Elhatároztam, hogy a legközelebbi bejegyzésem nem a karácsonyról fog szólni, de mit tegyek, ha közben olyan hatások érnek, hogy muszáj beszélnem róla.
Az indexen futottam bele EBBE a cikkbe, amely egy felmérés eredményét ismerteti. A felmérésben magyar felnőtteket kérdeztek a karácsonyhoz való viszonyukról. Mindig utáltam ezeket az előre megfogalmazott válaszlehetőségeket, rendszerint nem találok köztük olyat, amire jó szívvel igent mondanék. Ez bizonyára valami szakmai blikfang a szociológusoktól, hogy ezzel ugrasszák ki a nyulat a bokorból - ha jóhiszemű akarok lenni.
Kérdések és a beérkezett válaszok aránya ITT olvasható. (Megpróbáltam ide másolni, természetesen hivatkozással, de szétdobta az oldalt.)
Majd a Dívány cikk szerzője is felteszi az egyszerűsített kérdéseket az olvasóknak:
Ön szerint mi a fontos karácsonykor?
Talán ketté lehet választani, hogy mit ünneplünk karácsonykor, illetve hogyan ünnepeljük meg ezt a valamit. Látom én, hogy ebben a felmérésben leginkább az utóbbira voltak kíváncsiak, a megfogalmazás azonban mégis olyan, hogy túlmutat a "hogyan"-on.
Szerintetek lehet ennyire profán módon beszélni a karácsonyról? Tudom, hogy a legtöbben már nem a Megváltó születését ünneplik ilyenkor, mégis valahogy viszonyulnak az ünnep eredetéhez, ami megmagyarázza akár a karácsony, vagy az ajándékozás iránti ellenszenvet is akár.
Szociológusok, szerintetek lehet értelmes válaszokat kapni a karácsonyról anélkül, hogy egészen szétválasztanánk a mit és a hogyant, vagy megemlítsük az ünnep eredetét, ha már a lényegéről beszélünk?
Nem akarok álszent és értetlen lenni, tudom, hogy létezik tartalmasan ünnepelt, ámde profán karácsony is, mi több én is éltem már meg olyat. Nem háborgásra hívlak hát benneteket, csak kérdezem, hogy szerintetek, lehet-e értelmes a kérdés az eredetre való utalás nélkül?
Tényleg, ti hogy vagytok ezzel, nektek mitől karácsony a karácsony, avagy mi a karácsony kihagyhatatlan eleme? Vagy mi a jó kérdés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése