Oldalak

2013. július 24., szerda

Heti Muníció: Káptalantóti Biopiac

Szerző: Fakirma



Ha a Balaton északi partján élvezitek a nyarat, s már megcsömörlöttetek a fokhagymás lángostól, a csúszdás vízibiciklitől, a kukoricalabirintustól és a vándorcirkusztól,  a keszthelyi vadászmúzeumot pedig századszorra is kipipáltátok, akkor van egy jó hírem a vasárnapi napra: Káptalantótiban fergeteges biopiacot rendeznek, ami nem olyan lehangoló mint ahogy hangzik, és még én sem tudok róla semmi rosszat mondani azon kívül, hogy nagy a tömeg, drágák a cuccok, és sok a követelőző gyerek, de ez az utolsó már az én nyomorom.
A piac neve megtévesztő, mert a házi krumplin, eperlekváron és bodzaszörpön kívül izgalmasabb cuccokra is szert lehet tenni, itt mindenki megtalálja a kedvére valót. 


Nálunk a fiúk a kecskesajtra, a szarvasgombás vajra és a házi kolbászra gerjedtek, én sokkal inkább a gyönyörű régi bútorokra:




Leánykáim is megtalálták a maguk vinnyogni-valóját: ha éppen nem a szőrös szívű anya szerepével barátkoznék mostanában, akkor Barbie babáik trendi táskakollekcióval  gazdagodhattak volna:


A nagy sírás-rívás közepette megtaláltuk a harmonikus ötvözetét az Újvilág kultúrájának és a kézműves hagyományoknak:


A balettművészet és a kézműves hagyományok harmonikus ötvözetét viszont továbbra is keressük. Ezek a balerinák tényleg nagyon rondák:


Viszont megtudtam, honnan ered a bájos nyuszifül elnevezés, s ezentúl egyáltalán nem fogok örülni, ha valaki így becézget engem:


Kísértésbe estem, hogy Boglárkát meglepjem egy szőrös nyereggel, esetleg egy talpbetéttel:


Gyerekekkel érkező plázacicákat igazi retro buli a várja. Szerencsére a kölykök rángatózásához nem kellett százasokat dobálni a lovacskába:


Bezzeg a varázsszőnyegen búslakodó ősmacik senkit sem hoztak lázba:


Nincs kézműves vásár gyönyörű kerámiák,


és Hello Kitty nélkül:


A fazekas mesterművek láttán mindig összeszorul a szívem. Ha hajdan elhittem volna a mesteremnek, hogy a fazekasság az a szakma, amihez nem kell tehetség, csak kitartó szorgalom, akkor talán most kreativitásomat nem nyomorult posztok írásában, hanem ilyen csodaszép edények készítésében teljesíteném ki:


Olyan szomorú lettem a gondolattól, hogy még a kockás csíkos fülű nyulak sem tudtak jobb kedvre deríteni, pedig igazán helyesek:


A biokozmetikumok standja (és Ember pénztárcája) végül átsegített a krízisen: vásároltam egy rakás házi szappant és egy üveg mandulaolajas testápolót. Olyan izgalomba hozott az örök szépség újabb kilátása, hogy még fényképezni is elfelejtettem.
Ha kíváncsiak vagytok a szőlőmagos szappanra, menjetek, s nézzetek körül magatok!
(Mellesleg már öt napja használom futás helyett, szebb nem lettem, csak dagadtabb. Lehet, hogy átvertek?)

2 megjegyzés: