Tegnap görbe estét tartottam olyan hűséges barátokkal, akik képtelenek feladni a reményt, hogy unalmas családanyából visszavedlek emberi fogyasztásra alkalmas partiarccá. A "görbe este" kifejezés némiképp nagyzolás részemről, talán helyesebb lenne úgy kezdeni a bejegyzést: " tegnap dögunalmas kelléke voltam olyan hűséges barátok görbe estéjének.." - no de azért önérzetem nekem is van! Mellébeszélés helyett lássuk a tényeket:
- A buliba Zöld Herceggel érkeztem (ő egy kimustrált vén Volvo kombi, aminek már csak beceneve őrzi a múlt századbéli dicső időket)
- Almafröccsöt szürcsölgettem.
-Egész este mosolyogva bólogattam, miközben a következő gondolatok cikáztak az agyamban körkörösen:
a) Szendvicsgyerek nem fogja a latin házi feladatát megcsinálni, ezért ma egyest kap az iskolában.
a) Szendvicsgyerek nem fogja a latin házi feladatát megcsinálni, ezért ma egyest kap az iskolában.
b) Királykisasszony magányosan sírja álomba magát az anyai esti mese nélkül.
c) Kórházi Farkasom belefullad a fürdővízbe.
- Fél 11-kor léptem le, lenyúlva a társaság egyetlen férfi tagját is (a vonzerőt nem én jelentettem, hanem Zöld Herceg, amivel hazaszállítottam őt morcos feleségéhez és három aprócska gyermekéhez).
-És a jó hír most következik:
 |
| A női vécé ajtaja a valóságban nem ferde, csak bénán fényképeztem |
Hoppá-hoppá! Lőttem Nektek két vécéajtót, de még milyet! Ha közelebbről szemügyre veszitek, láthatjátok, milyen lényegretörő ábrázolásmóddal jelennek meg a Nő és a Férfi félreismerhetetlen jellegzetességei (ennek némileg ellentmond az a tény, hogy Háromgyerekes Apu a szemem láttára először a női vécébe tántorgott be). A két figurát minden mellébeszélés nélkül kartonpapírból vágták ki, s a felületet golyóstollal díszítették:
És íme, még egy meglepetés! Ráadásként hoztam egy képet a kocsma faláról:
 |
| Szekeres Imre: Macskazene |
Szekeres Imre festette ezeket a gonosz tekintetű zenélős macskákat. Utánanéztem a fickónak a google-on, egy kortárs művész (vagy ti ismeritek?), nekem bejön, de a részletes műelemzést Szofitól kérjétek számon!
Az este befejezéséről csak annyit, hogy aggodalmaim teljesen feleslegesnek bizonyultak. Amikor 11 óra körül hazaérkeztem:
a) Szendvicsgyerek a latin leckéjét másolta a számítógépről (az egész házi fordítást valahogy sikerült megtalálnia az interneten)
b) Királykisasszony boldogan kuckót épített a lakásból, az ágybéli szomorkodás lehetősége fel se merült.
c) Tökmocskos Kórházi Farkasom a fürdőszobának még a környékén se járt.
A szerencsés kimenetelű görbe este után már csak egy kérdés motoszkál a fejemben: Szerintetek mikor hívnak legközelebb bulizni a barátaim?
Gyere szombaton szülinapi buliba!-ígértél nekem egy könyvet is:)
VálaszTörlésA kartonfigurákat lájkolom:)
Miszdisz, ez vagy valami fergetegparti lesz, amit még egy magamfajta unott egér sem tud elrontani, vagy..hát arra nem is merek gondolni, milyen szülinapi partinak kell lennie az olyannak, ahol az irományokban foglaltak után én pályázhatnék a mókamiki címre..
VálaszTörlésNa jó, akkor én is elmesélem a ma estémet:
VálaszTörlésÚgy döntöttem, hogy a majd 5 hónapos Égi Ajándék már elég nagy ahhoz, hogy néhány órát nélkülem töltsön, ezért hónapok óta először kimozdulok itthonról. Férjem szabadságot vett ki, és estére áthívtuk anyóst, hogy vigyázzon a gyerekekre. Bevetettem magam a fürdőbe, hajmosás, smink, és indulhat a banzáj: elvittem az Alzheimer-kóros édesanyámat egy vonósnégyes hangversenyére. Azt hiszem, Irma elég részletesen leírta, hogy mi minden jár ilyenkor egy aggódó anya fejében. Itthon 2 hullafáradt és hisztis gyerek, egy lázas beteg férj és elmondhatatlan kupi várt. A kölkök annyira fáradtak voltak, hogy egészen fél 12-ig nem is hagyták egymást elaludni, mindkettő engem, és csak engem akart. Most végre bevetettem magam a lakás felújítatlan és fűthetetlen dolgozószobájába a nagy télikabátomban, hogy megírjam ezt a kommentet. Szofi, ugye ezért az estéért nekem 3 Jézus kisinge is jár???
Nem mondom, hogy nem töltöttem volna szívesebben az év egyetlen gyerekmentes estéjét a férjemmel kettesben egy moziban, színházban vagy étteremben, de végülis megérte, mert a betegségébe egyre inkább bezárkózott anyám boldog volt, olyannyira, hogy "ma végre embernek érezte magát".