Szerző: Lotte
Érdekes hírről számolt be az Index tegnap, mely szerint Francois Hollande hadat üzent az iskolai házi feladatoknak. A francia elnök szerint ugyanis a házi feladat egyenlőtlenségeket szül, mert "nem igazságos, hogy vannak,
akiknek tudnak otthon segíteni, míg a hátrányos helyzetű tanulók nem
tudnak ilyen segítséget igénybe venni." Hollande szerint "a munkát az iskolában kell
elvégezni, sokkal inkább, mint otthon."
Franciaországban az iskolákban négy napon van oktatás (szerdán nincs iskola), a gyerekek 8.30-tól 16.30-ig vannak oktatási intézményben. Hollande a házi feladatok eltörlése mellett rövidítené az iskolai benntartózkodás idejét is, az órákat immár négy és fél napra elosztva.
Ha van iskolás gyereketek, ismeritek a problémakört: hazaesik estére a hullafáradt család, szülők a munkahelyről, gyerekek az oviból, iskolából. Mire kiengedné végre mindenki a fáradt gőzt és válthatnánk egymással néhány értelmes mondatot, itt a következő átugrandó akadály: a házi feladat írása, ellenőrzése.
Egyébként, nem tudom, csak nálunk van-e, de a nap ezen szakára mindenki totál idióta lesz: a gyerekek megőrülnek és mint a szilaj lovak vágtáznak keresztül-kasul a lakáson, azonnal összeveszve egymással és hadakozva velünk, mi pedig, "rendfenntartó erők" idegbetegek leszünk, hogy már megint nincs egy csöndes tízperc, mikor kicsit ki lehetne kapcsolni.
De vissza a lecke-ügyhöz. Próbálom előkotorni az emlékeimből, hogy is volt ez velünk annak idején. Olyan élmény előásni az emlékeket (felhajtható román íróasztalommal, az egykori csomagolópapír mintájával stb.,) mint újra hallani azt a szót, hogy "kisötös" vagy "felmérő". Igen, nekünk is volt leckénk, és az első időkben odahaza ellenőrizték is. Nálunk a nagymamámnak jutott ez a szerep, négy unokájának biztosított "családi napközit", s látta el az ezzel járó ügyeket.
Most a nagymamák távol élnek, Ő későn ér haza, így marad a leckeírás rám. Számoljunk együtt, hogy mennyi idő is telik el vele? Van egy viszonylag állandó koreográfia: 10-20-30 perc könyörgés, hogy kezdjük már; aztán 10 perc fejvakarászás, hogy mis is volt feladva; utána 15 perc az iskolában elkészült részek ellenőrzése, javítása; 10 perc az unszolás, hogy csináljuk meg a szorgalmit is; 5 perc a szorgalmira; végül újabb 5-10 perc olvasás. Ha zongora is van, az újabb 20-perc, persze újabb 10 perc nógatással kiegészülve. Optimális esetben is egy óra vergődés, pedig közben még a ceruzákat is hegyezem, tízórait is csomagolok, hogy lopjuk a távot a kötelező körökből.
Ugyanakkor olvasom Hollande javaslatát a házi feladat mentes iskoláról és tanácstalan vagyok: mi a jobb, teljesen kivonni az otthont a tanulmányokból vagy - vállalva az esélyegyenlőtlenség vádját - továbbra is napi szinten kontrollálni, hogy áll a mi csemeténk?
Persze jó lenne, ha az esték gondtalan együttlétből állnának, de akkor be kéne tiltani a felnőtteknél is az otthoni munkát: letiltatni a céges e-mailt és telefont, s szigorúan büntetni a zugmunkát. Biztos élhetőbb, nyugodtabb világ lenne. Épp ma akadt a kezembe Böjte Csaba kis írása a népességfogyással kapcsolatban, melyben volt egy példázatszerű történet: "Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét." Ha kiűznénk az otthonainkból a hazacipelt feladatokat, lehet, hogy másképp élhetnénk?
Szerintetek mi a helyzet a házi feladatokkal? Az oldalsávban szavazást is indítunk a kérdésről.
Ha van iskolás gyereketek, ismeritek a problémakört: hazaesik estére a hullafáradt család, szülők a munkahelyről, gyerekek az oviból, iskolából. Mire kiengedné végre mindenki a fáradt gőzt és válthatnánk egymással néhány értelmes mondatot, itt a következő átugrandó akadály: a házi feladat írása, ellenőrzése.
Egyébként, nem tudom, csak nálunk van-e, de a nap ezen szakára mindenki totál idióta lesz: a gyerekek megőrülnek és mint a szilaj lovak vágtáznak keresztül-kasul a lakáson, azonnal összeveszve egymással és hadakozva velünk, mi pedig, "rendfenntartó erők" idegbetegek leszünk, hogy már megint nincs egy csöndes tízperc, mikor kicsit ki lehetne kapcsolni.
De vissza a lecke-ügyhöz. Próbálom előkotorni az emlékeimből, hogy is volt ez velünk annak idején. Olyan élmény előásni az emlékeket (felhajtható román íróasztalommal, az egykori csomagolópapír mintájával stb.,) mint újra hallani azt a szót, hogy "kisötös" vagy "felmérő". Igen, nekünk is volt leckénk, és az első időkben odahaza ellenőrizték is. Nálunk a nagymamámnak jutott ez a szerep, négy unokájának biztosított "családi napközit", s látta el az ezzel járó ügyeket.
Most a nagymamák távol élnek, Ő későn ér haza, így marad a leckeírás rám. Számoljunk együtt, hogy mennyi idő is telik el vele? Van egy viszonylag állandó koreográfia: 10-20-30 perc könyörgés, hogy kezdjük már; aztán 10 perc fejvakarászás, hogy mis is volt feladva; utána 15 perc az iskolában elkészült részek ellenőrzése, javítása; 10 perc az unszolás, hogy csináljuk meg a szorgalmit is; 5 perc a szorgalmira; végül újabb 5-10 perc olvasás. Ha zongora is van, az újabb 20-perc, persze újabb 10 perc nógatással kiegészülve. Optimális esetben is egy óra vergődés, pedig közben még a ceruzákat is hegyezem, tízórait is csomagolok, hogy lopjuk a távot a kötelező körökből.
Ugyanakkor olvasom Hollande javaslatát a házi feladat mentes iskoláról és tanácstalan vagyok: mi a jobb, teljesen kivonni az otthont a tanulmányokból vagy - vállalva az esélyegyenlőtlenség vádját - továbbra is napi szinten kontrollálni, hogy áll a mi csemeténk?
Persze jó lenne, ha az esték gondtalan együttlétből állnának, de akkor be kéne tiltani a felnőtteknél is az otthoni munkát: letiltatni a céges e-mailt és telefont, s szigorúan büntetni a zugmunkát. Biztos élhetőbb, nyugodtabb világ lenne. Épp ma akadt a kezembe Böjte Csaba kis írása a népességfogyással kapcsolatban, melyben volt egy példázatszerű történet: "Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét." Ha kiűznénk az otthonainkból a hazacipelt feladatokat, lehet, hogy másképp élhetnénk?
Szerintetek mi a helyzet a házi feladatokkal? Az oldalsávban szavazást is indítunk a kérdésről.
Itt Hollandiában nincs házi feladat az általános iskolában. Először húztam a szám, mert hogy az oktatás színvonala stb., de hamarosan rájöttem, hogy jó ez így :)
VálaszTörlésHollandiában hatosztályos rendszer van, tehát a 13 évesek már a középiskolába járnak, ahol viszont van házi, nem is kevés. A legnagyobbik gyerekem most elsős gimnáziumban, átlag két órát tölt délutánonként a feladatok megoldásával és bizony sokszor segíteni kell neki.
Ami még ide tartozik, hogy a holland általános iskolások hetente 4 napon reggel háromnegyed kilenctől délután fél háromig vannak iskolában, szerdán csak délelőtt, és van egy egy és negyedórás ebészünet, amikor vagy hazamennek, vagy ha a szülők dolgoznak, az iskolában maradnak.
Nekem ez a rendszer tetszik, a kisebbeknek marad idejük a gyerekeskedésre iskola után, a nagyobbak pedig az iskola szintjének megfelelően "meg vannak hajtva". Ami az esélyegyenlőséget illeti, aki gimnáziumba jár annak több a házi feladata, mint annak, aki szakközépbe.
:-) egy Holland példa Monsieur Hollande-hoz! Istenkém, ha 20évvel ezelött eltörölték volna....:-)
VálaszTörlésViccesek vagytok, lányok!
VálaszTörlésAkkor legyünk komolyak! Volt szerencsém 3 éven át tanulgatni egy kislánnyal. Nem volt zseni mint ahogy én sem! Olykor este 8-ra végeztünk minden házival! Egy kérdés maradt addigra: melyikünk sirja el magát elöbb a fáradtságtól!! És én férfi vagyok! (ha minden igaz)
VálaszTörlésNekem is tetszik a holland példa.
VálaszTörlésÉn már előre félek, hogy mi lesz jövőre, ha Bú iskolába megy, mennyi jó időtől, kellemes együttléttől foszt meg mindannyiunkat.
Én arra emlékszem iskolás koromból, hogy rengeteg sallang idő volt. Szerintem kevésbé nyúlna a rétestészta, ha a suliban tényleg lehetne tanulni, és a konkrét feladatoknak ott vége is lenne. Ahhoz, hogy az ember feldolgozzon egy aktív, tanulós időt, utána kell a szabadság. És a céltudatosságot, koncentrációt is erősítené, ha elvész a kibúvó: majd otthon úgyis átnézem/gyakorolom/megtanulom.
Én azzal vesződöm nap mint nap, hogy tanuljanak már kicsit többet, nem lehet igaz, hogy 8 perc alatt végez egy felsős, de mégis igaz!! Jó tanulók, nem zsenik. Belőlem is árad, tudom, de nem is bánom, nem hajlandók nagy feneket keríteni a dolognak. Ez a császáré, jöhet a lazulás.
VálaszTörlésLotte, nálunk is hihetetlen őrület van majd minden este, pont ahogy írtad: nyargalászás körbe-körbe, sivalkodás, bunyó, de mindezt úgy, hogy déltől mindenki otthon tanyázik, gondolom a délután során lenne alkalmuk kiereszteni a gőzt, de nem! Vacsora után menetrend szerint.
én nem tudom,mindenhogy rossz, azt tapasztalom. én speciel a családi estéket illetően kiszúrásnak élem meg, persze, de elviekben is problémás az ügy. A Bénivel sose kellett tanulni, mert egy zseni,de sajnos akkoriban úgy is volt, hogy nem lehet első-másodikban házi, amikor ő volt pici. és ez most üt vissza, mert nem szokta meg! a zseniknek pláne kell, hogy legyen önfegyelem meg kötelességtudat, és neki nincs olyanja, legalábbis a tanulással kapcsolatban! vele azért veszekszem, kb. este kilenctől tizenegyig, hogy akkor is, a zseniknek is vannak kötelességeik, és igenis, én is olvastam annakidején háziba ráaadásul a Lenin lámpácskáit, éreztem, hogy valami nem klappol, hogy ez gáz azért, de megcsináltam,mert ez volt a dolgom, és tudtam, hogy ezt muszáj, utána jöhetett a saját idő, ha már megtanultunk, és érdekes, volt is utána idő mindenre, bivcajozni, tollasozni, mert nem nyomasztott, hogy még kell tanulni vacsora után. A Zénó nem egy lángelme, vagy legalábbis nem iskolai szempontból, vele alapból örülök, hogy van házija, hogy látom, hogy mi az amit gyakorolni kell, meg ilyesmi. na ő meg olyan lelkiismeretes, hogy egyből, ha hazajön, neki akar állni, vele meg azért veszekszem, hogy hagyja már azt a hülye iskolát, itthon nincs olyan, hagyja kint a lábtörlőn, és csintalankodjon már egy kicsit.
VálaszTörlés