Szaunaszeánsz

Szerző: Lotte

Míg szegény Szofi a szülés előtti utolsó napok keserveit nyögte, Ő és én szemérmetlen módon fogtuk magunkat, leadtuk gyerekeinket a nagyiknál és egy édes-kettesben töltött habzsi-dőzsi hétvégére vonultunk el a világtól. Ránk fért, végre tudtunk kicsit beszélgetni egymással, nemcsak az aktuális problémák tűzoltásos kezelésére szorítkozott az együttlétünk. (De tényleg, muszáj néha kettesben lenni, ha ápolni akarjuk a házasságunkat, nehogy az életünk egymás mellett éléssé silányuljon!) Egy szó mint száz, pazar dolgunk volt, s az igazat megvallva a gyerekek is csak vasárnap délután kezdtek hiányozni.

A szállodában érkezésünk napján debütált a wellness részleg új vezetője. Bennünket is kedvesen invitáltak a hotel újításának kipróbálásra: egy mézes szaunaszeánszra! Volt már szerencsétek ilyesmihez? Nekünk még nem, teljesen zöldfülűek - ám nyitottak és vállalkozókedvűek - voltunk. Beneveztünk. Kíváncsian vártuk, mit takar a sejtelmes elnevezés, vajon csak idióta hókuszpókusz vagy igazi, afféle "törökfürdős" szertartás vár ránk?

Ha netán még ti sem jártatok ilyen helyen, tartsatok velem egy virtuális "szeánszra".

1., A szaunaszeánsz főszereplője a szaunamester (utánanéztem, ötnapos akkreditált képzéssel lehet elsajátítani a mesterségbeli tudást). Ő gondoskodik az alaphangulatról, kezében az irányítás és a szaktudás, testi és lelki vezetője a húszperces szertartásnak. A mi mesterünk egy fiatal, vékonka nő volt, haloványzöld szaunaruhában. Öntudatos kiállással, erős karizmokkal (ám kevésbé erős karizmával) vezetett be minket  a különleges izzadás rejtelmeibe.

A szaunamester törülközővel csapkod (nem, a képeken nem mi vagyunk!)

2., Egy mézes szeánszon vettünk részt, finn szaunában (lehet gőzkabinban is szeánszozni). A dolog - az akklimatizációt segítendő - egy úgynevezett felöntéssel kezdődött. A szaunakövekre eukaliptuszos jeges vizet öntött mesternőnk, majd elkezdte virtuóz módon pörgetni a nála lévő törülközőt, hogy aztán egyenként hozzánk csapja vele a forró levegőt (a szakszó: személyre szabott ventiláció). Mint a torreádor a bikák előtt, úgy forgatta a textilt. Röhejes lett volna, ha nem annyira forró. Az égető levegő olyan volt, mint egy csapás. Mintha valaki a télből elindulva egy trópusi országban szállna ki a repülőgépből. Az első reakciónál beleborzongtunk a forróságba, a bőr nem tudta eldönteni, hogy jéghideg vagy tűzforró levegő érkezett-e? Percekig tolultak a forró löketek, s arcunkra forrt a mosoly: elkezdődött az intenzív izzadás.

3., Az előizzadást követően egy tál karikára vágott citromot hozott be a szaunamester. Mindenki vett belőle, s alaposan be kellett dörzsölni a testünket: először a nagyízületeket (váll, könyök, térd), majd az egész bőrfelületet, oda-vissza. (Borotválkozás után kegyetlen dolog, csíp, mint a csuda!) A citrom antibakteriális hatásával a bőr állítólag megtisztul, s felkészül a további gyötrelmekre. Ekkorra tetőfokára hágott a hangulat, afféle Bud Spencer-es, tortadobálós röhögés volt. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy az ember citrommal kenekedne, ráadásul vadidegen, úgy első ránézésre normális emberek társaságában. Ha valaki az elmélyülős, csendes szaunázásra esküszik, kerüljön egy ilyen szeánszot, mert ez abszolút társasági, hangos esemény.

Citrom: gyulladásgátló, antibakteriális hatás

4., Miután már a szemünkben is maró citromlé csorgott, s alig láttunk a savanyú párától, szinte elkábultunk a hőségben. A hölgy néhány törülközős mozdulattal még tovább ingerelte hőérzetünket.

5., Ezután - derült égből a villámcsapás - egy dézsában jég érkezett. Mesternőnk bájosan arra kért, hajoljunk picit előre, majd minden további nélkül nyakon terített bennünket egy-egy marék jégkockával. Ahogy felkaptuk a fejünket, döbbenetes élményt okozva csorgott végig forró hátunkon a jég. Füstölögtünk. Aztán a tenyerünkbe is kaptunk belőle, amit szét kellett masszírozni magunkon. A szánkba (és a szemünkbe) immár citromos víz csordogált. Jól esett...

Jég: érösszehúzó, frissítő hatás

6., Az újabb törülközős legyezés után aztán elérkeztünk a csúcsponthoz. Megérkezett az aranyló akácméz. Nagy kanalakkal csurgattuk magunkra, tetőtől talpig. A forróságban egészen cseppfolyóssá vált, s olyan érzés volt magunkra kenni a ragacsos masszát, mint mikor gyerekként sárral kentük egymást. Volt benne valami ősi módon jó érzés. A szánkon kavarodott a citrom és a méz íze, elkészült rajtunk a limonádé.

Méz: bőrtápláló, nyugtató hatás

7., Néhány perc mézes, ragacsos forróság után aztán (majdnem) véget ért a szeánsz. A főnökasszony lelkünkre kötötte, ha igazán szép és sima bőrt szeretnénk, még egy röpke fél órát maradjunk így, mézes burokban. Levezetésképp pedig jeges vizet és néhány gerezd almát kaptunk - immár hagyományos funkcióik szerint inni és enni.

8., Egy szaunamesternek méztől ragadva, 150-es pulzussal, egy szál fürdőruhában egyszerűen lehetetlen ellentmondani. Így aztán ültünk a ragacsban, ittuk a vizet, s vártuk a szabadulást. De a szeánsz sikerült. Elhittük, hogy most valami egészen különleges történt velünk. A zuhany után bőrünk olyan volt, mint a baba popsija és kitikkadva hagytuk el a helységet. Hogy mennyi ebből a körítés és pszichológia? Ki-ki döntse el maga, aki benevez egy ilyen performanszra. Egyszer érdemes kipróbálni! (S bár Szofi nem rajong a szaunáért, mégis van egy érvényes meghívásom neki a gyermekágyas időszak után!)