Babafiszfaszok

Szerző: Fakirma

Döntöttem, nem lesz több gyerek. Ember kicsit morog, engem ugyan nem hat meg, ha egy kicsit jobban odafigyel, nem egy kétgyerekes nőt szerez be magának feleségnek, s akkor négy bruttó kölyök helyett lehetne neki akár három nettója. Nekem se könnyű. Sosem tudom meg például, micsoda szívás ötgyerekes anyának lenni. Soha többé terhességi teszt, reggeli hányinger, egy hónap alatt nyolc kiló plusz, gátvédelem, besárgult és/vagy ellilult bébi, szétrágott mellbimbó, mi-a-szarért-bőg-ez-a-gyerek, anyatejes-kakaszag, éjszakában szirénázó légzésőrző, megbuggyant sütőtökpüré, háromnapos láz, ágybapisi és szőnyegrebuki... Egy kicsit fáj, egy kicsit hiányzik. Nincs mese, el kell engednem a babaillatú élményeket, vége a rinyának, szipogásnak. Szeretem a búfelejtést konzumkényszeremmel megtámogatni, most hát úgy döntöttem, hogy a gyászmunkát egy virtuális bevásárlással kezdem. Nincs sok időm, hiszen néhány hét múlva Gyeses Kismamából előlépek Főállású Anyává, életemnek ezt a minőségileg új szakaszát pedig  illendő lelki toppon kezdeni.

Ha még egyszer terhes lennék, az én Kisvincém a pocakharang mellé kapna egy szívhang figyelőt:

Így nem csak akkor aggódhatnék magzatom életéért, amikor moccanás nélkül szundikál a pocakomban, hanem akkor is, amikor szívhang nélkül rúgkapál.
Ha Kisvince megszületne, nála boldogabb kisbaba nem létezne a földkerekségen. Már a kezdetektől lepipálná a kis pronyókat, akiket depis anyjuk idegbeteg módon rázogat össze-vissza. Őt a babakocsiringató tutujgatná egyenletes, megnyugtató tempóban:

Nem lenne szükségünk foszforeszkáló cumira, hogy éjszaka megtaláljam s a keblemre öleljem a bébit, a projektoros gyermekaltatónk helyettem szívdobogna:

Gondtalanul szundíthatna mindenki a saját ágyában, még azon se kellene törnünk a buksinkat, hogy fázunk-e vagy melegünk van, a színváltoztatós hőmérőnk megmondaná nekünk a tutit:

A baktériumok pedig felőlünk éjjel-nappal szagmentesen vinnyoghatnának a biztonságos többrétegű, oxigénnel dúsított pelenkatartó vödrünkben:

Az első időszakban csupán azért drukkolnánk, hogy a forgó mobil agyon ne üsse a mi kis ötös számú versenyzőnket. Ha mégis bekövetkezne a tragédia, akkor sem kellene sokáig szomorkodnunk, hiszen maradna utána egy vigasztaló láblenyomat:

Ha valami szerencsés véletlen folytán a gyerek kihúzná nyolc hónapig, szép nagyra nőne a tökfeje, s végre kaphatna egy kutacs-védő sapkát. Húsz hónapos koráig le se venném róla.

A pelenkára csíptethető légzésfigyelőt pedig a biztonság kedvéért az érettségiig rajta hagynám:

Kirándulásainkon Kisvincének sosem kellene traumatizálódni a fenekét csiklandozó fűszálaktól, hiszen  az összehajtogatható papírbilijébe pottyantgatna:

Még azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ő az első gyerek a világon, akinek a kedvenc játéka a  golyótologatós fiszfasz:

Hála a sok praktikus ketyerének, Kisvincével nem lenne semmi feszkó, s jócskán maradna időm feltalálni a fulladásveszélyt kiküszöbölő bababarát szájkosarat, illetve továbbfejleszteni az Anyus-féle fillypónis karkötőbe épített vérnyomásmérőt a hipertóniás apróságok számára. És persze olvasgatnám a babamagazinokat, csetelnék a mamafórumokon, és shoppingolnék egy rakás új kütyüt. Végre lenne időm szétszorongani az agyamat, sőt, ha nagyon összekapnám magam, még depresszióba is zuhanhatnék.
S ha ezek után nem hinnétek el nekem ezt a sok marhaságot, meghívnálak Titeket vendégségbe, hogy győződjetek meg a helyzetről személyesen. Jöhetnétek bármikor, a szivacsból készült kézbecsípést gátló biztonsági rendszernek  köszönhetően az ajtóm mindig tárva-nyitva állna előttetek: