Szerző: FiloSzofi
Fura szituáció alakult múltkor egy anyukatárssal való beszélgetés során. Fél füllel hallottam, hogy hittanról, meg papról beszél, és mivel már nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a hittan óra, bekapcsolódtam, és rákérdeztem. A kérdést olyan szerencsétlenül sikerült feltennem, mintha egyenesen az érdekelne, hogy ő hova íratta, vagy nem íratta a gyerekét. Óvatosságra nevelt píszí gyerek vagyok, ezért rögtön zavarba jöttem, magyarázkodni kezdtem, ő is magyarázkodni kezdett, "én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom" típusú egyetértő vihorászásba torkollt a beszélgetésünk. Magamban meg annyit mondtam, hogy "A fenébe, ennek a beszélgetésnek lőttek."
Be is ugrott a Zabhegyező, hogy a katolikusokkal az a baj, hogy mindig tudni akarják, hogy az ember katolikus-e, és az a legjobb beszélgetést is agyonvágja. Nem bánják, ha nem, csak tudni akarják. Ezért ő meg végigszorongott egy különben kellemes csevegést két apácával, mert attól tartott, hogy mindjárt megkérdezik, katolikus-e, és az majd mindent elront. Az apácák egyébként nem kérdezték meg.
(Mondjuk, az a kényszer is megérne egy misét, amikor az emberről kiderül kiderül, hogy katolikus, és valahogy próbálja kifejezni, hogy attól még jófej! Sőt, attól még érdekli egy csomó nem katolikus dolog is.)
Később az jutott eszembe, hogy ha másra nem, legalább erre jó lesz ez az erkölcstan, hogy a gyerekeinknek legalább természetes lesz, hogy mindenki megy a saját (szülei) világnézete szerinti órára, nem kell ezt a dolgot túlmisztifikálni.
Egyébként én örülök, hogy van ilyen óra, mert valamit kell vele kezdeni. Rossz, hogy szinte teljesen tanárfüggő a minősége, és ez igazságtalan. Az sem tetszik, hogy az erkölcstan párja a hittan, mert valahogy mást szoktunk érteni ezeken. Az iskolai kereteken belül én a nagy erkölcsi alapkérdéseken kívül a viselkedéskultúrára koncentrálnék, mert annak vagyunk igencsak híján. Azt viszont nem hiszem, hogy hitünk alaptételeit kellene erkölcstan címén beleverni a fejekbe.
Másfelől azonban jogos a világnézeti elkülönítés, hiszen arra a kérdésre például, hogy miként bánjunk a testünkkel, és miért, vagy miért van a rossz a világban, mi a célja az életünknek, és az a cél hogyan alakítja a hozzáállásunkat és viselkedésünket, mindezekre már egészen eltérő válaszokat adhat egy vallásos, és egy materialista.
A viselkedéskultúráról. Régóta hirdetem, hogy ha a politika nem is tudna semmin javítani, kétszer olyan boldogok és sikeresek lennénk, ha szép környezetben élnénk, és felhúznánk a sliccünket. Volt szerencsém az elmúlt évben néhány délutánt a munkaügyi központ várójában eltölteni, és ha munkaadó lennék, sokkal inkább félóra várótermi megfigyelés alapján döntenék a felvételről, mint az adatlapok alapján.
A nagyokkal már olyanokról is lehetne beszélgetni, hogy létezik buddhista és keresztény közgazdaságtan, hogy mit gondolnak a munka erkölcsiségéről. Hogyan viszonyul egymáshoz egyáltalán a munka és az erkölcs. Mi az értéke az embernek ma, a saját társadalmunk szemlélete szerint? Az valósul-e meg a gyakorlati életben, amit erről gondolunk? És még sorolhatnánk a végtelenségig.Alapvető szociálpszichológiai kutatásokkal lehetne megismertetni a gyerekeket, ami szintén nem felekezeti kérdés, ám nagyon hasznos.
A kicsikkel népmeséket lehet olvasni, és sokat beszélgetni jóról és rosszról, ami a saját életükben élnek meg. Ez sem felekezet kérdés.
Az iskolai hittan ellen szól az is, hogy elvész a külön hittan mint hitben megtartó közösség, valami, ami más mint az iskola, ahova el lehet menni, és nem csak éppen ott lehet lenni. Óriási különbség.
Én tehát örülök a lehetőségnek, értem a világnézeti elkülönítést, de:
- nem választanám szét az oktatás teljes idejére a társaságot világnézet/felekezet szerint
- nem állítanám az erkölcstan alternatívájaként a hittant, inkább beszélnék keresztény/zsidó/materialista stb erkölcstanról.
Egyelőre nálunk még semmilyen óra nem volt ezen a címen, most leírtam az elképzelésemet, aztán majd visszatérhetünk a tapasztalatok fényében a témához.
Addig is, meséljetek, nálatok mi a helyzet, avagy mit gondoltok erről az oktatási modulról?
Én örülök neki, s nem bánom azt sem, hogy kétfelé megy ilyenkor az otsztály. Mindenki jó helyre kerül, de vitathatatlanul más perspekítva az örökkévalóság, mint az élet halállal való zárulásának szemlélete. Van egy anyuka, aki pár napja olyan magabiztossággal mondta ki, hogy ateista, amilyen bizonyossággal nem tudnám magam hitben járónak nevezni. Kétféle neveltetés, kétféle világkép, nem érdemes összemosni. Bizonyos erkölcsi alapkérdések egyébként szóbakerülnek más órákon is, az olvasott mesék, történetek (olvasás óra, magyar irodalom) széles tárházát nyújtják ezeknek a közös nevezőknek. Ugyanakkor a vilgnézeti különbségeket sorakoztatni és boncolgatni (buddhista, keresztény, zsidó) szerintem elég későbbi időkben, a filozófia tárgyán keresztül, mikor már egy értékrendet megisert/magáévá is tett egy gyerkőc. Ilyenkor már van mivel ütjöztetni. A gyerekek pedig szerencsére nem korlátoltak, kérdeznek hittanórán és erkölcstan órán is - keményen, bele a közepébe. És ez nagyon jó dolog, már az fél siker, ha járatják az agyukat a lét alapkérdésein, ha más nem, legalább heti 45 percben. Különösen igaz ez a napokban napvilőgot látott ifjúságkutatás eredményeit olvasva. Az, hogy tanárfüggő a dolog persze, igaz, de ez minden más tárgy esetén is releváns különbség. Ahol emberi tényező van jelen, kikerülhetetlen a minőségi különbség.
VálaszTörlésÖtödikes a nagyfiam,nekik már van erkölcstan.Láttam a könyvét-ez nem az ominózus amiben vagy benne van vagy nem aminek nem kéne benne lennie vagy mégis :)-,és kifejezetten tetszett.Semmi fellengzős marhaság,érthetetlen tézis,nagy "megmondás".Alapvető emberi kapcsolatok,család,barátok,a jó és rossz lehetőségek az ő világukban - mit szólnál ha megpróbálnak rávenni,hogy lopj a boltban;visszaadnál-e egy talált pénztárcát;stb...-,és a vallás nagyon egyszerűen és tárgyilagosan:mit jelent a vallásosság,milyen vallások vannak,mik a jellemzőik.
VálaszTörlésTulajdonképpen csupa olyan dolog,amiről egy normális osztályfőnökkel egy normális osztályfőnöki órán amúgy is beszélgetnének.
Ilyenekről otthon is beszélgetünk,de nem árt ha megismeri mások véleményét is.Többek között azért,mert biztosan sok téma van amiben egy egyke másképp gondolkodik mint egy négyke.:)
Kérdeztem Kisszendvicset, van-e erkölcstan órája. Mondta, hogy igen. Kérdeztem, van-e könyve. Mondta, hogy az nincs és nem is lesz. Viszont mostanában tök normális itthon, mondhatni szociális.Az egyetlen változás az iskolai életében, hogy minden nap frizbizik. Lehet, hogy ők ezt tanulják erkölcs órán?
VálaszTörlés
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszik ez az erkölcstanos újítás. Mi ugyan hittanra járunk, de már szöget ütött a fejemben, hogy talán izgibb lenne a többiekkel erkölcstanra menni. A könyv szerintem is teljesen jó, nem találtam benne Renátót én sem. Vagy ez csak egy fogás volt, hogy a szülők is belemerüljenek a témába?
Réka
Arra emlékszem, hogy általánosban, meg gimnáziumban is annyira élveztük, ha valami életszagú dologról lehetett beszélgetni! Tök érdekes volt nyilvánosan véleményt mondani, egymásét hallani, szinte mindre emlékszem, a mai napig.
VálaszTörlésMegmozgatott mindenkit, akkor is ha nem szólt hozzá.