Balatoni nyár - Novodomszky Évával

Szerző: Lotte 

Egy üdítő nyári műsor üde, mindig mosolygós háziasszonyával, az M1 Balatoni nyár című szezonális magazinjának egyik műsorvezetőjével, Novodomszky Évával beszélgettünk.

Eredetileg tanítani készültél, szarvasi lányként a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán diplomáztál. Mi térített el a tanári pályától?

Mindig tanítani szerettem volna, aztán amikor a főiskola évei alatt kipróbáltam a gyakorlatban is, rájöttem, hogy nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeltem. Nagyon szép pálya, de mindenkinek fel kell ismernie a saját korlátait. Nálam nevezetesen ez azt jelentette, hogy állandóan kivételeztem a kedvenceimmel. Ráadásul olyan voltam közöttük, mint egy nagy gyerek, amit ők is élveztek és én is, de egy jó pedagógusnak nem az a feladata, hogy pajtása legyen az osztályának. Megértettem, hogy mégsem ez az én utam, így a diploma után kerestem a lehetőséget, hogy valami mást tanulhassak. Ekkor találtam rá az újságíró iskolára, ami igaz elsősorban a rádiózás miatt vonzott, de érdekes módon a tévé hamarabb kínált munkalehetőséget. Lehet, hogy a sok iskolai szavalóverseny is közrejátszott ebben, mert utólag azt mondták a későbbi kollégáim, hogy főleg a beszédem, a hangom miatt figyeltek fel rám.

A családod hogy fogadta, hogy tévézni kezdtél?

Anyukám és a nagymamám az első pillanattól kezdve minden tévés megmozdulásomat megörökítette a családi archívumnak. Mára már nagyon komoly kazetta és DVD gyűjteményük van. 180 km-re lakom tőlük és csak egyszer találkozunk havonta, így azon kívül, hogy büszkék rám, ők láthatnak is engem. A mai napig képesek kora hajnalban felkelni vagy késő estig fennmaradni csak azért, hogy lássák, mit művelek. Persze ők a legnagyobb és legmegbízhatóbb kritikusaim is, egy elhibázott ruha vagy egy összekócolódott frizura sosem kerüli el a figyelmüket. Ez azért is jó, mert én nem szoktam visszanézni a szerepléseimet, így ezeket a dolgokat sosem venném észre.

Emlékszem, még „híradós korodban” mindig örültünk otthon, ha te és Süveges Gergő vezettétek a műsort, ti voltatok a család kedvenc párosa…

Nagyon szerettem Süveges Gergővel dolgozni és remélem, lesz is meg rá alkalom. A mi híradós párosunk nagyjából úgy állt össze, hogy én voltam a szeles, állandóan locsogó, szétszórt, a papírjait mindig elhagyó, utolsó pillanatban is a rúzsát igazgató fél, ő meg a stabil, megbízható, mindenre az utolsó részletig figyelő. Ugyanakkor Gergőnek elképesztően jó a humorérzéke, szellemes, de fegyelmezett. Nagyon sokat nevettünk együtt, de egészen komoly helyzeteket is megoldottunk, amiket csak egy élő adás tud produkálni.

Hogy lettél épp hírolvasó?

A híradó ifjúsági adásához, a híradó juniorhoz kerültem az újságíró iskolából, majd más műsorokban, így például a híradóban is lehetőséget kaptam. Nem tudom, milyen szempontok alapján döntöttek úgy, hogy Gergővel kerülök párba, de én sosem bántam ezt a döntést.

Híradózás közben a higgadtság alapvető követelmény. Volt olyan eset, hogy kizökkentett valami?

A híradó számomra nem csak azért volt nagyon komoly tanulópálya, mert a televíziós újságíró szakma alapja és csúcsa is egyben, ott mindent meg lehet és kell tanulni, ami a tévézésben hasznos, hihetetlen jó csapatmunka, hanem azért is, mert nagyon nagy önfegyelmet igényel, aminek én az első években bizony híján voltam. Ez szerencsére az adásokban nem mutatkozott meg, de a kollégáim sokszor izgultak, amikor pár másodperccel azelőtt, hogy megjelentem a képernyőn - még a főcím alatt - sztoriban voltam, vagy az asztal alatt kerestem a tollamat, vagy éppen magamra borítottam a vizet. Sokszor kellett komoly híreket mondani úgy, hogy kínzott a nevetőgörcs és sokszor kellett diplomatikusan elmondani egy szívfacsaróan szomorú hírt úgy, hogy közben tényleg sírni lett volna kedvem. A legnehezebb akkor volt, amikor a nagyobb fiamat vártam és eleve érzékenyebb voltam. Egy földrengésről szóló hírnél, amelyik borzasztó körülmények között lévő gyerekeket mutatott be, elszakadt a cérna és elsírtam magam adás közben. Ekkor is kiderült, mit jelent  jó csapatban dolgozni, a rendező rögtön kiadta az utasítást, hogy Gergő folytassa, aki jobban meg tudta magát emberelni nálam, így a nézők semmit nem vettek észre.

Vérbeli köztévés vagy. Szakmai életed a Magyar Televíziónál indult, azóta sem hagytad el a köztévét. Népszerű, tehetséges műsorvezetőként sosem csábítottak másfelé? Hűséges típus vagy?

Nem hiszem, hogy a horoszkópunk befolyásolna a személyiségünket, de ebből a szempontból igazi bak vagyok, röghöz kötött, aki nem szereti a nagy változásokat. Nevezhetjük hűségnek is, ragaszkodásnak a megszokott emberekhez, helyekhez, helyzetekhez. Az évek alatt jöttek ajánlatok, lehetőségek több felől is, de olyan, ami nagyon komolyan elgondolkoztatott volna, nem.

Az elmúlt hetekben nagy változáson ment át a közmédia arculata.  Hogy tetszik a megújult design és a mögötte álló filozófia, amely a közmédiából közösségi médiát formálna?

Az egész átalakulás akkor vált láthatóvá, amikor én már szabadságon voltam, ráadásul Szicíliában, így a logón kívül eddig semmit nem láttam belőle. Az interneten olvasottak alapján pedig nem szeretnék véleményt alkotni. Erre térjünk majd vissza, ha megtapasztalom a „saját bőrömön”.

Vidám, aktív, élettel teli személyiség vagy. A munkádon és a családodon kívül milyen közösségekben vagy jelen intenzíven?

Nem sok mindenre jut időm a munkán és  a családon kívül, de gondolom ezzel nagyjából minden dolgozó anya hasonlóképpen van. Cristiano iskolás, foglalkozások, különórák, házifeladatok a suli után, ráadásul egy kíváncsi, érdeklődő gyerek, szeretek sok időt tölteni azzal, hogy kielégítem a kíváncsiságát. Marco kétéves, egy energiabomba, konkrétan veszedelmes, ha csak egy pillanatra is szem elől téveszti az ember. Bárhova felmászik, rámol, elképesztő dolgokat dugdos a szájába és az orrába, ken a hajára, rejt el örökre. Állandó figyelmet igényel, ezzel nagyjából be is telik egy napom. Azért emellett próbálok segíteni a férjemnek néhány papírmunkában, mániásan egészségesen főzök, ami persze kicsit körülményesebbé  teszi időnként  a vacsora elkészítését és pont azért szoktam elmenni tornázni is, mert abból energiát nyerek. Kangoozni járok, ami egy nagyon vidám ugrálós edzésfajta, illetve egy hot iron nevezetű erősítő órára is, és persze próbálok összefutni a barátnőimmel, ami a legnehezebb, mert ők is hasonlóan élnek, mint én, így nem mindig jön össze, hogy pont egyszerre legyen egy szabad óránk.

Ha jól tudom, a Lea Anyaotthonban olyan édesanyákkal hozott össze a sors, akik kilátástalannak tűnő helyzetben sem dobták el gyermeküket, egyedül is vállalták az anyaságot. Azóta is tart a kapcsolat?

Igen, amikor tudok, ellátogatok hozzájuk, összeszedek otthonról és a barátnőimtől ruhákat, könyveket, játékokat, amire szükségük lehet. A Lea otthon édesanyáiban pont azt tisztelem nagyon, hogy a legszomorúbb, leglehetetlenebb körülmények között is ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt maradhassanak a gyerekeikkel. Amikor már végképp nincs hova menniük, befogadja őket egy intézetbe, sok esetben messze a valódi otthonuktól. De tető van a fejük fölött, tanulhatnak, megértik őket és biztonságban vannak. Időnként meglátogatom őket, néhányukkal levelezek, talán segít egy-két pozitív gondolat, hogy új lendületet vehessenek. Az intézmény vezetője egy fantasztikus hölgy, fáradhatatlanul keresi a lehetőségeket az ott lakó édesanyáknak, a segítő embereket, pedig egy kicsit sem könnyű a feladata, sokan durván elzárkóznak, nem is tudva, mit utasítanak el. Előítéletek alapján éljük életünket és sok embernek sajnos kényelmesebb nem meglátni, hogy egy-egy apró gesztussal sokat tudna segíteni másoknak.

Arra is emlékszem, mikor már gömbölyödő pocakkal ültél a Híradóban. Azóta kétgyerekes édesanya vagy. Nehéz összeegyeztetni az anyaságot, a családi életet a tévézéssel?

Szerintem minden anya megküzd az időbeosztásán túl a lelkiismeretével is. Szeretnénk minél több figyelmet és időt szánni a gyerekeinkre, de a teendőink elvesznek tőlünk órákat, napokat. Mégis megoldjuk, és mégis felnőnek, ilyen a modern élet. Én mindig ahhoz a helyzethez próbálok alkalmazkodni, ami adott és abból kihozni a legjobbat, nem pedig megerőszakolni azt. Ha most olyan a munkám, hogy hajnalban kezdek, és reggel nem lehetek otthon, akkor napközben és este próbálom meg kárpótolni a családot a kimaradt reggelekért. Sokszor komolyan logisztikázunk a  férjemmel, mikor ki melyik gyerekért hova megy, de mindig megoldódik, még ha sokszor úgy is, hogy Marcot egész nap hurcolom magammal ügyeket intézni. Ilyenkor beiktatok neki kis szüneteket, olyan időszakokat, amelyek csak róla szólnak, mert nem az a típus, aki órákon át fegyelmezetten ülne a karomon.

Szicíliai családba házasodtál, félig tehát olasz família vagytok, melyről a klasszikus filmélmények képei jutnak eszünkbe: sok gyerek, generációk együttélése, vidám, zajos élet. Igazak még ezek a sztereotípiák?  Nagyon más a szicíliai (családi) élet, mint a magyar?

Az biztos, hogy az én családom jó hangos! De nem csak az olasz fele, a magyar is. Anyukám minden játékban benne van az unokáival, nagymamám is és hatalmasakat tudnak nevetni. A fiaim állandóan énekelnek, mert mindkét ágon ezt látják, apósom sokszor előkapja a gitárját esténként, amikor náluk vagyunk, és mókás dalokat énekel, a három unoka pedig (a sógornőm 5 éves kisfia is velünk van ilyenkor) ugrál, táncol, énekel, óbégat körülötte. Egy viszonylag nyugodt környéken laknak, egyértelműen mi vagyunk a leghangosabbak az utcában, pedig a szomszédoknál is zajlik az élet, főleg nyáron. A különbség egyébként szerintem nem feltűnő. Szicíliában ugyanúgy élnek, mint mi Magyarországon, nincs férfiuralom, nincsenek sodrófás mammák, vagy legalábbis nem több mint nálunk. Úgy tűnhet, hogy könnyű nekik vidámnak, energikusnak lenni, hiszen itt a tenger, állandóan pezseg körülöttük az élet, de ez is csak nyáron igaz. Télen ők is csendesebben élnek, behúzódnak a házaikba. Akinek van munkája, nagyon sokat dolgozik és talán számunkra szokatlan időbeosztásban. Vannak tőlünk eltérő szokásaik, amelyeket az itteni időjárás indokol, ilyen a szieszta vagy, hogy bizonyos napokon és időpontokban nem mennek be a tengerbe. Régi megfigyelések és babonák is közrejátszanak ebben, de leginkább az, hogy pontosan ismerik a tengert. Tudják, mikor van az, hogy nyugodtnak hisszük, de veszélyessé válhat, komolyan veszik, hogy mikor nem szabad vízbe ugrani, mert rosszat tesz a keringésnek és jól ismerik a szeleket, azok hatásait is.

Milyen nyelven beszélgettek otthon? Az anyanyelv vagy az apanyelv a dominánsabb?

Mi Salvoval olaszul beszelünk, ő a gyerekekkel szintén olaszul, én velük csak magyarul. Eleinte, amíg Salvo nem beszélt magyarul, néha fordítgatni kellett ide-oda, de mostanra már jól megtanulta ő is a magyar nyelvet, a fiúk is értik, beszélik mindkettőt, így természetessé vált ez a fura rendszer. Előfordul, hogy én kérdezek valamit a családtól magyarul, amire Cris magyarul válaszol, Salvo pedig olaszul, majd Cris hozzátesz valamit olaszul az apukájának, én pedig lezárom a témát magyarul.

Milyen a hangulat odahaza, ha az olimpián magyar-olasz vizipóló meccs van?

A magyar-olasz vízilabda meccs nem nekem fájdalmas, mert én egyértelműen a magyaroknak drukkolok, így az én helyzetem könnyű. Gondolhatnánk, hogy Salvo is, hisz ő meg ugyanígy az olaszoknak. Alapvetően így is van, csakhogy ő nagy tisztelője a magyar vízilabdázóknak és Kemény Dénesnek, jól ismerik egymást, ez aztán egy meccs alatt sokszor vegyes érzelmeket kelt benne.

A házasság után nehéz döntés volt arról határozni, hogy hol éljetek?

Nem volt nehéz eldönteni, hol éljünk, azt vetettük össze, mi szól Szicília mellett és ellen, illetve Budapest mellett és ellen. Budapest fele billent a mérleg, méghozzá könnyedén. Nem az országok versenyeztek, hanem a városok és lássuk be, egy tengerparti kisváros, legyen bármilyen gyönyörű nyaranta, alul marad egy európai fővárossal szemben, ha azt nézzük, egy a közös életet kezdő fiatal pár hol talál több lehetőséget. Ráadásul Salvo első látásra beleszeretett Budapestbe, így nem is fájt neki ez a döntés.

A férjednek olasz étterme van. Te eközben otthon magyarul vagy olaszul főzöl?

Én magyar és olasz ételeket is készítek, de mindig csak kullogok Salvo mögött, mert ezerszer jobban főz nálam. Cristiano egész kicsi korától kezdve meg tudta állapítani, hogy a kedvenc tésztáját melyikünk készítette, pedig szerintem az enyém sem rossz. De lehet, hogy csak szerintem. Nálam, ami a lényeg, hogy jó minőségű, egészséges ételt együnk, ezért például elkülönítettem a kertben egy kis veteményest, amit nagyon nagy odafigyeléssel gondozgatok. Ott terem paradicsom, paprika, spárga, eper, rukkola és az én nagy kedvencem, amit Salvonak köszönhetően ismertem meg,  a mángold. Több utánajárást igényel, de olyan helyről vesszük a húst, ahol biztosak lehetünk abban, hogy jó a minősége. A tojást szintén. A tésztákat lecseréltük teljes kiőrlésűre, és nem egyszerű ugyan, de erősen terelgetem a gyerekeket az édességek helyett a gyümölcsök felé.

Életmód-tanácsadó és terapeuta is vagy. Gyakorló édesanyaként mit tanácsolnál korosztályod anyukáinak, mivel szolgálhatják legjobban családjuk testi-lelki egészségének védelmét?

Én három dolgot tartok nagyon fontosnak a család egészsége szempontjából. Az egyik az előbb már említett étel. Csak elindulni nehéz. Amikor az ember már megszokja, mit hol szerez be és van már pár bejáratott, kipróbált egészséges receptje, ugyanolyan könnyű összehozni egy jó minőségű vacsorát, mint egy félig műanyagot. Ha megtaláljuk a jó helyeket, nem is feltétlenül drágább. A másik a mozgás, sport, kirándulás a jó levegőn, vagy legalább egy fél óra séta, szaladgálás a szabadban. A harmadik pedig a közös programok, a közös élmények. Hihetetlen gyorsan nőnek a gyerekek, olyan könnyen lemaradhatunk a legvidámabb, legaranyosabb korszakaikról, ha mindig csak a munkánkkal vagyunk elfoglalva, a bajainkon agyalunk. Óriási feltöltődés egy spontán bohóckodás, csavargás velük, még akkor is, ha az csak egy lopott óra két felnőttes dolgunk között. Nem csak a test egészségére kell figyelni és ebben szerintem az anyának kell határozott kapitánynak lenni.

A nyár folyamán nemcsak a Ma Reggelben, hanem az M1 Balatoni nyár című délelőtti műsorában is láthatunk, Gaskó Balázzsal párban. Hogy bírod az örökös korán kelést?

Mondjuk úgy, hogy megszoktam, de attól még nem szeretem a korán kelest. A nap egy jó kávéval indul, de később már próbálok nem kávézni, azért néha becsúszik még egy-kettő, viszont rengeteg zöldteát iszom. Élénkít, egészséges és még a hangulatot is feldobja. Amikor sikerül sportolok, és ha van rá lehetőségem, megpróbálok korán lefeküdni, de ez a legritkábban jön össze.

Tényleg, ha nyár, nektek tenger vagy Balaton?

Tenger is és Balaton is, na és persze Körös is! Ha meglátogatjuk a férjem családját, ott a tenger, ha hazamegyünk az én családomhoz, ott a Körös. A Balaton pedig kihagyhatatlan, ráadásul most a Balatoni nyár miatt mindenképp meglátogatjuk. A fiúk minden vizet imádnak, én sem válogatok, Salvo pedig elsősorban a tengerhez vonzódik, de ez természetes, hiszen a partján nőtt fel.

A minőségi magyar termékek népszerűsítésében is részt vállaltál. Nyáron, a Balaton mellett melyik magyar terméket tennéd a kosaradba?

Balatoni borokat elsősorban. Ezt szintén a műsornak köszönhetem, ahol olyan pincészeteket ismertünk meg, amelyek nagyon kellemes meglepetéseket okoztak. De ez ugyanígy igaz eldugott, csendes kis balatoni településekre, látnivalókra is. 

Ha van/lenne egy nyugodt estéd a tóparton - kisgyerekek mellett ez nem is olyan egyszerű! -, nézve az aranyhidat milyen zenét hallgatnál legszívesebben?

Frank Sinatra-t! Számtalan különböző cd-t hurcolok a kocsiban, mégsem hallgatom őket évek óta, mert mindig a gyerekdalok győznek. Hajnalban pedig, amikor dolgozni megyek, inkább valami pörgős zenét választok, ami alaposan felébreszt, mire beérek a tévébe. A tóparton viszont azt hiszem, Frank Sinatra tökéletesen illene egy ellazulós, aranyhíd-nézős estéhez. Egy pohár nagyon hideg fehérborral…