Szerző: Onleány
Hamvazószerdai gondolatok Pilinszky János tollából:
"Hamvazószerda
jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny,
emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így,
ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik
„gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk:
Krisztus halálát.
Hamvazószerdai gondolatok Pilinszky János tollából:
"Hamvazószerda
jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny,
emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így,
ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik
„gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk:
Krisztus halálát.
A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó
se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban
adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József
Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak
halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb
titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.
A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban.
Ezt az utat a szeretet írta elénk, végigjárni is egyedül a szeretet képes hát. A kölcsönös szeretet és a kölcsönös szenvedés: Isten és ember kölcsönös szeretete és kölcsönös szenvedése. Mivel ahogy Istennek szenvedés volt halálunk és bűneink vállalása, nekünk se lehet eljutnunk Isten tökéletes halhatatlanságába és tökéletes ártatlanságába, egyedül szenvedések árán, s egyedül a szeretet erejével. (S. Weil.)
A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala."
A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban.
Ezt az utat a szeretet írta elénk, végigjárni is egyedül a szeretet képes hát. A kölcsönös szeretet és a kölcsönös szenvedés: Isten és ember kölcsönös szeretete és kölcsönös szenvedése. Mivel ahogy Istennek szenvedés volt halálunk és bűneink vállalása, nekünk se lehet eljutnunk Isten tökéletes halhatatlanságába és tökéletes ártatlanságába, egyedül szenvedések árán, s egyedül a szeretet erejével. (S. Weil.)
A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése