Szerző: FiloSzofi
 |
| Megvan a véleményük, de azért szerethetők |
Ma megkaptam én is a sokat idézett megjegyzést, mikor kiderült, hogy akit a babakocsiban tologatok, már a harmadik poronty: "De, ugye több nem lesz?"
Nem sértődtem meg, minek, semmi közöm ahhoz, aki mondta, csak öt percre hozott össze minket az élet. Az is látszott, hogy nem rosszat akar, nem is érzi mennyi negatívumot sűrít ez a mondat. De azért mégis meglepődtem, és még most is itt van a fejemben, és egyre jobban zavar.
Az illető, aki a megjegyzést tette, azzal magyarázkodott, hogy "ugye a mai válságos világban...!" Ettől mindig felkapom a vizet! Miért, melyik kor volt ennél biztonságosabb? Talán inkább túlságosan elkényelmesedtünk.És amúgy is, volt valami ragacsos rossz, amit rám akart kenni ezzel a színleg aggódással. Természetesen azt is tudom, hogy ez nem rólam, és nem nekem szól igazán, hanem az illető saját játszmája, de olyan szomorú, és olyan nagyon lehúzó tud lenni, hogy nagyobb mennyiségben káros.
Réka barátném jó meglátása volt, hogy van ebben károgásban valami
bölcselkedés-imitáció. Az az ember beszél így, aki már rájött, "ebben a
világban" miből főzik a kását. Őt már nem lehet átejteni. Ál-magabiztosság ez, ami mögött egy útvesztőben tévelygő gyerek áll, aki azonban ragaszkodik az önérzetéhez, hiszen már vagy ötven éves - nem kezd el bőgni, de nem is hiszi, hogy érdemes abban a labirintusban botorkálnia, és hogy a fény nem csak az alagút végén lehet. A fejünk fölött is, mindig.
Természetesen, aki úgy érzi, hogy 1-2 gyereket tudnak felnevelni jószívvel, elviselhető mennyiségű szorongással, az ne vállaljon többet, nincs ezzel baj. A nagy, lehúzó erőt abban láttam ennél a megjegyzésnél, hogy a saját korlátaihoz szűkíti le a világot. A saját helyzetét abszolutizálja, és normatívvá teszi.
A gyerek-téma pedig mégis sajátos ebben a sémában, mert az én kultúrám szerint az emberi életnek alapvetően és evidensen örülünk. Mégis, ebben a kérdésben szóljuk le könnyen egymást.
Az alábbi kérdéseket vajon szívesen hallanánk mellénk vetődő idegenektől? Vagy meg mernénk kockáztatni, hogy mi kérdezünk rá?:
- Ugye, több hamburgert nem tetszik már enni?
- Új kocsit akar venni? - Minek?"
- Tényleg meg kell venni, azt a drága agyoncsomagolt vegyipari terméket, mert megérdemli? - Egyáltalán, megérdemli?"
- Nagyobb lakást akar? - Minek?
Egyébként, lehet azt csinálni, hogy "ebbe a világba" nem szülünk gyereket, de akkor csak az egyre töredékesebb, egyre fogyó, öregedő magunkra számíthatunk. Ez aztán, fúúú, de biztonságos!
6 fiúnk van, még a saját családunk, rokonaink is rákérdeztek erre, ugyan ebben a formában. Én erre mindig az válaszolom, hogy óriási jóllét van itt Ny-Európában, azon belül is Magyarországon, csak ezt nem veszik észre. Az örökös jajongás mondvacsinált okok miatt, mint pl. nincs két autónk, nem tudunk elmenni nyaralni 1 hónapra csak 2 hétre. Ezek nekem nevettséges indokok.
VálaszTörlésTgenap taxiba kellett üljek, fogorvoshoz mentem. A sofőrnek dünnyögtem, hogy vajon mit kezd majd velem a fogdoktor állapotosan? Hümmögött, aztán kérdezte, hogy első gyerek-e? Mikor mondtam, hogy negyedik, majdnem áthajtott a piroson. Nem szólt be, de valami szent borzalom látszott rajta. Pedig alig egy-két generációnyira tőlünk természetes volt a négy-öt-hat gyerek. Mint kiderült, ő maga is négygyerekes családba született 54 éve. Gyorsan és hatékonyan felejtünk
VálaszTörlésJa, ja, kényelem. Az a legkényelmesebb ha egy gyerek sincs. Bennem is van tüske ilyen téren de ki tudom piszkálni. Magam sem értem hogy a háborús korszakban is miért ment ez jobban, mint most. Pedig most van mosógép, meg mosogatógép, és fagyasztóba mirellit borsó, miből 15 perc alatt ebédet varázsolok. A pizzafutárt ne is említsük.
VálaszTörlés4 gyerekkel én is kaptam már bőven ilyesmit.A "legkedvesebb" a síri hangon elrebegett "Nem irigylem!". Egy idő után már dühösen csak annyit mondtam ilyenkor,hogy pedig van miért.De a kedvencem egy néni volt,aki azt mondta."Látja kedveském,magának négy gyereke van,más rendes embernek meg egy se sikerül.":D Úgyhogy így rendetlenül,de boldogan éldegélünk.:) Én nem hiszek abban,hogy valaki azért vállal csak egy gyereket,mert annak mindent meg tud adni. Akármi történhet,semmiben nem lehetünk biztosak.Mi sem éhezünk,van hol laknunk,szép ruhákban járnak a kölkök,vannak luxusdolgaik is,az meg nálunk nem érv,hogy nem tudunk kocsit meg lakást venni majd nekik.Ha a saját maguk általválasztott útjukat járják,lesz köztük zenész,válogatott vízilabdás,világhírű néptáncos.:) Abból majd futja.:)
VálaszTörlésNálunk még csak a harmadik jön, de a kedvencem, hogy mindenki első kérdése az: Szerettetek volna harmadikat vagy csak így sikerült? :-)
VálaszTörlésJa, király a kép!
VálaszTörlésKedvencem: Pedig nem is látszik rajtad a négy gyerek!Hogy bírod ilyen jól?" Egy sokgyerekes csak lestrapált, sápadt, karikásszemű trampli lehet?
VálaszTörlés
VálaszTörlésAz "így sikerült?" kérdés mindig azt jelenti, hogy hülyék vagytok, vagy csak bénák?
A következő, amikor már látják, hogy tényleg dilis vagy: lesz még? Azaz mennyire vagy hülye?
Réka
Hahaha, ez milyen zseniális meglátás!:)
VálaszTörlés