Ártalmatlan szenvedély

Szerző: Lotte 

Mindig is  irigyeltem azokat, akiknek van igazi hobbija! Nekem nincs, vagy legalábbis nem fókuszál olyan szenvedélyesen és egyirányúan az érdeklődésem, ami ki tudna ragadni minden másból, s ami tartósan kísérne örök örömforrásként és állandó célként életem során. Mondhatnám hencegve, hogy nem vagyok beszűkült, de inkább a fordítottja igaz: nem mélyülök el annyira egy dologban, hogy az valódi szenvedélyemmé válhatna. 

De nagyon szeretem a fanatikus őrülteket! A bátyám például ilyen. Állítólag már a babakocsiban ülve is mindig a forgó kerekeket figyelte, majd' kiesve a kocsiból. Aztán rendre az állomásokat járta (s vonszolt magával engem, a négy és  fél évvel kisebb utánfutót), órákat töltött egy-egy fűtőház mellett, papírból gőzmozdonyt fabrikált, s mióta megkapta első Szmena gépét, ha teheti, csak vasutat fotóz - családi képet legfeljebb akkor készített, ha a rokonok mögött minimum egy mozdony vagy állomásépület látszott. 

És túl a negyvenen sem lankad a szenvedélye! Kertes házat például úgy vásárolt, hogy hallhassa a teraszról a MÁV-szignált (tudtátok, hogy Petrovics Emil szerzeménye?), s ha már kert, adódott az új cél: lehet kerti vasutat építeni!
Néhány éve vágott bele az új projektbe időt, energiát és pénzt nem kímélve 1:32 méretarányban készíti a mozdonyokat és kocsikat, rakja a síneket és épít hozzájuk állomásépületet. Most úgy húsz méternél tart, de évekre előre tudja, mit szeretne még (legalább 60 métert). Mindig van távlat, jelenleg egy vasúti hídon dolgozik. Történjen vele bármi, a hobbija mindig menedék! Jókedvvel nézem, és kicsit irigykedem...

A hétvégén náluk bográcsoztunk, a család apraja-nagyja elbűvölve bámulta a kicsiny töltés mellett a beindított modellvasutat. Íme, egy kis ízelítő e kicsinyített, szenvedély szülte világból.