Ki(k) vagy-vagy(tok) szülő-szerepben? 18.

Szerző: Onleány

Kis figurák bőrébe bújsz, vagy te magad leszel a gonosz kalóz?

Szívesen vagyok akár hétfejű sárkány, ha egész testtel benne lehetek, de utálok kis figurákat mozgatni! (Szofi)

Nem tudom, jól értem-e, de nem szoktam magam ürgebőrbe varrni. (Lotte) 
Jobb szeretek magam lenni a megtestesült Gonosz, de a gyerekek erről hallani sem akarnak (félnek, hogy úgy maradok), így hát marad a gumi-késfogú tologatás. (Fakirma)

Az évanénikkel és feribácsikkal szemben alázatos vagy tigrisanya?

Remélem, nem leszek soha áruló, de ciki sem a gyerekeim szemében! Magammal szemben voltam már mindkettő. (Szofi)

Egy ideig alázatos, de volt már, hogy túl messzire ment évanéni és kibújt a mélyben lapuló tigris. (Lotte) 
Rettegek tőlük, csak alázatos hümmögésre vagyok képes a jelenlétükben. Közben rettegve szorítom magamhoz a gyerekeimet. (Fakirma)

Szigorú anya vagy zord apa?

Anyai szigor, hisz én vagyok velük többet, így hamarabb is szakad a cérna. (Lotte)
Mit jelentenek ezek a kifejezések? (Fakirma)

Döbbenet, de én vagyok itthon a fegyelmező erő. A lányom szerint a papák általános tulajdonsága, hogy megveszik azokat a csokikat, amiket az anyák nem engednek. (Szofi)

Következetesség vagy ad hoc megoldások?

Jó, jó, igyekszünk, de értésétek meg, hogy egy négy-, hat- és hétéves képességeinek egyszerre megfelelő megoldásokat találni olyan kihívás, ami rendre leszorít a következetesség egyenes, ám igen keskeny útjáról. De próbálunk minduntalan visszakeveredni, több-kevesebb sikerrel. (Lotte)
Következetesen ad hoc-kok vagyunk, semmi gond, a kölykök jobban be tudják jósolni a reakcióinkat, mint mi magunk. Csak belenézek Kisszendvics szemébe, és már tudom is, mit kell tennem. Ha hezitálok,  megszán engem, és megsúgja a megoldást. (Fakirma)

Nálunk mindenki átlát a másikon. A gyerekek tudják, hogy szeretnénk következetesek lenni, nemcsak velük, de magunkkal szemben is, és ebben sokat segítenek. (Szofi)

Aggodalom vagy lazaság?

Sajnos, aggodalom. Szemérmetlenül irigylem a lazákat. (Lotte)

Mikor legyek laza, ha nem amikor még itt ülnek a szoknyámon? Majd ha éjszakánként remegve várom az ajtócsapódást...(Szofi)
Irracionális dolgokban aggodalom, amúgy teljes lazaság. Nem érek rá azon tépelődni, elég meleg pulóvert adtam-e rájuk, amikor olyan gondolatok kötik le minden energiámat, hogy például kiszökik az állatkertből az oroszlán és felfalja valamelyik gyerekemet. (Fakirma)

Programok tudatosan gyerekek nélkül vagy mindent együtt?

Ezt sem következetesen, de ha mód van rá, nagy örömmel lépünk ki néha a szülő-szerepből, hogy aztán hamar vissza is kívánkozzunk oda.(Lotte)

Egy-egy estére jó ellógni, de nélkülük ébredni már nem szeretnék. Nyáron meg teljes szívemből a mediterrán stílust kedvelem: gyerekek mindenhol, minden időpontban. (Persze csak jó társaságban.) (Szofi)
Nekem a két éves kor a vízválasztó. Addig nem is vágyom nélkülük sehova, utána jó buli nélkülük lenni. (Fakirma)

Egymást támogató nevelési elvek vagy ütközések?

Egy éve lehetett, hogy elöntött a hála,amiért a férjemnek nincsenek kiforrott nevelési elvei! Annyira pont leszarja, hogy rám bízza, de pont annyira nem szarja le, hogy rá lehessen bízni. (Szofi)

Ritkán fordul elő a nyílt-színi különbözés, de nem árt néha egy kis közös elemzés, bár alapvetően hasonlóan gondolkodunk. (Lotte)
Nem értünk egyet mindenben, de nincs belőle konfliktus, házisárkány vagyok, az történik, amit én jónak látok. (Fakirma)