Mi van a hal gyomrában?

Szerző: FiloSzofi  

 (Ez a poszt nem jöhetett volna létre agyrágóbogár nélkül, akinél a következő inspiráló receptet találtam, ezer köszönet neki!)

 Még nem láttam halat belülről, mert kifejezetten kerülöm ennek a lehetőségét, de azért elég jól tudom, mi van al belsejében: a belei. Meg Jónás, A Rendíthetetlen Ólomkatona, Pinokkió és Dzsepettó, na meg a Kisvakond, Némó apja, Pizsi és bizonyára egyéb hírességek is akadnak, ha tudtok még, ne habozzatok, írjátok meg!

De vajon miért-e vonzalom ehhez a nem túlságosan gusztusos helyhez, és micsoda hely ez egyáltalán? Valamiképpen világon kívüli,  az elvonulás, a kivonulás helye. Visszahúzódás a kaotikusba, ha magunk erejéből nem tudunk rendre vergődni - átcsapnak a fejünk felett a hullámok.

Több mitológia tud az ősvízekről, és a csángó hitvilág is őrzi a világot hátán hordó, őstengerben ficánkoló cet képét. ("Mü úgy tudtuk az öregektől, hogy a főd alatt nagy cethalak vannak, és amikor megfordulnak a másik oldalikra, akkor a főd megmozdul és ulyankor még a nagy házak es esszedőlnek.")

Ez a víz, ami elnyel, és amiből minden születik, rendezetlenség, ami kihordja a rendet.

A fent említett mesehősök mind történetük egy holtpontján nyelettek el, ahonnan egy nagyobb erő nélkül nem tudtak volna fordítani a sorsukon.

És akkor még nem beszéltünk Jónásról (nem mesehős), és a halról mint Krisztus-szimbólumról.

Tulajdonképpen nem is értem, jellegzetesen miért csak karácsonyi étel a hal, mikor böjti ételnek számít, motívumként pedig utal a feltámadásra.

Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. (Mt 12,40)

Szándékosan hagytam a végére a biblikus értelmezést, egyfelől mert olyan gazdag téma, hogy talán érdemes egy külön posztban körüljárni húsvét előtt, másfelől pedig most egy receptet szeretnék megosztani veletek, amit a böjt utolsó idején, de a húsvéti menüben is felhasználhattok, ha megragadott benneteket a hal motívum.

 Hús nélkül ajánlom nagyszombati ebédre utalva a feltámadás előtti állapotra, hússal pedig a húsvéti három nap bármelyikén. Szigorú böjti napra (pl. nagypéntek) kevésbé, mert túlságosan kimódoltan finom és gusztusos, túlságosan az étkezés öröméért való.

Ajánlom ezen kívül a keresztény ünnepeken kívül bármikorra, bármivel a hasában, mert majdnem mindent elbír. Lehet bele elveszett, majd megkerült ajándékot sütni, üzenetet, jóslatot, és amihez kedvünk van.

(A tészta eredeti receptje egyébként innen származik, és valójában perecre szól.)

A tésztához:

• ½  kg liszt
• 2 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 1 ek cukor
• 1 ek só
• 1,5 dl napraforgó olaj
•  
• A liszthalom közepén egy mélyedésbe morzsolom az élesztőt, ráöntöm a langyos tejet, megszórom cukorral, állni hagyom. Ha az élesztő felfutott, az olajjal és a sóval az egészet összegyúrom, és megint állni hagyom.
• Négy részre osztottam a tésztát, így lettek kb 30cm-es halaim.
• Sütés előtt megkentem tojással

 Töltelék:

Én kétfélét csináltam:
- natúr tonhal darabok (konzervből), zöldfűszer, vágott olajbogyó, mozzarella szeletek
- házi májkrém, zöldfűszer, mozzarella szeletek
Mindkettő baromi finom lett!

Azért ti ne nagyon tervezzétek, hogy ebben a formában vonultok el a világtól, mert a tudósok azt állítják, hogy ha sikerülne is lenyeletni magunkat egy cettel, nem valószínű, hogy túlélnénk, hiszen nem jutnánk levegőhöz, emellett a gyomornedvekkel és a belek felé irányuló izommunkával is számolni kell.

De a tudomány is olyan, hogy mindenre tartogat egy menekülőútvonalat, így állítólag mégis volt, akinek sikerült. A felfedezések.hu például azt írja, hogy létezik állat, a bálnacápa, ami egyben nyeli le táplálékát, mivel nincsenek fogai. Ugyanitt írják, hogy a London Múzeum feljegyzett egy történetet, miszerint egy ilyen dög egyszer valóban lenyelt egy embert, majd a halat kifogták, és az áldozat élve szabadult.