Kezdődik a visszaszámlálás, vasárnap már a negyedik gyertya is ég majd az adventi koszorún, s az ünnepvárással elérjük a legdurvább városi dugók és idegeskedések idejét, az aranyvasárnap beszerzési őrületét. Lassan érdemes komolyan elgondolkodni, mivel lepjük meg szeretteinket, még talán el lehet kerülni, hogy az utolsó pillanatban kelljen körberohanni az utunkba eső hipermarketen, sok-sok felesleges félmegoldással távozva a bevásárlókocsinkban.Persze ideális és ökológiai szempontból optimális az lenne, ha ajándékokat nem vennénk, hanem készítenénk: fotóalbum, hangfelvétel, képkeretezés, versfabrikálás, házi lekvár, mézeskalács vagy bármilyen otthoni kézműves ajándék sokkal nagyobb öröm lehet annak is, aki készíti, annak is, aki kapja. Ehhez persze idő, beleérzés és fantázia kell, amiből, valljuk be, sokszor nagy hiányt szenvedünk.
De jó megoldás lehet az is, ha a harminckettedik nyakkendő helyett színházjegyet vagy vacsorameghívást adunk, sőt, a tágabb család is jobban járhat, ha nem vásárol keresztbe-kasul, hanem, mondjuk, elutazik együtt egy januári hétvégén valahová. (Mi ez utóbbi megoldást választottuk a hétvégi kupaktanácson, a január úgyis olyan szomorú hónap, legalább lesz benne mit várni.)
A fentiek természetesen nem állnak a gyerekre, nekik szép, masnis csomag dukál a fa alá! S miután egyre több a nyomorúságos körülmények között élő család, gondoljunk kicsit rájuk is, az ünnep sem lehet kerek a kifele tekintés nélkül. Egyik kedvencünk a baptisták cipősdoboz akciója: kézzelfogható, személyes és kedves ajándék szegény gyerekeknek, ami saját csemetékkel együtt csomagolva jó alkalom arra, hogy felebaráti szeretetre neveljük a kicsiket. Mi a megunt játékok terjedelmes kupacából válogatunk, amihez egy-egy hasznosabb ajándék (ceruza, filctoll, könyv, zokni, édesség stb.) társul, minden gyerek a saját korosztályának és nemének csomagol össze egy-egy dobozt. A gyűjtés december 19-ig tart, a részletekről itt olvashattok.
Hangulatos és szép szokás a szomszédoknak és távolabbi ismerősöknek való gesztus-értékű ajándékozás. Szenteste előtti napokon angyalkázni körbe a környéken egy kis forralt borral, időtálló élményanyag-beszerzést jelent. Na és persze, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sokszor egy telefonhívás vagy egy levél a legtöbb, mi adható, nem árt néha véggipörgetni a telefon névjegyzékét.
Egy szó mint száz, tartalmas készülődést a hétre mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése