Szerző: FiloSzofi
Ülök a gép előtt, kezemben egy oktatócsomag, ami arra lenne hivatott, hogy valami internetes vállalkozás boldog szülőanyjává képezzen. Gyorsan visszadugom a fiókba, hiszen egyelőre még egy alig több mint egyhetes csecsemő boldog szülőanyja vagyok elsősorban.
Ez is igaz persze, de valójában félek. Félek a kudarctól. Pedig 2-3 év múlva, mikor Kistesó társadalmi élete intézményesül, már késő lesz. Nem untatnálak a magam nyomorával benneteket, ha nem valami olyan úton bukdácsolnék, ami nagyon is következik valami általános, mai magyar szemléletmódból. Bár alapvetően optimista és boldog ember vagyok, a sikerességhez, pénzhez való viszonyom, hiányos kompetencia-tudatom, szobakreativitásom mégis tipikus negatív magyar.
Döbbenetes kutatási eredménnyel találkoztam, talán másnak is új, 2011-es felmérésről van szó:
 |
| Tesz-vesz |
Ez is igaz persze, de valójában félek. Félek a kudarctól. Pedig 2-3 év múlva, mikor Kistesó társadalmi élete intézményesül, már késő lesz. Nem untatnálak a magam nyomorával benneteket, ha nem valami olyan úton bukdácsolnék, ami nagyon is következik valami általános, mai magyar szemléletmódból. Bár alapvetően optimista és boldog ember vagyok, a sikerességhez, pénzhez való viszonyom, hiányos kompetencia-tudatom, szobakreativitásom mégis tipikus negatív magyar.
Döbbenetes kutatási eredménnyel találkoztam, talán másnak is új, 2011-es felmérésről van szó:
A European Social Survey interjúkkal mérte fel, hogy egyes EU országok polgárai mennyiben érzik úgy, hogy maguk irányítják életüket, hányan élik meg akként, hogy „csak megtörténnek velük a dolgok” és mennyien vannak azok, akik mindennapi aktív küzdelemként látják életüket.
Magyarországon
- 67% a szenvedők aránya (az európai átlagnak több mint duplája)
- 20% lázadó
- 13% cselekvő
A cselekvők számának aránya egyedül csak Görögországban alacsonyabb, mint nálunk.
Erre a legtöbb fórumon bizonyára elkezdődne a siránkozás, hogy "az állam nem garantálja", meg "a kormány ellehetetleníti", meg a szabadság...
Ha azt mondom, nem erről van szó, akkor csakis kormánypárti (hatalompárti) agit prop motivációim lehetnek. A társadalmilag aktív, mégis a lázadók 20%-ába tartozó, de nem cselekvő rétegben egyenesen erkölcsi kötelesség a szenvedés és a passzivitás. Erre van ugyanis mintánk, a korai fejlődés során történt bevésődésünk. Ez a szocialista rendszer egyik utolsó ajándéka. A sémáinkból kilépni pedig nagyon keserves.
Az egyszeri szenvedő állampolgár gondolkodását frappánsan szedte össze anyus: "Csak az bosszant h az állampolgárok, akik amúgy folyton a szabadságot hiányolják, amikor a körülmények ismeretében szabadon dönthetnek és pórul járnak, akkor magukon kívül mindenki mást hibáztatnak érte..."
De ha politikai szempontból kell megfogalmazni a gátoltságot, azt látom, hogy a jobboldalnak van egy fixációja: az igazság, a baloldalnak van egy fixációja: a szabadság. Persze mindkettő iszonyú fontos, de jó eséllyel sérültnek, vagy nem teljesnek éljük meg, ami jó ürügy arra, hogy addig se csináljunk semmit, amíg ezek az alapok nem tiszták. Na, ezzel egy életet el lehet szórakozni.
Láttam a 2006-os "sajnálatos eseményeknél" azt a boldogságot, hogy szenvedni lehet az igazságért, ha egy kis szerencsénk van, még a rendőrök is megkergetnek, de azért nem vernek meg nagyon. Ugyanúgy a soha szobájából elő nem búvó tudós gyermeki lelkesedéssel tüntet az Bölcsészkaron, interjúzik, szervez, végre elemében van, hiszen a szabadságot kell védeni.
Ne értsetek félre nem az igazságérzetet, vagy a szabadságvágyat, de még csak nem is a hősiességet gúnyolom, csak azt próbálom megfogalmazni, hogy a lázadók miért nem sorolandók automatikusan a cselekvők csoportjába, holott a lázadás látszatra az aktivitáshoz, tettrekészséghez kötődik.
Kétségtelen, hogy a jóllétünket inkább növelné, ha többen lennénk cselekvők. Nemcsak azért, mert ténylegesen saját lábára állna az ország, hanem mert a kutatások (és saját tapasztalat szerint) a cselekvő élet nőveli a jóllétünket akkor is, ha ténylegesen az élet nem ad többet nekünk.
Magyarországon pedig azt sem mondhatjuk, hogy kicsi a mozgásterünk. Minden látszat ellenére nem olyan rossz itt élni. Nyugodtan megengedhetnénk magunknak, hogy jobban érezzük magunkat, ahogy azt is, hogy éljünk a lehetőségeinkkel. Megint egy kutatás:
Persze, ez nem megy parancsszóra, én is ezzel szenvedek. Nincs benne az énképemben a gazdasági önállóság, kezdeményezőkészség, ahogy az elején írtam, egészséges kompetencia-tudat stb. Hosszú időbe került felismerni, mi az, ami kőszikla, és melyik az a fal, ami nincs is ott, csak kiskorom óta úgy mozgok a térben, mintha ott lenne. Még kukucskálónyílást is vágtam rajta.
Addig is, amíg meggyógyulunk, és önmagunkban bízó, együttműködésben gyakorlott, önmagunk sorsát kézben tartó cselekvő polgárokká válunk, addig is (vagy közben) van még egy lehetőségünk: a másokra irányuló cselekvő élet. Ahogy Feri atya idézi Gyökössy Endrét: gyógyítva gyógyulni. Mert már attól jobban leszünk, nő az önbecsülésünk, az önbizalmunk, és egyszerűen egészségesebbek és boldogabbak leszünk, ha nem azt nézzük, mit ad nekünk az élet, hanem hogy mit adhatunk mi az életnek.
Megyek is gondoskodni az enyéimről, aztán majd talán egy vállalkozást is lazán kirázok az ujjamból, hogy ha nagymama leszek, legyen egy fám, a fa alatt asztalom, asztalom körül unokák, rokonok, barátok, és mindannyiuknak jusson egy szelet sütemény.
Források: Pál Feri előadása Pilinyiben,
Közös jövőnk. Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról
Magyarországon
- 67% a szenvedők aránya (az európai átlagnak több mint duplája)
- 20% lázadó
- 13% cselekvő
A cselekvők számának aránya egyedül csak Görögországban alacsonyabb, mint nálunk.
Erre a legtöbb fórumon bizonyára elkezdődne a siránkozás, hogy "az állam nem garantálja", meg "a kormány ellehetetleníti", meg a szabadság...
Ha azt mondom, nem erről van szó, akkor csakis kormánypárti (hatalompárti) agit prop motivációim lehetnek. A társadalmilag aktív, mégis a lázadók 20%-ába tartozó, de nem cselekvő rétegben egyenesen erkölcsi kötelesség a szenvedés és a passzivitás. Erre van ugyanis mintánk, a korai fejlődés során történt bevésődésünk. Ez a szocialista rendszer egyik utolsó ajándéka. A sémáinkból kilépni pedig nagyon keserves.
Az egyszeri szenvedő állampolgár gondolkodását frappánsan szedte össze anyus: "Csak az bosszant h az állampolgárok, akik amúgy folyton a szabadságot hiányolják, amikor a körülmények ismeretében szabadon dönthetnek és pórul járnak, akkor magukon kívül mindenki mást hibáztatnak érte..."
De ha politikai szempontból kell megfogalmazni a gátoltságot, azt látom, hogy a jobboldalnak van egy fixációja: az igazság, a baloldalnak van egy fixációja: a szabadság. Persze mindkettő iszonyú fontos, de jó eséllyel sérültnek, vagy nem teljesnek éljük meg, ami jó ürügy arra, hogy addig se csináljunk semmit, amíg ezek az alapok nem tiszták. Na, ezzel egy életet el lehet szórakozni.
Láttam a 2006-os "sajnálatos eseményeknél" azt a boldogságot, hogy szenvedni lehet az igazságért, ha egy kis szerencsénk van, még a rendőrök is megkergetnek, de azért nem vernek meg nagyon. Ugyanúgy a soha szobájából elő nem búvó tudós gyermeki lelkesedéssel tüntet az Bölcsészkaron, interjúzik, szervez, végre elemében van, hiszen a szabadságot kell védeni.
Ne értsetek félre nem az igazságérzetet, vagy a szabadságvágyat, de még csak nem is a hősiességet gúnyolom, csak azt próbálom megfogalmazni, hogy a lázadók miért nem sorolandók automatikusan a cselekvők csoportjába, holott a lázadás látszatra az aktivitáshoz, tettrekészséghez kötődik.
Kétségtelen, hogy a jóllétünket inkább növelné, ha többen lennénk cselekvők. Nemcsak azért, mert ténylegesen saját lábára állna az ország, hanem mert a kutatások (és saját tapasztalat szerint) a cselekvő élet nőveli a jóllétünket akkor is, ha ténylegesen az élet nem ad többet nekünk.
Magyarországon pedig azt sem mondhatjuk, hogy kicsi a mozgásterünk. Minden látszat ellenére nem olyan rossz itt élni. Nyugodtan megengedhetnénk magunknak, hogy jobban érezzük magunkat, ahogy azt is, hogy éljünk a lehetőségeinkkel. Megint egy kutatás:
2009-ben a Gallup által végzett szubjektív életminőség felmérés szerint a világ 120 országa közül Zimbabwe, Haiti és Burundi után (34,6–40,3%) Magyarországon volt a legmagasabb (34%) azoknak az aránya, akik az életminőségüket rossznak minősítették és azt gondolták, hogy a következő 5 évben is ilyen marad. Ugyanakkor az International Living objektív életminőség felmérése szerint, Magyarország a világ országai között a 18. helyen áll. (Az objektív életminőség nem a gazdasági helyzetet jelenti!)
Persze, ez nem megy parancsszóra, én is ezzel szenvedek. Nincs benne az énképemben a gazdasági önállóság, kezdeményezőkészség, ahogy az elején írtam, egészséges kompetencia-tudat stb. Hosszú időbe került felismerni, mi az, ami kőszikla, és melyik az a fal, ami nincs is ott, csak kiskorom óta úgy mozgok a térben, mintha ott lenne. Még kukucskálónyílást is vágtam rajta.
Addig is, amíg meggyógyulunk, és önmagunkban bízó, együttműködésben gyakorlott, önmagunk sorsát kézben tartó cselekvő polgárokká válunk, addig is (vagy közben) van még egy lehetőségünk: a másokra irányuló cselekvő élet. Ahogy Feri atya idézi Gyökössy Endrét: gyógyítva gyógyulni. Mert már attól jobban leszünk, nő az önbecsülésünk, az önbizalmunk, és egyszerűen egészségesebbek és boldogabbak leszünk, ha nem azt nézzük, mit ad nekünk az élet, hanem hogy mit adhatunk mi az életnek.
Megyek is gondoskodni az enyéimről, aztán majd talán egy vállalkozást is lazán kirázok az ujjamból, hogy ha nagymama leszek, legyen egy fám, a fa alatt asztalom, asztalom körül unokák, rokonok, barátok, és mindannyiuknak jusson egy szelet sütemény.
Források: Pál Feri előadása Pilinyiben,
Közös jövőnk. Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról
Szofi, tudtad, hogy nagyon aktuális a mai posztod? Ugyanis ma van a Boldogság Világnapja. Kistesó pehelyhaja és grimaszoló újszülött arcocskája nekem tegnap boldogságot adott.
VálaszTörlésDe jó, nem tudtam!
VálaszTörlésEgyébként először anyanaplót akartam írni, de ahhoz túl egyszerűen, túl boldog vagyok.
Amúgy gyere bármikor egy szippantásra!
Az ENSZ Közgyűlése 2012 júniusában nyilvánította a boldogság nemzetközi napjává március 20-át. Konszenzussal elfogadott határozatában a Közgyűlés hangsúlyozta, hogy a boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja. A dokumentum egyben felszólította az ENSZ tagországait, hogy megfelelő módon ünnepeljék március 20-án a boldogság napját, mindenekelőtt az oktatásban.
VálaszTörlésA boldogság nemzetközi napjának ötlete a kis himalájai buddhista királyságtól, Bhutántól származik. Az ázsiai ország a világon elsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére, mondván, hogy az többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, a GDP. (Megyek majd szippantani!)
gratulálok a Kistesóhoz! :)
VálaszTörlésKöszi, Maggie
VálaszTörlésJAJJ, DE JÓ! MÁRMINTHOGY ÉN NEM TUDTAM, DE AKKOR RÁÉREZTEM, MERT ANNYIRA, DE ANNYIRA BOLDOG VOLTAM TEGNAP, HOGY ALIG BÍRTAM ELHINNI, HOGY MÉG VAN IULYEN AZ ÉLETBEN!!! AZT HITTEM, HOGY AZÉRT, MERT SÁNDOR-JÓZSEF ITT NAGYON JÓL TÜOLTA, VÉGRE HAZATALÁLT AZ IGAZI TAVASZ PÉCSRE, TUDOD SZOFI, AZ AZ ELEMENTÁRISAN SZÍNES, AMIKOR MINDENKI OLYAN, MINTHA KÉSZÜLNE VALAMI NAGY DOLOGRA,PEDIG IGAZIBÓL NEM IS KÉSZÜL SEMMIRE, CSAK ÚGY ÖRÜL, HOGY ÉL. NA EZ VOLT TEGNAP. MA MEG A TAKONYIDŐ VISSZA, DE AZÉRT A TEGNAPI BOLDOGSÁGVILÁGNAPOT ALÁÍROM, TÉNYLEG AZ VOLT!!!! A POSZTOT VISZONT NE HARAGUDJ NEM BÍRTAM MOST ELOVASNI, AHHOZ TÚL BOLDOG VAGYOK, HOGY GONDOLKOZZAK.
VálaszTörlésÉn most a pesszimisták sorát szeretném gazdagítani. Magyarországon 67 év a férfiak átlag életkora és ugye 62 év a nyugdíjkorhatár. Érdekes ugyanezt a számot megnézni mondjuk Ausztriában is.
VálaszTörlésÉn igazán kiváncsi vagyok az International Living Objective felmérés mit mér. És hogyan méri objektívan az életminőséget? Nekem a fenti adat alapján gyanús egy picit a dolog.Gondolom az itt dolgozó külföldi üzletemberek szempontjai alapján.
Van elég ötcsillagos szálloda, jó a telekom infrastrutúra (a nagyvárosokban, tessék lemenni vidéekre és megpróbálni Youtube-on megnézni egy videót), úgy mindjárt más a leányzó fekvése. Van jó egészségügyi ellátás, persze jó pénzért Az utóbbi időben ismerőseim szerint egy vidéki kórházban havi 20 000 Ft-t kér az orvos, hogy egy idős beteggel foglalkozzon. Már rég vége a boritékot adok korszaknak, az orvosok bemondják a tarifát).
A közlekedés is jó, persze légkondis autival az autópályán, a 3 - 4 éves kiskölyök meg Budapesten szívja a 20 éves ikarusz kipufogójából jövő rákkeltő anyagokat.
Természetesen az éjszakai pillangók elsőrangúak, ezt még a norvég Breivik is elismerte, amikor itt járt. A romkocsmáinkban istenien leihatja magát az ember. A gyógyfürdőket leszámítvva az előbbi két tényező miatt vagyunk turisztikai célpont.
Szóval ez egy igazi tündérmese, amíg az ember fiatal, és van pénze. Tökéletes hely a live fast die jung (élj gyorsan. halj meg fiatalon) életforma megvalósítására. Éljen a renderz!! Éljen a párt!! Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.
A filozófus asszonynak meg azt ajánlom, hogy próbáljon egyszer emírikus tapasztalatot szerezni, mondjuk egy TESCO áruházban próbáljon kicseréltetni egy hibás terméket, vagy menjen be egy állami hivatalmba valamilyen ügyet intézni.
VálaszTörlésOtt egy életre meg fogja tanulni, hogy az életminőség nem csak anyagi tényezőkből áll, hanem például abból is, hogy az emberek hogyan viselkednek egymással. Garantálni tudom, hogy a fent említett szituációkban nagyjából egy darab fának fogják nézni, és akkor még finoman fogalmaztam. Akkor megismeri a hatalom igazi Eurázsiai felfelé nyalok, lefelé taposok működését.
Figyelem az élmény olyan traumatikus lehet, hogy várhatóan két napig nem tud majd filozófiai értekezéseket írni a jó magyar életminőségről. Ezért a saját életminőségének és megélhetésének érdekében leadási határidő előtt ne próbálkozzon ilyesmivel!!!
Köszönöm, gubenc, itt élek, és nem, én sem a gazdasági jóllétre gondoltam, ott nem is lennénk 18. helyen sem.
VálaszTörlésAmiket említesz, azokat a problémákat meg lehet haladni, és másként hozzáállni az élethez. Kétségtelen, hogy panaszkodni is van mire, de van rá lehetőségünk, hogy boldogok legyünk itt, és ebben több szálat tartunk a saját kezünkben, mint elsőre látszik.
Nézd meg a linkelt videót inspirációnak!
jaj, hát most sikerült végigolvasnom a posztot, szofi ne haragudj, megakadtam múltkor a bhutáni boldogságnapnál. Na tessék, mire jó a hóesés: alszanak a gyerekek4 én ennek is tudok örülni! hát nem tudom, szerintem meg egy a titka a boldogságnak, valahogy így írta emily Dickinson. az élményekre való képesség egyes egyedül az élményekre való képességben gyökerezik! jó nem azt mondom, szar dolgok vannak a levegőben sokszor, de hát ahol sok a szar, van póni is valahol, mint tudjuk, hozzá! amúgy meg szerintem tök jó és jellemző, hogy a görögök olyan lúzerek, mint mi. vagy nem is lúzerség ez, hanem tudomisén. úgyértem tök megértem őket, olyan csapongó lelkialkattal, ami nekik van,reménytelenség lehet még gdp-t is növelni.
VálaszTörlésKicsit utána néztem az International Living dolognak. Idézet a weboldalukról (http://www.internationalliving-magazine.com/):
VálaszTörlés"Say, for example, you land in the colonial city of Cuenca, Ecuador, with the idea that you’ll stay and live on an income of $2,000 a month."
Így már mindjárt más hogy úgy mondjam a "leányzó fekvése". Ezek a Jenkik azon morfondíroznak, hogy milyen jól lehet itten a gyarmatokon élni a magyar átlag nettó fűzetés ötszöröséből. Az éttermek jók, van WIFI is mindenhol, közlekedés rendben. És ezt nevezik objektív boldogság indexnek.
Ez a blog bejegyzés a mai napon alapjában járult hozzá a boldogságomhoz. Kb 5 percig csak fetrengeni tudtam a röhögéstől.
Lányok elmondhatjátok magatokról, hogy sikerült egy programozó szürke hétköznapjaiba öt perc felhőtlen nevetést csempésznetek. Netalántán nem ez volt a bejegyzés valódi célja?