adja a fejét, az nem rövidtávon tervez, hanem saját majdani unokáiért is dolgozik, de stabil társadalompolitikai elképzelések nélkül mindez nem eredményezte volna az elmúlt évek kedvező változásait.
Az Orbán-kormány társadalompolitikájáról ugyanis túlzás nélkül elmondható, hogy annak fókuszában - az elmúlt évek pozitív változásait és azok rendszerszerűségét látva - valóban a családok álltak.
Családi adó- és járulékkedvezmény, s ennek kétharmados jogi védelembe csomagolása; a korábbi kormányzat által a gyerkőc két éves koráig megkurtított GYES három éves korig való visszaállítása; a babakötvénnyel kapcsolatos kedvező változtatások; a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése; s a legújabb változtatás, a 2014-től bevezetésre kerülő GYED Extra (ha újabb gyermek születik, a korábbi ellátás nem vész el, a gyerek egy éves korától szabadon, korlátozások nélkül lehet munkát vállalni és felsőoktatási jogviszony esetén is jogosult lesz az anyuka a GYED-re) - mindezek csak a legfontosabbak a koherens rendszerbe foglalt és érdemi segítségnyújtásból, ami indokolttá teszi a kormányzat megtisztelő, családbarát jelzővel való illetését.
Bizonyára lehet ennél is többet, ennél is okosabban adni, tovább szélesíteni a támogatások körét, de a tendencia bíztató. Ez a kiszámíthatónak épített rendszer talán segít azoknak a döntésében, akik még bizonytalankodnak, hogy érdemes-e gyereket/testvért a világra hozni.
Itt azonban már nincs szava a politikának és a közvélekedésnek: saját jövőbe vetett bizalmunkon a sor, s kiderül, mi magunk mennyire vagyunk család-barátok?
Divatos kifejezés manapság a családbarát jelző. Elegánsan oda lehet biggyeszteni a munkahely, az étterem, a közgondolkodás, a hivatal, a média, vagy épp a szálloda szavak elé, s tudatunkban máris megjelenik egy, a gyerektelenek számára nagy ívben elkerülendő, nekünk gyerekeseknek viszont némi túlélési eséllyel kecsegtető helyszín vagy hangulat.
Bár nem minden családbarát, ami annak hívja magát (mit mondjunk teszem azt egy szállodáról, ahol három feletti gyerekszám esetén már nem tudja álomra hajtani a fejét a család?), mégis az utóbbi időben örvendetes szemléletmódbeli változások indultak el e téren, s kevésbé nézik zombinak a több gyerekkel túlélő apukát és anyukát.
Jobban elviselik azt a szeleburdi család hangulatot, amit egy seregnyi hangoskodó gyerek, és az őket kocsányon lógó idegekkel üldöző, s a környezetnek megfelelni próbáló szülő gomolygása áraszt.
Sok okos ember: kerekasztalok szakértői, konferenciák előadói, a társadalom működésének tudós elemzői beszéltek az elmúlt évtizedekben arról, hogy a népességfogyás erőteljes ütemének lassítása (mely mostanság, a hetvenes évek derekán született Ratkó unokák szülőképes korból való fokozatos kiesése után válik majd igazán drámaivá!) anyagi ösztönzők beépítésével és szemléletváltással együtt lehetséges csak.
S bár a népességfogyást elkerülni matematikailag lehetetlen (ütemének mérséklését feladni viszont több mint bűn, hiba lenne), de vegyük észre az ürömben az örömöt is: az elmúlt évek végre nem csak a szavak szintjén voltak "család-barátok"!
A politika ugyanis valódi intézkedésekkel, anyagi segítséggel, a tervezhetőség garanciáit szabályrendszerébe építve, s a családokat jellemző sokszínűséghez, az élethelyzetek sokféleségéhez igazodva ösztönözte azt, hogy "merjünk családilag nagyobbak lenni".Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy a regnáló kormányzat képviselői között sokan nevelnek több gyermeket, s aki ilyesmire adja a fejét, az nem rövidtávon tervez, hanem saját majdani unokáiért is dolgozik, de stabil társadalompolitikai elképzelések nélkül mindez nem eredményezte volna az elmúlt évek kedvező változásait.
Az Orbán-kormány társadalompolitikájáról ugyanis túlzás nélkül elmondható, hogy annak fókuszában - az elmúlt évek pozitív változásait és azok rendszerszerűségét látva - valóban a családok álltak.
Családi adó- és járulékkedvezmény, s ennek kétharmados jogi védelembe csomagolása; a korábbi kormányzat által a gyerkőc két éves koráig megkurtított GYES három éves korig való visszaállítása; a babakötvénnyel kapcsolatos kedvező változtatások; a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése; s a legújabb változtatás, a 2014-től bevezetésre kerülő GYED Extra (ha újabb gyermek születik, a korábbi ellátás nem vész el, a gyerek egy éves korától szabadon, korlátozások nélkül lehet munkát vállalni és felsőoktatási jogviszony esetén is jogosult lesz az anyuka a GYED-re) - mindezek csak a legfontosabbak a koherens rendszerbe foglalt és érdemi segítségnyújtásból, ami indokolttá teszi a kormányzat megtisztelő, családbarát jelzővel való illetését.
Bizonyára lehet ennél is többet, ennél is okosabban adni, tovább szélesíteni a támogatások körét, de a tendencia bíztató. Ez a kiszámíthatónak épített rendszer talán segít azoknak a döntésében, akik még bizonytalankodnak, hogy érdemes-e gyereket/testvért a világra hozni.
Itt azonban már nincs szava a politikának és a közvélekedésnek: saját jövőbe vetett bizalmunkon a sor, s kiderül, mi magunk mennyire vagyunk család-barátok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése