"Rezsicsökkentést ne, csak munkát, kenyeret!"

Szerző: Lotte   

Fotó: Mudra László, Origo

Bár a mai nappal a nagyböjti elcsendesedés ideje érkezett el, ám körülöttünk ezerrel dübörög a kampány. Nem meglepetés, mégis - átlagos hírfogyasztóként is – szinte fáj, hogy megint itt van, és hogy fülsiketítő hangereje kéretlenül betörni látszik újra mindannyiunk intim szférájába.

Döbbenten figyelem, amint régi egyetemem „elfoglalják” a lázadó diákok, s bevallom, nem értem, miért is? Aztán jönnek a ’19-es forradalmisták veretes, s cseppet sem szívmelengető érzéseket keltő „Fegyverbe!” felirataikkal, p….ba küldözgetve „az” Orbánt, a kormányt, meg úgy egyáltalán, mindenkit. Mi miatt is?

Fotó: Népszava

És ezzel véletlenül sem állítom, hogy a mögöttünk hagyott három év makulátlan lett volna, s hogy a sokszor rátarti kétharmad ne lőtt volna méretes bakot többször is, de könyörgöm, ne legyünk már teljesen amnéziásak! És nézzünk körül a politikai hatalomért aspirálók - bizakodásra okot bizony nem adó - táborában!

Az éhségmenetben szépelgő szocialisták és a rendszerváltás hajnalától mellettük asszisztáló, új és új alakulatokban észt osztó neoliberális értelmiség (ha akarom, kifordított bundakesztyű, ha akarom, papucs orrán pamutbojt) adja a muníciót újra a szűnni nem akaró télben a felpezsdülő politikai tavasznak.

Tényleg az ő kikeletüket várnák az éhségmenet gyalogosai? Tényleg az ő, még unokáink-is nyögni-fogják politikájuknak ujjongana a fiatal nemzedék? Akárhogy is van, egy csónakban evezünk, s nem kívánom egyikünknek sem, hogy így legyen.