Cselekedj tisztességgel! - Szent István atyai útravalója

Szerző: Lotte

Apa és fia

„Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait...” (Intelmek, bevezetés)

Szent István királyunk Imre fiára hagyott testamentumában ott áll az imperatívusz: "sis honestus", légy tisztességes (esetleg becsületes vagy tisztességtudó - fordítás kérdése, melyik jelentésárnyalatot emelik ki). A lassan ezer esztendővel ezelőtt, 1015-ben papírra vetett sorok egy uralkodó intelmei az őt (ekkor úgy tűnik) trónon követő utódhoz, de egyszersmind egy atya szellemi-lelki öröksége, melyben emberségre, tisztességre tanítja "szerelmetes" fiát.

Hány irodalmi mű, film vagy zenei alkotás csúcspontja a búcsúzó, utolsó szavaival is még élettapasztalatát átadni kívánó, útravalót, lelki muníciót adó atya képe! Államalapító szent királyunk az Intelmek írásakor nem halálos ágyáról végrendelkezik, hanem uralkodása teljében látja úgy, hogy itt az idő, hogy "többé ne puha kásával étesse" kisfiát, mert, az őt csak puhánnyá s finnyássá teheti. Úgy érzi, eljött a pillanat, hogy megitassa őt egy kis "fanyar borral" is, hogy "a puha párnák lakójával, a gyönyörűségben dédelgetett gyermekkel" megossza uralkodói- és élettapasztalatait. Felelős vezetői, felelős apai gondolkozás.

Igen, István király apa is volt, nemcsak a kereszténység megerősítője, a vármegyerendszer megalkotója, a törzsekből államot formáló, jó és maradandó törvényeket adó nagy uralkodó. Fiús édesapaként a hagyományos királytükrökön túlmutató szeretettel és féltéssel, egyszersmind atyai gondoskodással és felelősséggel írta meg Imre hercegnek szánt Intelmeit. Vegyük számba, mit adott át tisztességből, becsületből első uralkodónk tíz pontba szedve "szíve idvességének", Imre fiának.

"Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit cselekedetek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen."

"Napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságos­nak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen."

"Uralkodj harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség."

"Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember."

"Amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti."

"Ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani (a királyi tanácsot), én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmeg­becsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék.

"A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a király-elődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak."

"Imádkozz a bölcsességért, a kevélység elkerüléséért, s "azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet."

"Szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszéd­hoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz. Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni."

Ezt adta örökül első uralkodónk fiának. Ma is érvényes, időtálló szavak - nemcsak uralkodó sarjaknak.

(Aki szeretné teljes terjedelmében elolvasni az írást, Szigethy Gábor előszavával, itt megtalálja.)