Egy múltheti írásunkban a Németországban nemrég felmerült gyermektelenségi adó ötletével foglalkoztunk, most is egy hasonlóan izgalmas kérdésről lesz szó: mennyit ér(ne) vajon a házimunka Magyarországon?
Ezzel a címmel jelent meg február 29-én egy írás a Pénzügyi Szemle Online blogon, most ebből mazsolázunk.
Miután munkahelyi félállásom mellett az időm fennmaradó részét magam is háztartásbeliként töltöm, kíváncsi lettem, hogy áraznák be ténykedésem egy virtuális piactéren, s miképp alakulna a magunkfajták bére?
Az összeállítást készítő pénzügyi elemzők abból indultak ki, hogy egy háztartásbeli főz, mos, bevásárol, takarít, vasal, ügyes-bajos dolgokat intéz és persze vigyáz a gyerekekre, azaz - leegyszerűsítve a képletet - egy személyben látja el egy szakács, egy bejárónő, egy bébiszitter, egy sofőr és (kertesház esetén) egy kertész feladatait.
A kalkuláció szerint, mely a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatain alapult, mindezek árazása tételes bontásban a következő lenne:
1., egy szakács havi jövedelme: 120.000 Ft
2., bevásárlás díja: havi 5.000 Ft
3., takarítás mosással és vasalással havi 20.000 Ft
4., egy állandóan rendelkezésre álló bébiszitter havi fizetése: 150.000 Ft
5., személygépkocsi vezető havi átlagbére: 160.000 Ft
6., ház körüli apróbb javítások: havi 5.000 Ft
A fentiek összeadásával a cikk szerint 460.000 Ft-ot kellene kapnia egy háztartásbelinek, ami persze irreális összeg, hisz ez a 213.000 Ft-os magyarországi átlagkereset több mint kétszeresét jelentené.
A hangzatos felvetés több sebből vérzik, hiszen például egy főállású szakács nem néhány főre dob össze ebédeket, egy óvónő pedig 25 gyerekre vigyáz a megjelöltnél kevesebb jövedelemért. Ugyanakkor nehéz lenne találni embert, aki 20.000 forintért folyamatos takarítást, mosást és vasalást vállal mondjuk egy ötfős család mellett, ennek piaci ára ugyanis a beárazott összegnél magasabb. De kimaradtak a számolásból olyan fontos kérdések is, mint például a családtagok esetleges testi-lelki ápolása vagy az idősgondozás. Pedig mindez gyakorta szintén a háztartásbelik feladata.
Korábban persze nem merült fel egy ilyen kalkuláció szükségessége. Amíg egy társadalom tagjai közel hasonló életutakat járnak be, addig értelmetlen is a felvetés, hiszen nagyjából arányos a terhek elosztása. Amikor viszont felborulnak a belső egyensúlyok, s immár mérhető része egy közösségnek csak önmagáért felel, óhatatlanul megszületnek az ilyen és hasonló - alapvetően csak "lépcsőházi" -gondolatok.
Persze a szeretetnek nincs sem mértékegysége, sem fogyasztói ára. Szörnyű is lenne a lecke kikérdezése, a mosogatás vagy az ebéd tálalása után számlát kiállítani, ugyanakkor tény, hogy a gondoskodás huszonnégyórás, sokszor bizony nagyon kemény szolgálat. És itt nincs szabadság, táppénz, meg nyugdíj. De ha már pénz nem is jár érte (összességében úgyis megfizethetetlen!), picivel több társadalmi megbecsültség elvárható lehet.
Persze a szeretetnek nincs sem mértékegysége, sem fogyasztói ára. Szörnyű is lenne a lecke kikérdezése, a mosogatás vagy az ebéd tálalása után számlát kiállítani, ugyanakkor tény, hogy a gondoskodás huszonnégyórás, sokszor bizony nagyon kemény szolgálat. És itt nincs szabadság, táppénz, meg nyugdíj. De ha már pénz nem is jár érte (összességében úgyis megfizethetetlen!), picivel több társadalmi megbecsültség elvárható lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése