Nyugatias küllem, kellemes interjúk, gusztusos képek, tökéletesre retusált nők, extravagáns ruhakollekciók (potom százezres táskákkal, ezt sosem értem, tényleg megveszi valaki?) és kozmetikumreklámok, bugyuta horoszkóp - amit egy ilyen laptól vár egy épp ráérő, lábát lógató nő.
Aztán elértem az újság 84. oldalára, s a lap komolyra fordult. És már nekem sem csak a lázpír égett az arcomon. Meleg kérdések címmel, Homoszexuálisok, gyerekkel alcímmel szerepel itt egy méretes írás Steiner Kristóf érzelmes és dühödt coming outjával kiegészítve.
A cikk egy meglehetősen otromba felmérés eredményeinek tálalásával indít, melyben arról faggattak 5000 magyar nőt, milyen genetikai rendellenesség estén végeztetne abortuszt? (Másoktól vajon azt kérdezik-e: idős rokonát milyen betegség fennállásakor küldené halálba?)
És az eredmény: a válaszadók legnagyobb része (91%) akkor vetetné el gyermekét, ha az a homoszexualitásért felelős géneket hordozná.
Az ízléstelen kérdésfeltevés szülte válasz nyomába eredve aztán történelmi kitekintést tesz a cikket jegyző páros (Orisek Andrea és Vályi-Nagy Erika), magyarázandó a magyarok intoleranciáját a melegekkel kapcsolatban. Hiszen nálunk nem házasodhatnak és nem nevelhetnek közösen gyermeket. (Szemben mondjuk a toleráns Spanyolországgal, ahol 2005 óta házasodhatnak a meleg párok, sőt nemi kapcsolatnál a beleegyezés korhatára hetero- és homoszexuális viszonylatban is 12 év! Tényleg ez lenne a vágyott cél?)
És az eredmény: a válaszadók legnagyobb része (91%) akkor vetetné el gyermekét, ha az a homoszexualitásért felelős géneket hordozná.
Az ízléstelen kérdésfeltevés szülte válasz nyomába eredve aztán történelmi kitekintést tesz a cikket jegyző páros (Orisek Andrea és Vályi-Nagy Erika), magyarázandó a magyarok intoleranciáját a melegekkel kapcsolatban. Hiszen nálunk nem házasodhatnak és nem nevelhetnek közösen gyermeket. (Szemben mondjuk a toleráns Spanyolországgal, ahol 2005 óta házasodhatnak a meleg párok, sőt nemi kapcsolatnál a beleegyezés korhatára hetero- és homoszexuális viszonylatban is 12 év! Tényleg ez lenne a vágyott cél?)
Szögezzük le: ha valaki homoszexuális, az a magánügye. Senkinek semmi köze hozzá, s nincs joga megítélni született vagy szerzett (döntsék el a szakemberek) másságát! De szögezzük le azt is: a homoszexualitás nem természetes nemi irányultság, csűrhetjük-csavarhatjuk, de akkor is a normálistól eltérő jelenség.
Nevezzük bár a teremtés rendjének vagy az önfenntartás parancsából fakadó ösztönösségnek, de a világ igenis kétpólusú. Férfi és nő különbözősége élteti, hiszen csak e kettősségből születhet élet. Mert így rendeltetett.
S ez így van akkor is, ha épp az ellenkezőjétől hangos a világ. (Ugyanezen újság egy következő cikkében számol be például a skandináv emancipáció "vívmányairól", melynek következménye többek között, hogy a norvég férfiak egy része ma már annyira fél a férfiassá vált norvég nőktől, hogy inkább keletről "importál" feleséget magának, miközben a norvég lányok is pártában maradnak. Kinek jó ez? Érdemes elolvasni Müller Péter írását.)
Nevezzük bár a teremtés rendjének vagy az önfenntartás parancsából fakadó ösztönösségnek, de a világ igenis kétpólusú. Férfi és nő különbözősége élteti, hiszen csak e kettősségből születhet élet. Mert így rendeltetett.
S ez így van akkor is, ha épp az ellenkezőjétől hangos a világ. (Ugyanezen újság egy következő cikkében számol be például a skandináv emancipáció "vívmányairól", melynek következménye többek között, hogy a norvég férfiak egy része ma már annyira fél a férfiassá vált norvég nőktől, hogy inkább keletről "importál" feleséget magának, miközben a norvég lányok is pártában maradnak. Kinek jó ez? Érdemes elolvasni Müller Péter írását.)
Sokszor nehéz elfogadni saját korlátainkat. Alázat és önismeret szükséges hozzá. Így kell elfogadni, hogy egy vak ember nem lehet pilóta, bármennyire is vágyna repülni, hogy egy sántából nem válhat hosszútávfutó, s egy azonos nemű párnak sem születhet természetes úton gyermeke - hiába érzik ennek hiányát életükben. A szigorú, de bölcs természet rendelése ez. De ettől még a vak, a sánta vagy a homoszexuális ember nem lesz kevesebb látó, ép lábú vagy hetero társánál.
Ha a mégoly nagy és méltányolható is a vágy a gyermek után egy meleg pár lelkében, megengedhetetlen, hogy egy kisgyermek kísérleti alanya legyen egy tudottan nem normális családi életnek. Innentől kezdve ugyanis a kérdés megszűnik a két fél kizárólagos magánügye lenni.
És semmi nem lehet fontosabb, mint az örökbe adandó vagy donorspermából/béranyától születendő gyermek és annak egészséges lelki fejlődése. Ahogy szigorú előfeltételei vannak az örökbefogadásnak az örökbefogadók életvitelével kapcsolatban is, természetesen kerülendő kockázati tényező az is, ha két anyuka vagy két apuka nevelné föl a picit. Márpedig az, hogy reggelente, fogmosás közben két férfi paskolja egymás fenekét, vagy hogy anyák napján két nő tapsol az iskolai ünnepségen, igenis nem normális jelenség, s árt egy kisgyerek identitás-fejlődésének! Nincs apa és anyakép, nincs női és férfi minta, hiányoznak az élethez szükséges alapvető kapaszkodók.Hacsak nem az a cél, hogy a neveltetés abnormalitásánál fogva "eleve elrendelt" homoszexuálisokat hozzunk létre...
A HVG eheti számában a párválasztás pszichológiájával foglalkozva idézi a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének professzorát, Bereczkei Tamást: "Az úgynevezett szexuális bevésődés során gyermekkorukban mind a lányok, mind a fiúk tudatalatti mintákat raktároznak el ellenkező nemű szüleik megjelenéséből, személyiségvonásaiból, és később, hosszú távú partnerkapcsolataik kialakítása során e mintákra támaszkodnak." De meleg szülőpárok gyermekei vajon mit raktároznak el...? S mi lesz az ő partnerkapcsolataikkal...?
És semmi nem lehet fontosabb, mint az örökbe adandó vagy donorspermából/béranyától születendő gyermek és annak egészséges lelki fejlődése. Ahogy szigorú előfeltételei vannak az örökbefogadásnak az örökbefogadók életvitelével kapcsolatban is, természetesen kerülendő kockázati tényező az is, ha két anyuka vagy két apuka nevelné föl a picit. Márpedig az, hogy reggelente, fogmosás közben két férfi paskolja egymás fenekét, vagy hogy anyák napján két nő tapsol az iskolai ünnepségen, igenis nem normális jelenség, s árt egy kisgyerek identitás-fejlődésének! Nincs apa és anyakép, nincs női és férfi minta, hiányoznak az élethez szükséges alapvető kapaszkodók.Hacsak nem az a cél, hogy a neveltetés abnormalitásánál fogva "eleve elrendelt" homoszexuálisokat hozzunk létre...
A HVG eheti számában a párválasztás pszichológiájával foglalkozva idézi a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének professzorát, Bereczkei Tamást: "Az úgynevezett szexuális bevésődés során gyermekkorukban mind a lányok, mind a fiúk tudatalatti mintákat raktároznak el ellenkező nemű szüleik megjelenéséből, személyiségvonásaiból, és később, hosszú távú partnerkapcsolataik kialakítása során e mintákra támaszkodnak." De meleg szülőpárok gyermekei vajon mit raktároznak el...? S mi lesz az ő partnerkapcsolataikkal...?
És ilyenkor kell az igazi, lemondó szeretet, s hogy aki "más", az se felejtse a toleranciát. Esetükben ez nagy dolog, és annyit tesz: tolerálják a gyermekek egészséges lelki fejlődéséhez való jogát és fogadják el alázattal, megértően és másokat óvóan másságukat - közösen nevelt gyermek nélkül.
Steiner Kristóf és partnere is gyermeket szeretne. Így fogalmaz az esetlegesen felmerülő nevelési nehézségeket latolgatva: "a legtöbb, amit tehetünk, hogy arra tanítjuk gyermekeinket, ne bántsanak másokat azért, mert nem olyanok, mint ők, és segítünk nekik abban, hogy a lehető legbölcsebben kezeljék a bántó helyzeteket." Szépen hangzik, de nem értek egyet e krédóval. A szülők felelőssége ugyanis nem a másság tanítása. Sokkal inkább egy egészséges, reális önértékelésű (nemi önazonosságával is tisztában lévő), szociálisan érett személyiség kibontása, aki világos határok által kijelölt, szerető biztonságban érezheti magát. A tolerancia aztán ebből fakad.
Steiner Kristóf és partnere is gyermeket szeretne. Így fogalmaz az esetlegesen felmerülő nevelési nehézségeket latolgatva: "a legtöbb, amit tehetünk, hogy arra tanítjuk gyermekeinket, ne bántsanak másokat azért, mert nem olyanok, mint ők, és segítünk nekik abban, hogy a lehető legbölcsebben kezeljék a bántó helyzeteket." Szépen hangzik, de nem értek egyet e krédóval. A szülők felelőssége ugyanis nem a másság tanítása. Sokkal inkább egy egészséges, reális önértékelésű (nemi önazonosságával is tisztában lévő), szociálisan érett személyiség kibontása, aki világos határok által kijelölt, szerető biztonságban érezheti magát. A tolerancia aztán ebből fakad.
A kérdésem nekem annyi csak, hogy a sok "normális" családból miért kerül ki egyáltalán homoszexuális ember? Nem látja a "rossz példát" és mégis kikerül...
VálaszTörlésAkárhogy nézem és forgatom egy gyereknek MINDIG jobb ha van 2 apja, vagy 2 anyja minthogy NE LEGYEN SENKIJE. Jobb ha bármilyen SZERETŐ családban nő fel, mint egy intézetből kerül ki. Jobb ha a 2 felnőttől megtanulja mi az tisztelni és szeretni a másik EMBERT. Az eldobottság nem árt "egy kisgyerek identitás-fejlődésének"? Kimondottan jót tesz neki biztos...
Az élet nem ideális esetekből áll. Ha úgy lenne nem lennének se árvák, se eldobottak, mindenkinek kis reklámfilmből kihúzott otthona lenne, pihe-puha szerető anyával és bátor védelmező apával...
Ha már ott tartunk, hogy ha "a szigorú, de bölcs természet rendelése szerint" kell a dolgokat venni akkor tessék harcolni a mesterséges megtermékenyítés ELLEN is. Azt sem az "okos és bölcs természet" találta ki, nem véletlenül hívják MESTERSÉGES megtermékenyítésnek. Sőt a kórházakból tessék kivonni az inkubátorokat is és minden gépet ami MESTERSÉGESEN meghosszabbítja bárkinek az életét is... Ezeket SEM a természet találta ki. Ezek miért megengedettek, de egy eldobott, szerencsétlen gyerek nem kerülhet 2 emberhez, akik örömmel áldoznának rá szeretetet, energiát és erőforrásokat, csak mert valaki úgy gondolja, nem kóser ha 2 anya tapsol egy ünnepélyen...
Agyrágóbogár, keress rá Kristóf fotóira, és képzeld el kiskutyájával együtt, kispapaként...
VálaszTörlésÓ, nekem még jobb javaslatom van: swingerklubok, homokosbárok, börtöncella-társaságok vagy az éjszakai buszjáratok permutált közönsége is fogadhasson örökbe! Ha ennyire mindegy, ki a szülő, hát hadd csapódjon az a főnyereményt megütő gyermek minél több emberhez, hátha "még több szeretetet" szed össze így! És repülhessenek a vak pilóták is - a társadalom érdekével szemben, valamennyiünk kárára - de önmaguk kiteljesítésére. Liberalizmus óh!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megemlítettél az írásodban, és azt is, hogy fórumot teremtettél a beszélgetésre. Ebben a bejegyzésben sok felmerülő kérdésre választ adtam. Kekeczoli, azt hiszem egy ember fotója nem sokat mond arról, milyen szülő lenne, pláne ha te még mindig platinaszőkének és 30 kilónak képzelsz el. 30 éves vagyok, és már régen nem hordom a hónom alatt a kutyámat, mint 23 évesen. Az emberek érnek, változnak... persze csak akkor, ha képesek nyitottak maradni a világra.
VálaszTörléshttp://steinerkristof.com/ket-ferfi-es-egy-mozeskosar Es akkor a link...
VálaszTörlésA poszt írójának üzenem Nem tudom mit csinálna ha a saját gyereke "ferde hajlamú" lenne de mégis szeretne gyereket... Azt is ellenezné?! Amúgy meg az ember szexualítása nem csak fekete és fehér :)
VálaszTörlésMÜLLER Péter. Bocs, majd igyekszem érdemben is hozzászólni, csak megakadt rajta a szemem...
VálaszTörlésKöszi, javítva, tiszta zizi vagyok. Én is írok még, köszönöm mindenkinek a hozzászólást, de már az egyik kicsi is lázas, futok vissza hozzá.
VálaszTörlésTeljesen egyetértek a cikk írójával, egy gyerek nem kísérelti egér, hogy megnézzük milyenné válik ilyen vagy olyan közegben. Amióta világ a világ a családok apából, anyából és gyerekekből állnak. Amikor ez a természetes egység sérül, bármi is legyen az oka, az mindig kárt tesz egy gyermek lelkében. Örökbeadni valakit egy eleve sérült közegbe, ahol túl a természetes kötődés hiányán, még a nemi identitás sem tiszta, az nem szolgálhatja egy gyerek érdekét.
VálaszTörlésKedves Onleány!
VálaszTörlésHa már olyan szavakat használsz folyamatosan a cikkedben, hogy NORMÁLIS, akkor kérlek, gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy az, hogy mi "normális", nem egy általánosan elfogadott és kikezdhetetlen fogalom, hanem mindenki számára más lehet.
Számomra normális százezres designertáskákért rajongani, és vágyni rájuk, és normális, hogy valaki, aki megengedheti magának megveszi. Számomra éppúgy normális egy egyszülős, vagy két egynemű szülős család, mint egy férfi-női szülőpáros. Számomra normális a tolerancia, és normális lenne a biztosítása a szülévé válás jogának MINDENKI számára, aki szülő akar lenni.
És milyen egy "szociálisan érett személyiség"? Az én szememben az a szociálisan érett, aki elfogad másokat.
Kristóf intelligens, érzékeny és (számomra) nagyon rokonszenves ember, könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy jobb helyen lenne egy gyerek náluk, mint egy "családi pokolban" vagy intézetben, de azért a nemi szerepek bevésődésével kapcsolatban vannak fenntartásaim.
VálaszTörlésViszont sztem a klasszikus családmodell válságát nem a homoszexualitást "normálisnak", vagyis "szokásosnak" kinevezve kellene kezelni. Amúgy pedig ismét tanulságosak a tolerancia harcosainak fészbukos hozzászólásai, olyan meggyőző érvekkel, mint "Onleány hülye" :D
Isten őrizzen egy olyan világtól, amiben nem létezhet már NORMÁLIS és NEM NORMÁLIS! Liberál-diktatútra, ahol már ki sem lehet mondani (egy egyébként sztem megalapozott) véleményt. Hajrá, Onleány!
VálaszTörlésÉn inkább azt mondanám a normális helyett, hogy van ideális és nem ideális helyzet, ami egy kontinuum két végpontját jelenti. Én például mozaikcsaládban nevelem a gyerekeimet, ami kétségtelenül vacakabb helyzet, mint mondjuk, ha álomházasságban élnék két fiam vér szerinti apjával. Sajnos ez nem jött össze, tehát a körülményekhez képest próbálok ideális helyzetet teremteni, vállalva azt, hogy a gyerekeimnek rossz példát mutatok és megzavarom az ő eredendően tökéletes világképüket. Csak reménykedni tudok, hogy a rossz minta ellenére, ők okosabb döntéseket fognak hozni, mint az anyjuk. Így vagyok a homoszexuálisok gyerekvállalásával is. Nem ideális helyzet, de van sokkal rosszabb alternatíva is, és szerintem egy gyerek sok furcsaságot meg tud szokni, anélkül, hogy torzulna a személyisége. Szerintem sokkal nagyobb gáz egy nyolc hónapos babát szobatisztaságra nevelni és fél óránként a mosdó felé tartani, mint, hogy egynemű párok neveljék esetleg fel. Rengeteg mérgező szülőt ismerek a heteroszexuális párok között. Valahol írtam, hogy van egy homoszexuális ismerősöm, aki együtt él egy nagyon kedves férfival. Ha meghalnék, nyugodt szívvel bíznám rájuk mind a négy gyerekemet, mert tudom, hogy mindent megtennének, hogy ép lelkű, egészséges felnőtteket neveljenek a kölykeimből.Biztos vagyok benne, hogy egy gyerek identitásfejlődésében nem a homoszexualitás mint példa tudja a legnagyobb galibát okozni. És ezzel persze nem azt mondom, hogy gyereket minden homoszexuálisnak, csak annyit, hogy ezt nem feltétlenül tenném kizáró okká a gyermekvállalás kérdésében.
VálaszTörlésEmberek! Hát nem lehet minden mindegy! Nem lehet az értéksemlegesség jegyében értéktelenségre radírozni a világot! A gyermek pl. védendő, kiemelendő ebből a toleranciának eufemizált nemtörődömségből! Mert a bárki csináljon bármit liberalizmusa a legnagyobb nemtörődömség a világon. A vak pilóta jó példa volt, de még jobb Steiner Kristóf, aki a palesztin gyermek (százat az egyhez, hogy kisfiú!) örökbefogadásával demonstrálni akar az izraeli-palesztin megbékélés mellett. Utóbbi szép, békeszószos gondolat, de végülis mi egy gyermek? Transzparens? Alkalmatlanság újratöltve.
VálaszTörlésElolvastam Kristóf lélekkel teli, szép írását a két férfi, egy mózeskosár témában. Megható, szép gondolatok, de továbbra is azt állítom, hogy egy gyerek nem szolgálhat eszközül. Semmihez. Mert nem világbékés kitűző, akivel az izraeli-palesztin válság megoldására kellene buzdítani. Az ilyen lángolásra más eszközt is találni, támogatni lehet palesztin gyerekeket, tüntetni lehet a békéért, segélykoncertet szervezni, bármi, de bevonni két férfi szerelmi kapcsolatába nem lehet. És nem tartom szerencsésnek az összes defektes férfi-nő alapon szerveződő - igenis, nem tudok rá jobb szót, mégha nem is píszí - "normális", hagyományos családot szembeállítani a szeretettől csordult meleg párokkal. (Lassan az a kép rajzolódik ki, mintha a hetero párok csak önző, alkoholista, agresszorok lehetnének, szemben a meleg(szívűekkel. Nem az emberi minőségről van ugyanis szó: homo- és heteroszexuálisok között is lehetnek kedves, rendes és undok, gonosz emberek. De igenis nagy kockázat egy fejlődő személyiség számára az azonos nemű nevelőpár. Az örökbefogadó személyével kapcsolatban nem véletlenül preferálja a jogszabály a gyermek érdekében elsősorban a házasságban élő örökbefogadók által történő örökbefogadást. Mert mai tudásunk szerint igenis még mindig ez az avíttként kezelt életforma nyújtja a legnagyobb biztonságot egy gyerek számára. Különösen olyan kicsinek, aki eleve sérülékeny, mert vér szerinti szülei eldobták vagy más okból őket elveszítette. És akármennyire is maradinak tűnhet, maradnék az Este jó, este jó biztonságánál.
VálaszTörlésNem gondolom, hogy a legtöbb férfi-nő kapcsolat defektes lenne, csak túl sok évet dolgoztam "normális" heteroszexuális kapcsolatban nevelkedő gyerekekkel, ahol apu rendszeresen erőszakolta a 10 éves kislányt, anyu időnként pár hónapot börtönben ült,a gyerek télvíz idején lyukas tornacipőben járt iskolába, és amikor a "Ferike, mit csináltatok a hétvégén?"-kérdésre az volt a válasz, hogy "elmentünk a plázába anyuval lopni", nos ebben a helyzetben számomra az a kérdés, hogy lehet-e homoszexuálisoknak gyereke? nem tűnik olyan súlyos kérdésnek, és nem gondolom, hogy az lehet egy gyerek számára a legnagyobb csapás, ha homoszexuális pár neveli fel,bár azt is értem, hogy ez a cikk elsősorban nem erről szól,és csak nekem ugranak be ezek a szomorú képek, úgyhogy bocsánat.
VálaszTörlésAmúgy meg sokkal jobban szeretnék egy olyan világban élni, ahol az a kérdés váltana ki intenzív érzéseket, hogy Lotte adja-e iskolába hat és fél éves gyerekét, és nem a homoszexuálisokon vitatkoznánk...
VálaszTörlésMegrázó élmények lehettek, de szerintem nem vezet eredményre a két alternatíva (idióta, aberrált heterók és ideális homoszexuálisok) összevetése. Nem a "legnagyobb csapást" kellene örökbeadásnál elkerülni, hanem az egyébként is kiszolgáltatott gyerek érdekében igenis optimumra törekedni, ami azonos nemű pároknál igencsak kétséges.
VálaszTörlésEbben tök egyetértünk. Tényleg, miért csak ilyen témákra pörög rá mindenki?
VálaszTörlésAgyrágóbogárral értek egyet: még mindig jobb 2 anyához/apához kötődni, mint senkihez. Ha már egy vérszerinti anya állami gondozásba adja a gyerekét, az a gyerek tuti sérül. És persze tök jó lenne, ha ezt a gyereket egy szerető házaspár fogadná örökbe, de sajnos nem ez a helyzet. Nem fogadja örökbe a kutya sem, mert cigány/túl idős/csúnya/fogyatékos stb. Állami gondozásban, ahol a nevelők jönnek-mennek, a gyerek nem tapasztalhatja meg a kötődést, és a család biztonságát. Akkor már tényleg inkább 2 egynemű nevelje, mint senki!!!
VálaszTörlésDe hát nem arról van szó h egyáltalán nem fogadhatnak örökbe, hanem - legalábbis M.o-on - nem meleg szülőPÁRKÉNT, hanem csak valamelyikük, egyedül lehetne a gyámja. Ez a gyakorlatban nem jelentene különbséget, legalább is Kristóféknak nem, mert ők úgyis idősebb gyereket szeretnének örökbe fogadni. A különbség ott van, ha egy meleg pár kisbabát szeretne adoptálni, mert egészséges kisbabára sokan várnak, és előnyben részesítik a házaspárokat a (papíron) egyedülállókkal szemben.
VálaszTörlés