Lelki Zöldségek: Ízlések és pofonok

Szerző: Fakirma

Hellókitti jöhet, hercegnőről szó sem lehet

Amikor terhességem 18-ik hetében kiderült, hogy a két fiú után egy valódi  Királykisasszony lakik a pocakomban, napokig  magamhoz se tértem a döbbenettől: énképemet alaposan meggyepálta a felismerés, hogy a belevaló fiús anyuka szerepemnek búcsút mondva ezentúl egy kislányért is felelős vagyok. Meggyőződésem volt, hogy fiút szülni minden anya képes, kislányt csak az őstehetségek. Nehéz volt magamat integrálni ez utóbbiak csapatába, Királykisasszony megszületése után nagyjából fél óránként kukkantottam bele a pelusába megbizonyosodni, hogy nem csak félreértésről van szó. Igazság szerint még ma sem tértem napirendre a csoda felett, bár már pont ugyanannyi lányom van, mint fiam. Az anyaság megélésében valószínűleg édes mindegy, milyen nemű a gyereked. A nőiesség kiteljesedésében azonban hatalmas lehetőség, ha egy kislánynak továbbadhatod magadból mindazt, ami az XX kromoszóma kérlelhetetlen velejárója. Családom tagjai ebben a kérdésben földhözragadtak, szerintük ideológiát gyártok a hülyeségemhez, és egyszerűen csak elkényeztetett libákat nevelek a lányaimból. A pszichológusok pedig azt mondanák (de nem mondják, mert bolond lennék ilyen magas labdát feldobni), hogy gyermekkori ki nem elégített vágyaimat hajtom be nyomorult lánykáimon.

Szerencsére jól van ez a rendszer kitalálva, s a gyerekek nem egyformán fogékonyak szüleik régi frusztrációira, Farkas-Ojó például magasról tojik arra, hogy a nagymamája nem vett az anyukájának kislány korában ajakrúzst és pörgős szoknyát. Királykisasszony viszont .készségesen gyógyítgatja a női identitásomon ejtett régi sebeket: vinnyog a legkisebb karcolás láttán, retteg a bogaraktól, nem ül bele a piszkos gyerekülésbe, késsel-villával étkezik csecsemőkora óta, sosem eszi le magát, vagy ha mégis, rohan átöltözni, táncol, rajzol, énekel, és ő lesz az, aki majd megnyeri a kerületi szavalóversenyt. Nem kétséges, ő mindaz, ami én nem lehettem kislánykoromban. Nézem kerek arcocskáját, s még mindig csodálkozom, hogy belőlem van. A másik három gyerekem pont olyan bolond, mintha én lennék az anyjuk, Királykisasszony az én kis kakukktojásom. Nem csak azért, mert vele zajos építkezések reménytelen bambulása és a baleseti sebészetekre való rohangálás helyett körömlakkot válogatunk a drogériában, és táncbemutatókat tartunk az asztal tetején. Született  bezzeggyerek: lehet vele villogni, szép, okos, udvarias, rendszerint szófogadó és kész kompromisszumot kötni.

Kivéve, ha az öltözködésről van szó. Ilyenkor megbolondul, és a legkisebb ellentmondás esetén is fúriaként tombol. Két éves kora előtt azért lett szobatiszta, hogy bugyit hordhasson, nagyjából azóta öltözködik egyedül, már este eltervezi, másnap mit fog felvenni (mármint először, nagyjából két óránként öltözködik át). Évekig csak szoknyát hordott, aztán jött a forrónacis időszak, és most tombol a cicanadrág-pántos póló páros (mivel nem egy balerina alkat, ez különösen szarul áll neki). Mindennél fontosabb, hogy csillogjon, rózsaszínű legyen, felirat díszítse, de minimum fityegjen rajta néhány flitter. Hiába a szép szó (Olyan lennél ebben a cuki virágos szoknyában, mint egy igazi hercegnő!), megalázó kritika (Pont úgy nézel ki, mint egy külvárosi pronyó), fenyegetés (Kapsz egy hatalmas pofont, ha nem bújsz ki ebből a hányadékból), érzelmi zsarolás (Én egy bús-bús panda vagyok...). Hajthatatlan. És ízlésficamos.

A hajmeresztő hülyeségeken szorongó anyukáknak azt szoktam javasolni (lenyelve egy megvető sóhajt), hogy hagyják a gyereküket kibontakozni, ne nyomják el az egyéniségüket vaskalapos nevelési elveikkel. Ezek a neurotikus anyák rendszerint bolhából csinálnak elefántot: olyan dolgok miatt cseszegetik gyereküket mint például a gyümölcsevés megtagadása, asztal alá kakilás, obszcén szavak ordítozása a gyerekközösségben, a kistestvér gyepálása. Ezek az apró anomáliák idővel elmúlnak, főleg ha a hülye szülő nem görcsöl rá a témára és hagyja, hogy a gyerek szárnyait bontogatva és a szelepeken a feszültségeket levezetve kitapossa saját útját. Én mindig azt mondom, elég, ha a gyerekeinket nagyon szeretjük. No de szeretet ide vagy oda, azt azért mégsem hagyhatom, hogy az én gyönyörű Királykisasszonyom hercegnős pólóban tegye közröhej tárgyává magát! Mit gondolna rólam a világ?