Síró picsogók és vadak

Szerző: Lotte  

Veszekedés lány módra

Beszélhetnek nekem a gender-kutatók, amit csak akarnak: hangzatos elméleteik a társadalmi nemről egyszerűen nem veszik figyelembe a valóságot! A kislányok és kisfiúk ugyanis (hál' Istennek!) nagyon mások!
Dupla gyerekzsúrra vetemedtünk a hétvégén. Megfogadva egy jóbarát tanácsát az ünnepeltek "csak" annyi barátot/barátnőt hívhattak, ahány évesek (e szabály alapján néhány év múlva kiszorulunk a házból): kislányunk így ötöt, kisfiunk hetet, s hogy a legnagyobb se szomorkodjék, ő is még további két nagytesóval egészíthette ki a seregletet.
A sajátjainkkal együtt így ültük meg az öt- és hétéves szülinapokat egy piszokkal, két tortával, s mintegy tizenhét gyerekkel. Gondolhatjátok...

Veszekedés fiú módra

De most nem borzolom a kedélyeket a három és fél órán át tartó diliház részleteivel, aki egy pillanatra végigfuttatja magában saját hasonló élményeit, jól tudja miről beszélek. Nekem még túl közeli az élmény, nem akarok senkit eltántorítani egy esetleges közelgő óriási bulitól.
Egy zsúr mindenesetre kiváló alkalom arra, hogy az óvodai, iskolai, szakkörös villámtalálkozások után az ember kicsit jobban feltérképezze csemetéi baráti körét. Mondanom sem kell, hogy mindenki csak a saját neméből hívott barátokat, pedig mi - ha nem is gender-tudatosan, de egy békésebb zsúr reményében - bőszen ajánlgattuk a koedukált megoldást.
De az ünnepeltek fütyültek ránk: a kislányunk kifejtette, hogy "a fiúk vadak", kisfiunk pedig elmondta, hogy "a lányok síró-picsogók". És milyen igazuk volt!
A kislányok tényleg folyton megsértődtek egymásra, s miközben a fiúk épp halálugrással akartak leugrani valami lehetetlen helyről, folyton vigasztalni kellett valamelyiket és békéltetni "Nem, Mira, Lucus tényleg nem gondolta komolyan, hogy csaltál a játékban! Ne félj, Blanka tényleg szeret, csak most nem volt kedve táncolni!" És így tovább, és így tovább.
Közben persze a fiúk is örök konfliktusban álltak egymással, de másképp (nem, nem azt mondtam, hogy csendesebben, csak annyit, hogy másképp) kezelték. Náluk ez a nyers, kendőzetlen fizikai megoldásokat jelentette: rúgtak, dobtak, ütöttek és közben üvöltöttek. Sírásra köztük nem is került sor, de agyonizzadt, kivörösödött fiúcskák lepték el a házunk minden szegletét.
Szombati tapasztalataim alapján annyit tudok mondani: a két nem közös nevezője a békétlenség (eddig tart a társadalmi nem), de a kifejezési formák markánsan különböznek (ez viszont már kőkemény biológia). Mifelénk nem volt útzár és katasztrófahelyzet, de a gyerekek, akik minden párbajuk ellenére baromi jól érezték magukat, felértek egy kisebb természeti csapással. Apránként próbáljuk kiheverni őket: copfos kislánykákat és vagesz kisfiúkat egyaránt.