Önkiszolgáló kutyamosó

Szerző: Fakirma

Kaposvár a csodák városa: a bámulatos klinika, a megmászható utcai szobrok (meséltem, hogy Ojó egy interaktív szekéren még egyszer  felhasította az állát? - kórházi fellépésünket ismét bájos eseményként könyvelhettük el) után búcsúzóul a város szélén találtunk egy önkiszolgáló kutyamosót:

 Szinte sajnáltam, hogy nincs velünk Leika kutyánk: szép volt elképzelni, ahogy a srácok Zöld Herceget sikamikálják, mi pedig a lányokkal a kutyamosóba dobáljuk az érméket, majd a poang fotelekből lessük, ahogy tisztul a dög ( igazság szerint a fiúk se voltak velünk, Zöld Herceg még mindig csak ötszemélyes és a gyerekeket csak végszükség esetén gyömöszöljük be a csomagtartóba, ha van idő, inkább két turnusban szállítódunk).

Eszembe jutottak a régi gyerekkori nyarak, amikor Galiba nevű ír szetterünket a fürdőkádban suvickoltuk a bolhátalanítóval: hárman fogtuk, ketten mostuk, majd öten kergettük, amikor kimenekülve a fürdőszobából a lakásban rázta szerteszét a vizet, a sampont, a sarat és a bolhát. Szerintem kutyamosóban kutyát mosni hasonlóan vicces lehet. Például el sem tudom képzelni, mivel lehet rávenni egy ép értelmű kutyát, hogy beleálljon a műanyag dobozba, egy ép értelmű gyermeket pedig arra, hogy ne álljon bele. Ép értelmű felnőtt pedig úgysem viszi ilyen helyre egyszerre a kutyáját és a gyerekét,  úgyhogy - mindenkire gondolva - a csököttagyúak számára részletes használati útmutató található a mosó-kütyün:

(Én egyébként az autó- és a kutyamosó mellé biztos elhelyeznék egy gyerekmosót is.)

Az árak igazán barátiak:

  

Kutya- és nemkutyabarátok! Ha Kaposváron jártok, ezt a helyi nevezetességet el ne mulasszátok!